A jobboldali Likud és a nacionalista Jiszráél Béténu koalíciójának győzelme egyértelműnek tűnik a keddi izraeli választásokon. Megfigyelők a szélsőjobb megerősödésétől tartanak, ami olajág helyett inkább olaj lehet a palesztin-izraeli konfliktus tüzére.
„Nem számítok nagy meglepetésre, Bibi [Benjámin Netanjahu] győzelme gyakorlatilag borítékolható" – fogalmazott a hvg.hu-nak Yael Shomer, a Tel Aviv University politológia professzora a kedden esedékes izraeli választásokról. A szakértő ugyanakkor megjegyezte, szerinte az igazi politikai játszma csak a választások után kezdődik, a koalíciós tárgyalásokkal.
Netanjahu a jobboldali Likud vezetőjeként még tavaly októberben jelentette be, hogy idő előtti választásokat kell kiírni, mivel jelenlegi többségével nem tudja keresztülvinni a parlamenten a következő évre tervezett megszorító költségvetést. A szavazást eredetileg 2013 októberében tartották volna, de a törvényhozás, a kneszet végül az előrehozott januári voksolás mellett döntött.
Bár múlt héten veszített lendületéből, a felmérések szerint még így is egyértelműnek tűnik a Likud, illetve a nacionalista Jiszráél Béténu (Hazánk Izrael) választási koalíciójának győzelme, amely ezzel a következő parlament legnagyobb tömbje lehet. Michael Singh, a washingtoni Közel-Kelet Intézet elemzője ugyanakkor figyelmeztetett: „a kneszet megosztottabb lesz, mint valaha”.
A jobboldali pártok 63, míg a bal-centrum-arab frakciók összesen 57 mandátumra számíthatnak a választásokat követően. A felmérések szerint a szavazókat az foglalkoztatja leginkább, hogy mi lesz a Gázai övezetet irányító Izrael-ellenes Hamásszal, a Szíriában és Egyiptomban uralkodó bizonytalansággal, illetve az iráni atomprogrammal. A Likud-Béténu is őket szólítja meg egy olyan országban, amely megfigyelők szerint egyre inkább a szélsőjobb felé tolódik.
Előkerülnek a gazdasági kérdések
„Veszélyes környéken élünk” – fogalmazott január eleji beszédében Benjámin Netanjahu jelenlegi kormányfő, aki ezzel az egyetlen mondatával izraeliek tömegeit tudja mozgósítani a Negevtől egészen Netanjáig. A szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek, nem szabad lebecsülni a baloldali-centrista pártok hagyományos gazdasági üzeneteinek szavazatszerző erejét sem.
„A nemzetgazdasági problémák tárt karokkal várják a bal-közép pártokat, ami a jobboldalnak is fenyegetést jelenthet egy valaha szocialista vezetésű országban” – mondjaYael Shomer. Nem véletlenül, hiszen Izrael négymilliárd dolláros (873 milliárd forint) államháztartási hiánnyal küszködik, ráadásul az előrehozott választásokat is a költségvetés vitája miatt kellett kiírni.
Yael Shomer kiemelte, azok a frusztált szavazók, akik két éve a tel-avivi utcákra vonultak az alacsony fizetések és a megfizethetetlen ingatlanárak miatt, szintén a bal-közép pártokat fogják választani. Ezt látszanak alátámasztani azok a felmérések is, melyek szerint Shelly Yacimovich Munkapártja jelenleg második helyen áll Bibiék mögött.
Szélsőjobb felé kacsintgatnak
A Netanjahu vezette koalíció egy hosszú és nehézkes folyamat eredménye a szélsőjobb felé hajló Jiszráél Béténu (Hazánk Izrael), illetve a mérsékeltebb politikát folytató Likud között. A biztonság hangsúlyozása mellett az összefogás támogatja a zsidó telepek építését Ciszjordániában, ami azonban nemcsak a palesztinok, hanem az izraeliek szerint is hátráltatja a békekötést.
