Több mint 624 ezer ember érkezett tavaly Nagy-Britanniába, ami rekord, miközben 300 ezer brit hagyta el hazáját. 1990 óta erősödött mindkét trend, de míg a kivándorlás 2008 óta mérséklődni látszik, a bevándorlás 2012 után egészen meredeken nőtt. Ezt persze Magyarországon is érezzük: Londonban immár nagyjából 200 ezer magyar él, a KSH adatai szerint a kivándorlást választó magyarok között felülreprezentáltak a fizikai munkások, valamint a kereskedelmi munkát végzők. A kinti magyaroknak emiatt húsba vágó kérdés, hogy miként változik a terület szabályozása, és mit ígérnek a pártok, ha ez a téma kerül napirendre.

A brit politikai légkört amúgy a magyar helyzethez hasonló klíma alakítja. A nagy történelmi váltópártokba vetett bizalom megrendült, ma a konzervatív, munkáspárti és liberális demokrata vezetők népszerűsége a mélyponton van, míg olyan politikusoké az egekben, mint amilyen Nigel Farage, az EU-szkeptikus Egyesült Királyság Függetlenség Pártja (UKIP) elnöke, vagy Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt vezetője. Az emberek kiábrándultak, mesélte egy kint élő magyar is a hvg.hu-nak: „Itt élek 14 éve, fontosnak tartom, merre billen a mérleg nyelve! De hogy kire szavazzak, nehéz eldönteni, mert úgy érzem, senki nem azért küzd, hogy a szavazóknak jobb legyen. Ma megígérünk mindent, holnap meg ki tudja, mi lesz.” Szerinte ugyanis túl sok a propaganda, tények pedig alig hangzanak el, ezért is tematizálhatja a kampányt a UKIP, amely féligazságokra építi kommunikációját.

„Ide mindenki dolgozni jön”

A hvg.hu által megtalált kinti magyarok szerint a bevándorlók között elenyésző számban lehetnek az „élősködők”, akik csak a szociális rendszer előnyeiért érkeztek. Mint az egyik nyilatkozó fogalmazott: ő nemigen találkozott még ilyennel („ez hülyeség”), általában mindenki dolgozni megy ki. Más kérdés, hogy az önkormányzati szinten nyújtott szociális juttatások sokszor megtalálják a családos rászorulókat, igaz, azt a heti 70 fontot, amit segélyként igényelni lehet, nem mindig szokták igénybe venni, mert "komolyan ellenőrzik, hogy valóban keresel-e munkát", és inkább mindenki dolgozni szeretne a magasabb keresetért. „A bevándorlók nagyon sok jövedelmet hoztak az államnak, ezt nem tisztelni pedig röhejes. A bevándorlók nagy része ráadásul olyan állásokat tölt be, amelyeket mások nem” – hangzott el még érvként.

A bevándorlóellenes szimbolikus politizálásnak mégis meglett az eredménye. Észak-angliai magyarok emelték ki például nyomban, hogy Angliában szinte hetente foglalkozik a sajtó kelet-európai bevándorlókkal, főként negatív hangvétellel. „Így aztán rendesen megnehezíti az ember mindennapjait, ha jellegzetes európai akcentusáról felismerik a boltban, ahol épp azt olvasta az eladó, hogy ’miattunk’ veszítik el munkájukat az angol állampolgárok, és mi vagyunk azok, akik jogtalanul igénylünk segélyt” – mondta egyikük. Egy ilyen tapasztalattal rendelkező magyarnak kicsit hasonló okból fontos a brit EU-tagság kérdése, mint egy magyarországi honfitársának – tulajdonképpen saját védelmét is várja az uniótól

Konzervatív győzelem, munkáspárti kormány?

A UKIP amúgy azt állítja, ők nem bevándorlásellenesek, ám a párt olyan demagóg plakátokat készített, mint például a tengerről a cornwalli fehér sziklákra felvezető mozgólépcső, a képen pedig az állt: „Határok nélkül – ellenőrzés nélkül – vegyük vissza az ellenőrzést országunk felett!”. Az UKIP bevándorlás-ellenőrző bizottságot is alapítana, hogy ezen keresztül adminisztratív eszközökkel korlátozza a migráció mértékét, mert szerintük az nagyon megterheli a brit államháztartást, a szociális-oktatási-önkormányzati rendszert, illetve az infrastruktúrát. Ugyanakkor a magasan kvalifikált külföldiekre továbbra is számítana – igazából kimazsolázná az érkezők közül az értékesebbeket (nem elriasztva azokat, akik a Brit Nemzetközösség országaiból érkeznek), a többiek bevándorlását meg lényegében korlátozná.

