Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A háborúk lezárójaként, bin Laden és más al-Kaida-vezérek likvidálójaként kampányol Barack Obama. Szeptember 11. évfordulóján számba vesszük, mire jutott a valóságban Obama elnök a Bush-érából örökölt terrorellenes háborúkkal. Sorozatunkban gorcső alá vesszük Barack Obama eredményeit elnöksége négy évének legkényesebb területein.
Tizenegy év telt el a 2001. szeptemberi terrortámadás óta. A 9/11-re válaszul megindult, mai napig tartó terrorellenes háború összefonódott az azt elindító Bush-adminisztrációval, miközben a 2009 elején hivatalába lépett Barack Obama e háború összes hadszínterét és problémáját megörökölte.
A hivatalban lévő elnök most indult kampányából már látszik, hogy Obama sikerei közé sorolja ezeknek a háborúknak a lezárását, Oszama bin Laden terroristavezér megölését és az al-Kaida terrorszervezet meggyengítését. A napokban zárult Demokrata Nemzeti Konvención elfogadott választási program szövege szerint „Obama elnök és a Demokrata párt vezetése alatt a háború örvénye mostanra visszahúzódik, és Amerika egy új jövő felé néz. Felelősséggel lezártuk az iraki háborút, súlyos csapásokat mértünk az al-Kaidára, igazságot szolgáltattunk Oszama bin Laden és az al-Kaida más vezéreivel szemben, a terrorszervezetet pedig a vereség ösvényére szorítottuk. Emellett megfordítottuk a tálibok lendületét és megteremtettük a körülményeket csapataink kivonására Afganisztánból.”
Barack Obama mindezzel bizonyíthatja, hogy az általa vezetett Amerika a republikánusok vádjaival ellentétben továbbra is a világ vezető hatalma, mely megnyeri a háborúkat és legyőzi korunk legveszélyesebb ellenségét, a terrorizmust. Obama eközben a háborúk lezárásának propagálásával saját, már 2009-ben Nobel-békedíjjal honorált béketeremtő imidzsét is polírozhatja, amiért amúgy sok kritika éri, egyebek mellett éppen a háborúk miatt.
Irakból sikerült lelépni
Irakban tavaly, 2011. december 18-án hivatalosan véget ért a háború. Ekkor hagyta el az utolsó amerikai egység az országot, miután 2003-ban a koalíciós erők lerohanták és rövid idő alatt megdöntötték Szaddám Husszein rezsimjét.
Az iraki diktátor elleni háború amúgy viszonylag gyorsan véget ért, a koalíciós erők azonban képtelenek voltak a Szaddám utáni vákuumot kitölteni. Hamarosan elszabadultak az indulatok, a különféle vallási, etnikai és politikai csoportok véres harcot kezdtek a megszállók és egymás ellen is. Ennek az öldöklésnek azonban - hiába a decemberi bejelentés - ma sincs vége. A véres merényletek továbbra is hozzátartoznak Irak mindennapjaihoz. Bár tény, a 2003-at követő évek káoszán sikerült úrrá lenni, és az Amerika által támogatott iraki kormányt megerősítették annyira, hogy az több-kevesebb sikerrel, de képes legyen fenntartani a rendet. Így a koalíciós erők kivonulása indokoltnak mondható.
Az iraki kivonulás sikerét azonban nem Obamának köszönheti Amerika és a világ, hanem még a Bush-érának. Egészen pontosan David Petraeus tábornoknak, a CIA jelenlegi vezetőjének, aki 2007 során az iraki szövetséges haderő parancsnokaként az egymás ellen is háborúzó helyi erőket pacifikálva, sikeresen csillapította le az addig reménytelennek tűnő iraki káoszt.
Afganisztán nem ereszt
Az afganisztáni háborút alig egy hónappal 9/11 után indították, ám ez sokkal inkább Obama háborúja, mint a Bush-éráé. A tálib rezsimet az al-Kaida- kiképzőtáborok ürügyén támadta meg az Amerika vezette koalíció, és ez az irakival szemben igazságos háborúnak tűnt a közvélemény szemében is. Ráadásul, míg Irakban tömegével haltak a szövetséges harcosok, Afganisztánban csak szórványos harcok kísérték a tálibok gyors megdöntése után megkezdett békefenntartó, országépítő munkát.
