Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Fidesz által kialakított választási rendszer egy erős Jobbiknak is kedvezhet, ez magyarázza a párt ellen indított támadást – véli Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora. HVG-interjú.
HVG: Hét évvel a Fidesz korszaknyitó győzelme után, és néhány hónappal a következő választás előtt Orbán Viktor nyeregben érezheti magát. Milyennek látja az ellenzék esélyét, már ha van egyáltalán?
Kim Lane Scheppele: Magyarországon a demokratikus ellenzék szervezetlen, szétesett, s hallani olyan pletykákat, hogy néhány szocialista politikus Orbán Viktor zsebében van. A legerősebb Fidesz-ellenes párt jelenleg a Jobbik, amelyhez Simicska Lajos is átállt, így sok bennfentes információhoz jutott arról, miként működik a Fidesz. Az Orbán által 2014-re kialakított választási rendszer pedig akár kedvezhet is a Jobbiknak. A Fidesz ugyanis azért hozta létre ezt a rendszert, mert tartott a baloldaltól, különösen a városokban. Így az egyéni választókerületeket úgy szeletelte fel, hogy egy kis, baloldal által uralt városi rész mellé jusson egy nagyobb vidéki, amelyben a jobboldal a domináns. Ez egyben azt is jelenti, hogy a baloldal akkor sem képes egyedül nyerni, ha össze tudnak fogni a pártjai – amire a jelek szerint amúgy sem képesek.
HVG: A megosztottság a Fidesz malmára hajtja a vizet, hiszen az egyéni választókerületekben elég az egyszerű többség is a mandátum megszerzéséhez.
K. L. S.: Igen, a választókerületeket úgy alakították ki, hogy visszaverjék a Fidesszel szembeni kihívást, érkezzen az balról vagy jobbról, ha ott nem tudnak egységes blokkba szerveződni. Ha a baloldali pártok egynél több jelöltet indítanak, veszítenek. Vidéken azonban a Jobbik pontosan az az egységes blokként viselkedő párt, amely képes lehet megszerezni az egyszerű többséget a Fidesszel szemben sok választókerületben. Sőt, úgy gondolom, hogy a Jobbik már 2014-ben jobban szerepelt, mint azt az eredményei mutatják, mert számos olyan helyen gyanús eredmény született, ahol arra lehetett számítani, hogy több szavazatot kapnak.
HVG: De hiába mutatja a matematika azt, hogy a Fideszt legyőzni csak a Jobbikkal közösen lehet, a baloldalon sokan ódzkodnak az összefogástól a párt szélsőjobboldali múltja miatt. Mi akkor a megoldás?
K. L. S.: Ebben a választási rendszerben a baloldal nem tud egyedül nyerni, még az sem biztos, hogy meg tudná fosztani a kétharmadtól a Fideszt. A Jobbik viszont a baloldal nélkül is képes megfékezni a Fidesz hatalmát, és ha ezt megértik, akkor valószínűleg nem lépnek szövetségre velük a választási törvény reformja érdekében. A jelenlegi szabályok akár a parlamenti mandátumok többségéhez is hozzásegíthetik a Jobbikot, hiszen láttuk 2014-ben, hogy a leadott szavazatok egyszerű többségéből is lehet kétharmad a törvényhozásban. Egy működő parlamenti többséghez pedig kevesebb voks is elég. A választókerületek kialakítása ugyanis sok Fidesz-szavazót csatolt városi körzetekhez, így ha Vona pártja a tavaszig megerősödik, akkor előfordulhat, hogy nem maradt belőlük elég vidéken a Jobbik megállítására.
HVG: Akkor ezzel magyarázható, hogy a Fidesz célpontja Vona Gábor és a Jobbik lett, amint azt az Állami Számvevőszék rendkívüli büntetése is mutatja?