A felmérések alapján a koalíciós partnerek nagyjából harminc helyet szerezhetnek a következő kneszetben. Ami már csak azért is intő jel, mert szakértők szerint a pártok egyre inkább a szélsőjobboldal irányába tolódnak. Az Ynet-nek nyilatkozó Haim Malka, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központ vezetője szerint a nacionalista és vallásos befolyás már a Likudon belül is érzékelhető.
Nem beszélve arról, hogy a szélsőséges nacionalizmusáról elhíresült Habájt Hajehudi (Zsidó Haza) nevű csoport támogatottsága is vészesen nő. A párt vezetője ráadásul az a Naftali Bennett, aki korábban Netanjahu vezérkeri főnöke volt, és szoftverfejlesztőként hatalmas vagyonra tett szert. Egyelőre úgy tűnik, hogy több mint egy tucat képviselőjük kerül be a parlamentben.
High-tech fickó
„Friss, fiatalos, és rövid ideje van a politikában. Egyszerűen vonzó” – fogalmazott Bennettről a Jerusalem Post publicistája. Elemzők szerint a Habájt Hajehudi első embere akár a Likudtól is képes lesz szavazatokat elhalászni. A párt egyébként annektálná egész Ciszjordániát, és támogat minden katonai beavatkozást a palesztinokkal szemben.
Ari Shavit, a baloldali Háárec újságírója eközben azt mondja: „Bennett őszintének és megbízhatónak tűnik, ezért sok olyan mérsékeltebb jobboldali szavazónak is szimpatikus lehet, akik egyébként nem értenek egyet a szélsőjobboldali eszmékkel. Ők sajnos megfeledkeznek arról, hogy ez a „high-tech fickó” egész Ciszjordániát el akarja foglalni”.
A Zsidó Haza népszerűsége egyebek mellett magyarázatot adhat arra is, hogy a novemberi palesztin ENSZ-határozatot követően Benjámin Netanjahu miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy újabb telepeket építsenek Jeruzsálem keleti oldalán, az úgynevezett E-1 zónában – állítja a BBC hasábjain David Makovsky, a Washington Intézet vezetője.
Netanjahu és a manőverek
A héten több politikai elemző is felvetette, hogy a nagyobb flexibilitás érdekében Netanjahu néhány bal-közép pártot is bevehet majd az alapvetően jobboldali koalícióba. Ennek azért van csak jelentősége, mert egy következő izraeli-paleszin béketárgyalás esetén ezek a partnerek nagyobb mozgásteret biztosítanának a kormányfőnek a manőverezésre.
Erre legkevesebb esélyt a várhatóan másoddiként befutó izraeli Munkapárt esetében látnak a szakértők. A korábban újságíróként dolgozó Sheli Jechimovics által irányított frakció a kampány során a partnerkeresés helyett kizárólag a gazdasági kérdések előtérbe helyezésére koncentrált. Ez azért is szokatlan, mert az alakulat a múltban inkább külpolitikai témákkal tudott szavazatokat szerezni.
Szintén gazdasági tematikával, de az ultra-ortodox zsidók katonai szolgálat alóli felmentése ellen is kampányolt a tavaly januárban megalakult Jes Atid (Van jövő). Vezetőjük az a Jair Lapid, akinek édesapja a 2008-ban elhunyt újságíró és politikus, a vajdasági magyar zsidó családból származó Tomi Lapid. A közvélemény-kutatók legalább tizenkét képviselőt jósolnak nekik a keddi voksolást követően.
Egységfrontot akartak
Végül itt van az idei kampány legérdekesebb figurája, az egykor külügyminiszteri pozíciót betöltő Tziporah "Cipi" Livni. Bár sokáig kérette magát, a korábban képviselői mandátumáról is lemondó Livni tavaly novemberben létrehozta a HaTnua (A Mozgalom) nevű csoportot, majd januárban felszólította az összes ellenzéki pártot, hogy a parlamenti választásokon tömörüljenek egységfrontba a kormánnyal szemben.
