Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Igent mondtak a kilépésre, de a nyári népszavazás óta annyi derült ki, hogy valamikor - talán csak 10 év múlva - valakik dönthetnek majd valamiről.
Ha 2016 legfontosabb demokratikus eszközökkel meghozott döntésének az amerikai elnökválasztást tartjuk, akkor a Brexit volt a második legfontosabb. Bár közvetlen hatásait - természetesen a briteken kívül - elsősorban Európa, illetve a Nagy-Britanniában élő külföldi munkavállalók érzik majd meg, nem túlzás azt mondani, hogy a világbirodalmi múltjába minden eddiginél szorosabban kapaszkodó szigetország döntése már most rányomta bélyegét a világgazdaságra és 2017 nemzetközi politikai viszonyaira is.
Az amerikai elnökválasztás óta alig másfél hónap telt el, a brit exodust hitelesítő népszavazás óta viszont már fél év. Az angol bürokratikus hagyományokhoz hűen az utóbbi döntés hivatalos előkészítésének az előkészítéséről is csak nemrég döntött a brit parlament. Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnök októberben addig jutott, hogy újabb népszavazás kiírását sürgette, hátha a britek mégsem gondolták át elég jól a dolgot. Egy másik volt miniszterelnök, a konzervatív John Major pedig novemberben vetette fel, hogy bármilyen alkut köt is a brit tárgyalóküldöttség az uniós partnerekkel a kilépésről, azt a parlamentnek még ratifikálnia kell és a döntéstől függően szóba jöhet egy újabb népszavazás kiírása.
A hírhedt 50-es cikkely piros gombját mindenesetre már jövő márciusban meg kell nyomnia a londoni kormánynak, és ettől számítva - az uniós előírásoknak megfelelően - két évig tartana a kilépés folymata. Nagy-Britannia uniós nagykövete viszont decemberben már tíz évet jósolt csak azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket az unióval folytatnának a szabadkereskedelmi egyezmény létrehozásáról. A brit legfelsőbb bíróság mindenesetre még mindig nem döntött arról, van-e egyáltalán beleszólása a parlamentnek a piros gomb megnyomásába, vagy oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló, a kormány megoldhatja egyedül. Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy a döntés uralkodói előjoghoz kötött, vagyis extrém esetben a királynő dönthet akár úgy is, hogy a kormány szándékaival ellenkező döntést hoz.
A folyamat tehát nem lesz rövid, ez pedig jól, de akár rosszul is elsülhet az Egyesült Királyságban dolgozó külföldiek számára. Az uniós tagországok munkavállalóinak a jelenleg regnáló Theresa May miniszterelnök megígérte ugyan, hogy maradhatnak a kilépés után is, de csak akkor, ha a brit állampolgárok is megkapják ugyanezt a lehetőséget az uniós államokban.
Márpedig az olcsó és alacsonyabb igényű munkaerő elvesztésétől szinte retteg már maga a brit kormány is, a szigetország munkáltatóiról nem is beszélve. Márpedig utóbbiak közül az élelmiszeripari szektor szereplői azzal érvelnek, - ami egyébként őfelsége Brexit-szavazó alattvalóinak sem meglepetés - hogy ha az ágazat a brit tagság megszűnése után nem alkalmazhatna szabadon külföldi EU-munkavállalókat, akkor drágábban és a jelenleginél kisebb választékban jutnának élelmiszerekhez a brit fogyasztók.