K. L. S.: Azon törtem a fejem, vajon mit eszel ki a Fidesz a Jobbik semlegesítésére, mivel a választási rendszere sebezhető. A Fidesz csődbe akarja kergetni a Jobbikot, hogy abszolút biztossá tegye a saját választási győzelmét. Arra számít, hogy sem a magyarországi baloldal, sem az európai közvélemény nem túlzottan bánja majd, ha a Jobbik eltűnik. Úgy gondolom azonban, hogy akik helyre akarják állítani a jogállamiságot Magyarországon, azoknak a szabályok minden manipulálása miatt aggódniuk kell. Nem vagyok a Jobbik híve, de egyetlen alkotmányos rendszerben sem engedhető meg egy ilyen támadás a győzelemre legnagyobb eséllyel bíró ellenzéki párttal szemben. Hozzáteszem, a Fidesznek akad még egy eszköze. A 2010-et követő nagy jogi átalakításban egy törvényt érintetlenül hagyott: még mindig fel lehet oszlatni egy pártot, ha a programját alkotmányellenesnek minősítik. Ha a számvevőszéki manőver kudarcot vall, akkor akár ehhez is folyamodhat. Föl is merült bennem, vajon a Jobbik részben nem ennek a kivédésére adta-e fel a szélsőséges nézeteit.
HVG: Ha pedig minden eszköze kimerül, akkor a Fidesznek még mindig ott van Gyurcsány Ferenc jól bevált mumusként, nem igaz?
K. L. S.: Gyurcsány nemcsak a Fidesz számára mumus, hanem a baloldalon is sokaknak az. Egyszer megkérdeztem több ismerősömet, akik helyre szeretnék állítani a jogállamot Magyarországon, mit tehetne egy külső ember, hogy segítsen nekik. Az egyikük azt válaszolta: mi lenne, ha szereznék egy amerikai ösztöndíjat Gyurcsánynak a következő választás idejére, hogy ne legyen útban? Gyurcsány nagyon tehetséges és karizmatikus, de a baloldalon annyi embert elidegenített magától, hogy nem lehet konszenzusos miniszterelnök-jelölt. Többféle tekintetben ő a magyar politika Hillary Clintonja. Majdnem mindenkinél rátermettebb a saját politikai oldalán, de hosszú évek óta oly mértékben démonizálták az ellenfelei, hogy mérgezővé vált a személye. És ahogy az amerikai elnökválasztás idején is tapasztaltuk Clintonnal kapcsolatban: ennyi év álbotrányait, kamu vizsgálatait, és az elfogult média gyalázkodását szinte lehetetlen legyőzni. De nem az a dolgom, hogy beleszóljak a pártpolitikába, csak az érdekel, hogy Magyarország visszatérjen az alkotmányos jogállam útjára. Mivel nem szavazok Magyarországon, ezért nem akarom megmondani, az emberek hogyan voksoljanak. Csak megfigyelő vagyok, aki azt elemzi, Magyarországon miként állítják a jogrendszert annak szolgálatába, hogy minden hatalmat egy pártnál összpontosítson. Úgy gondolom, mindenkit aggodalommal kellene, hogy eltöltsön, amikor azt látja, hogy a kormánypárt úgy manipulálja a szabályokat, hogy azok előre meghatározottá tegyék egy választás kimenetelét.
HVG: Mikor járt utoljára Magyarországon?
K. L. S.: Az idén márciusban, egy konferencián. És érdekes kalandom volt a megfigyeléssel, amit teszteltem. Egy nagy európai repülőtérről másnap késő délutánra foglaltam jegyet Budapestre. Aztán reggel átírattam, és egy órán belül útnak indultam. Amikor Budapestre érkeztünk, késéssel nyitották ki az utashíd ajtaját, s amikor ez végre megtörtént, ott állt öt rendőr. Ahogy elsétáltam mellettük, követtek, majd amíg a bőröndömre vártam, körülvettek, de egy szót sem szóltak. Egészen addig figyeltek, amíg ki nem léptem a poggyászkiadóból. Nekem nincs félni- vagy rejtegetnivalóm, valóm, de aggódom, hogy bajba kerülhetnek azok, akikkel Magyarországon találkozom. Sok barátom van ott, akik nem titkolják, mit gondolnak, és tisztában vannak vele, hogy a kormány figyelmét felkeltették. Tudják, hogy Magyarország már nem szabad ország, és sokaknak vannak emlékei a Kádár-korszakról, amikor a helyzet hasonló volt.
HVG: Találkozott valaha Orbán Viktorral?