A Time magazin listáján a száz legbefolyásosabb nő között szereplő Livni a kampány során két örökzöld témára koncentrált: a gazdasági problémákra, illetve az izraeli-palesztin béketárgyalásokra. Szakértők szerint ez utóbbi miatt van esélye arra is, hogy Benjámin Netanjahu jelenlegi kormányfő beveszi majd következő kormányába az őszinteségéről ismert politikust.
A baloldali tömörülések között nagy sansza van még a bejutásra az egykori kommunista párt utódjának, a zsidó-arab együttélést szorgalmazó Hadashnak, illetve a három baloldali mozgalom egyesüléséből létrejött szociáldemokrata Merecnek. Utóbbi volt az egyetlen olyan cionista frakció, amely a tavaly novemberi gázai konfliktus során nyíltan elutasította a katonai beavatkozást.
Az eddigi három parlamenti képviselőjét megduplázni igyekvő Merec (Energia) a zöld tematikát, az emberi jogokat, a társadalmi egyenlőtlenségeket, illetve az arabok és nők helyzetét emelte ki utolsó kampánya során. A kneszetben 1988 óta jelen lévő párt első embere egyébként a Litvániában született Zahava Gal-On, aki főként szókimondó parlamenti felszólalásairól híres.
Arab pártok – nincs összefogás
Noha még egyetlen koalíciós-kormányban sem kaptak szerepet, az arab pártoknak nagy a jelentősége az izraeli politikában – állítja George Jakaman, a ciszjordániai Bir Zeit University professzora a Jediot Ahronot című lapnak adott interjújában.
A szakember hozzátette, bár a kérdések többségében nincs egyetértés, egy közös pontot mégis találni a baloldali zsidó, és az arab pártok között: a gazdasági és szociális egyenlőtlenségek elleni fellépést. A CNN-nek nyilatkozó első női palesztin képviselőjelölt, Hanin Zoabi viszont úgy látja: ez nem elegendő az összefogáshoz.
„Izrael zsidó államként definiálja magát, nem pedig olyan országként, amelynek sokféle polgára van. Izraelben minden a zsidóknak kedvez, az arabok rovására, legyen az föld, egészségügy, gazdaság, vagy épp az identitás kérdése. Izrael nem fogad el palesztinnak. Izrael azt szeretné, hogy izraeli arab legyek. Ez az, amit mi nem értünk” – mondta Zoabi.
Jakaman végül kifejtette, szerinte Netanjahu újraválasztása nem kedvez különösebben az izraeli-palesztin béketárgyalásoknak sem. „A megegyezésre csak akkor látok bármi esélyt, ha a Likud-Béténu elfogadja Cipi Livni ajánlatát, és beveszi az egykori külügyminisztert a koalícióba” – mutatott rá a szakember.
Egy forduló, pártlista, két százalékos küszöb |
A százhúsz fős izraeli törvényhozásba idén 34 különféle alakulat igyekszik bekerülni. Az utolsó választások alkalmával, a magyar parlamenti viszonyokhoz képest szokatlanul nagy számú, összesen tizennyolc párt tudott bejutni a kneszetbe. Az izraeli választási rendszer egyfordulós, az állampolgárok pedig egyedül az országos pártlistákra szavazhatnak. A parlamentbe kerülés küszöbe két százalék, külföldön kizárólag a hivatalos kiküldöttek adhajták le voksaikat. A részvételi arány általában magas, bár a 80-as évek dereka óta folyamatosan csökken. Izrael hét és fél millós lakosságának több mint 75 százaléka zsidó származású; többségük Európából, a Közel-Keletről, Afrikából és Amerikából érkezett az országba. A maradék 25 százalék arab, illetve keresztény vallású palesztin, akik a zsidó állam 1948-as megalapítása után is az ország területén maradtak. |