Miközben Obama már egy konszolidált iraki krízist vett át Bushtól, Afganisztánban már az ő elnöksége alatt kezdtek elromlani a dolgok. Ez ráadásul nem csak a tálibok és más felkelő csoportok térnyerését jelentette, hanem azt is, hogy ehhez képest az áhított cél, az afgán kormány képessé tétele a rend és az állam fenntartására, igencsak nehezen haladt. Afganisztánban ráadásul sosem voltak hagyományai az egész országot kezében tartani képes, erős központi kormányzatnak.
A fegyveres ellenállást ugyanakkor az elmúlt két évben sikerült némiképp visszaszorítani, így Obama elérkezettnek érezhette az időt a csapatkivonásra. 2012 elején az amerikai elnök azt ígérte, hogy 2014-ig pedig kivonulnak Afganisztánból, átadva a rendvédelmi feladatokat az afgán kormányerőknek.
Egyelőre azonban egyáltalán nem biztos, hogy a 2014-es kivonulás után bár annyira stabil körülményeket hagynak hátra, mint a folyamatos erőszak mellett is elműködgető Irakban. Ez pedig komoly vereség lenne a vietnaminál is hosszabb háborút megvívó Amerikának. Nem véletlen, hogy a tervek szerint kiképzési, mentorálási címen 2014 után is jelentős NATO-amerikai katonai erő marad Afganisztánban.
Al-Kaida: fogatlan oroszlán?
Szeptember 11-ért a valódi revans Oszama bin Laden 2011. májusi likvidálása volt. Ez valóban olyan siker, amit nehéz bárhogy is relatívizálni, ráadásul az akciót személyesen felügyelő Barack Obamának politikai szempontból sem kell osztoznia rajta senkivel. Nem véletlen, hogy a demokrata konvenció szónokai lépten-nyomon bin Ladent emlegették.
Obama és az amerikai vezetés folyamatosan azt kommunikálja, hogy az al-Kaida vezetője és több alvezérének likvidálásával, illetve más csapásokkal visszavonhatatlanul meggyengítették a kétezres évek elejének rettegett terrorszervezetét. John Brennan, az elnök terrorelhárítási főtanácsadója idén áprilisban azt mondta, az al-Kaida vezetése már csak árnyéka önmagának, és a következő évtizedben végleg legyőzik a terrorszervezetet.
Az al-Kaida legyőzésével kampányoló demokratákat most ráadásul maga a terrorszervezet támogatta meg, miután épp idén szeptember 11-e előtt ismerték el, hogy júniusban újabb vezérük, Abu Jahia al-Líbi veszett oda egy amerikai dróntámadásban. Ugyanekkor az al-Kaida egyik bázisának számító Jemen védelmi minisztériuma is bejelentette hétfőn, hogy likvidálták Szaid al-Sírit, a terrorszervezet arab félszigeti szárnyának alvezérét.
Nincs több kínzás
Bin Ladenhez képest viszont valószínűleg nem fogják sokat emlegetni a kampányoló demokraták a Guantánamó bezáratását. Obama ugyanis 2008-as kampányában még határozottan ígérte a rengeteg bírálatot kiváltó fogolytábor felszámolását, ám elnökként már aláírta azt a törvényjavaslatot, mely továbbra is lehetővé teszi a tábor működtetését. Az elnök ugyanakkor betiltatta a kínvallatást Guantánamón és más alkalmakkor is határozottan kiállt az ilyen módszerek ellen, szembeszállva azzal a Bush által is hangoztatott érveléssel, hogy ezeket a módszereket legitimálja a nemzet védelme.
Ezt a magyarázatot ugyanakkor az Obama-adminisztráció is magáévá tette a pakisztáni tálib és al-kaidás bázisok elleni dróntámadások és a bin-Ladent likvidáló abottabádihoz hasonló rajtaütések esetében. Ezek ugyanis sértik Pakisztán területi szuverenitását, nem kevés feszültséget okozva az elvben szövetséges országgal. Márpedig az Afganisztán-kérdés végleges rendezése, ami a következő elnök feladata lesz, nehezen lesz megoldható a terroristáknak otthont adó Pakisztán problémájának kezelése nélkül.
Majdnem 500 bázisától szabadult meg a NATO Afganisztánban