AFP / Leon Neal

A UKIP ismerős magyar fordulattal élve legalábbis „a napirenden tartaná” az EU-kilépés kérdését, megkövetelné a bevándorlóktól az angolnyelv-tudást, ráadásul azoknak érkezés előtt már rendelkezniük kellene valamiféle szállással. Feltételül szabnák még a privát egészségügyi biztosítást, a szociális juttatásokhoz pedig csak öt év adófizetéssel eltelt időszak után férhetnének hozzá a bevándorlók. (A párt törekvései teljesen ellentmondanak annak a ténynek, hogy egy 2009-es felmérés szerint a bevándorlók 60 százalékkal kevésbé hajlamosak szociális segélyek igénybe vételére, mint a helyiek.) A UKIP a vegyesházasságok terén is bekeményítene, hogy ne lehessen csak a letelepedési engedély miatt egybekelni. A politikai menekülteket egyébként továbbra is beengedné a UKIP, az EU-s diákoknak pedig elképzeléseik szerint annyi tandíjat kellene fizetniük, mint a belföldieknek.

Annak azonban, hogy a UKIP a csütörtöki választás után kormányzati tényező legyen, lényegében nulla esélye van. Míg ugyanis jelenleg a Munkáspárt és a Konzervatív Párt népszerűsége alulról súrolja a 30 százalékot, a UKIP 14 százaléknál tart, a Liberálisok 8, a Zöldek pedig 5 százalékon állnak. A Skót Nemzeti Párt (SNP), mely a 2014-es skót elszakadási kampánnyal és népszavazással szerzett hírnevet magának, értelemszerűen főleg a skót területeken vihet el szavazókerületeket, nem is keveset. A Guardian legutolsó mandátumbecslése szerint a Toryk nyernek, de kormányt a Munkáspárt alakíthat inkább, leginkább az SNP-vel, vagy ha a mandátumok közösen sem elegendők, akkor a Liberális Demokraták bevonásával.

Mindenki a UKIP kottájából olvas

A Konzervatív Párt állt már egyébként rosszabbul is, az utóbbi időben azonban feljött, amiben alighanem meghatározó szerepet játszik az is, hogy David Cameronék beszálltak a UKIP mellé a bevándorlóellenes licitben. A kormányfő lecsökkentené a bevándorlóknak adott juttatásokat, és a hozzáférés feltételeit is szigorítaná (négy év folyamatos adófizető munka, illetve ha valaki az országba érkezés után fél évvel sem talál munkát, haza kellene térnie), emellett újratárgyalná a személyek EU-n belüli szabad mozgását.

A Munkáspárt az említett négyéves moratóriumot kettőre csökkentené, de mint a miniszterelnök-jelölti tévévitán Ed Milibrand elmondta, a brit közszolgáltatási rendszerben elhelyezkedőknek mindenképp meg kell tanulniuk angolul, bár legszívesebben minden bevándorlónak előírnák a nyelvtudást. Ugyanakkor ők határozottabban lépnének fel azok ellen is, akik a hivatalos minimálbér alatt fizetnek bevándorló alkalmazottaiknak. A Munkáspárt vezetője biztos, ami biztos alapon azért közölte: nem tartja előítéletes gondolkodásúnak azokat, akiket aggaszt a bevándorlás, mivel az ezzel kapcsolatos aggályok jogosak, és maga is megerősítené a határőrizetet.

A Liberális Demokraták saját bevallásuk szerint nem ülnek fel a bevándorlásellenes politikai hullámra, Nick Klegg pártelnök kijelentette, sosem fog rátelepedni a UKIP témáira, nem hisz a rémhírterjesztésben, a populizmusban, hogy minden probléma megszűnik, ha lezárja az ország a határait. „Ez a nemzet mindig akkor nyújtotta a legjavát, amikor nyitott és befogadó volt” – hangoztatta. Ugyanakkor ez a párt is szigorítana: csökkentené a bevándorlóknak nyújtott fizetéskiegészítést hat hónapra (Universal Credit, ezt az újonnan bevándorlók idén március óta csak akkor kapják, ha már elkezdtek dolgozni), és csak féléves kinntartózkodás után kezdenék folyósítani.

Mindent összevetve tehát, a kinti magyarok vélhetően egy munkáspárti-liberális demokrata koalícióból jöhetnének ki a legjobban, de vélhetően így is az ellátás szűkülésével kell szembenézniük nekik is, meg persze a Nagy-Britanniába készülőknek. Már akik egyáltalán élnek bármilyen segéllyel.