K. L. S.: 1994 nyarán, röviddel a választások után érkeztem Magyarországra. A következő évben három napot töltöttem Orbán Viktorral Ukrajnában. Ez volt az az időszak, amikor a Fidesz eltávolodott a liberalizmustól, és csak egy pár képviselője volt a parlamentben. Amikor hazatértem az útról, azt mondtam a barátaimnak, hogy megismertem a legveszélyesebb embert, akivel valaha is találkoztam. Orbánnak olyasfajta karizmája volt, hogy szinte megolvasztotta annak az agyát, akire a figyelme összpontosult. A barátaim azt mondták, csak a képzeletem játszik velem, de most úgy tűnik, láttam a jövőt. Nem szabad lebecsülni Orbánt: nagyon szokatlan politikai tehetség, és abszolút könyörtelen.
HVG: Mostanában kevesebbet publikál, mi történt?
K. L. S.: Amióta a nyugati újságírók is felfedezték, hogy Magyarország problémás eset, kevesebbet írok, és inkább szakértőként dolgozom az Európai Bizottság, az Európai Parlament és más EU-tagállamok kormányai számára. Megpróbálom kitalálni, az EU miként segíthetne, hogy az emberek visszanyerjék a politikai szabadságukat Magyarországon. Az unióban például számos adatvédelmi törvény van, így nem lenne szabad megengedni Magyarországnak, hogy az egész lakosságot megfigyelés alá vonja. A kormány azt állítja, nemzetbiztonsági okok miatt van szüksége mindenféle megfigyelésre. Az indok lehetőséget ad az uniós korlátozások megkerülésére, de ez a törekvés csak az elnyomás eszköze. A kormány a Google Streetview által is használt kamerákat szerel a rendőrautókra, amelyek a tüntetéseken megjelennek. Rögzítik a résztvevőket, majd a felvételeket összehasonlítják a mindenkiről tárolt digitalis fényképekkel. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kifogásolta, hogy a TEK mindenféle jogi korlátozás nélkül rendelkezik bárki megfigyelésének lehetőségével. Erre reagálva az Orbán-kormány módosította a TEK-ről szóló törvényt, de a változtatás csak a jövő évi választás után lép életbe. A kormány az olyan megfigyelő szoftverek egyik legnagyobb vásárlója, mint a FinFisher, ami képes az elektronikai készülékeket a mikrofon és a kamera bekapcsolásával személyes megfigyelő eszközzé alakítani. Amikor pedig a kémprogramokat kínáló olasz Hacking Team nevű cég szervereit feltörték, kiderült, hogy Magyarország az egyik legnagyobb kormányzati ügyfelük.
HVG: Magyarország nem az egyetlen EU-tag, amely illiberális államot épít, a példát követi Lengyelország is. Egy írásában azt javasolta, hogy Brüsszelnek a két országgal szemben egyszerre kellene megindítania a hetes cikkely alapján az eljárást, és akkor nem vétózhatnak a másik védelmében. Én nem találom ezt a lehetőséget a hetes cikkely szövegében.
K. L. S.: Mint minden jogszabály esetében, itt is érvelni kell arról, hogyan alkalmazzák. Még senki nem használta a hetes cikkelyt, amely két részből áll. Az első egy figyelmeztetés, hogy a tagállam az európai értékek megsértését kockáztatja a viselkedésével, ennek megállapításához nem szükséges a többi tagállam egybehangzó döntése. A második pont szankciókat tartalmaz, amihez konszenzus kell. Vagyis ha Magyarország megvédi Lengyelországot, és viszont, akkor mindketten büntetlenül vehetik semmibe az európai törvényeket. Az én álláspontom az, hogy az első pont alapján figyelmeztetésben részesített tagállam ne szavazhasson egy másik tagállammal szembeni szankciókról. Ez valóban nincs benne a cikkely szövegében, de az sem, hogy a szankcióval fenyegetett ország nem szavazhat önmagáról. Biztos vagyok benne, hogy ha az Európai Bizottság esetleg úgy dönt, hogy Magyarország nem szavazhat Lengyelországról, és viszont, akkor fellebbezés nyomán az Európai Bíróság elé kerül az ügy, amelynek meg kell határoznia, mit jelent a hetes cikkely.
