A projektben dán, brit és holland kutatók vettek részt Kurt Kjaer, a Koppenhágai Egyetem docensének irányításával.

A tudósok az 1980-as évekig visszamenőleg légi felvételeket elemeztek, és arra a következtetésre jutottak, hogy a grönlandi jégtakaró "rohamokban" vékonyodik, majd a folyamat megáll, hogy évek múlva ismét "nekilóduljon". Két ilyen "rohamot" azonosítottak" - az egyik 1985-1993 között, a másik 2005 és 2010 között volt.

Ez a felfedezés megkérdőjelezi azokat az előrejelzéseket, amelyek szerint a grönlandi jégtakarónak a globális felmelegedés okozta olvadása megállíthatatlan folyamat. Amennyiben a Grönlandot borító összes jég elolvadna, ez 7 méterrel emelné meg a tengerszintet.

"Megindul az olvadás, majd megáll, vagyis a valóság eltér azoktól az elképzelésektől, miszerint egy állandó, gyorsuló folyamatról lenne szó" - magyarázta Kurt Kjaer, megjegyezvén azonban, hogy a nyugalmi időszakokban sem hízik vissza a jégtakaró. Kurt Kjaer hangsúlyozta: nem lehet tudni, hogy az 1980-as években mi indította be az időszakos jégolvadást, ezt okozhatták a megváltozott tengeri áramlatok is.

A NASA júliusban jelentette be, hogy Grönland egész területén olvad a jégtakaró egy olyan ritka és meleg periódusnak "köszönhetően", amely 150 évenként köszönt be. A közelmúltban pedig Manhattan területénél kétszer nagyobb jégdarab tört le a Pettermann-gleccserről, amely északra helyezkedik el a Kurt Kjaer által tanulmányozott térségtől.

A történelmi adatok hiánya óriási gondot jelent a klímakutatóknak, akik Grönlandot és a sokkal nagyobb antarktiszi jégtakarót tanulmányozzák, utóbbi teljes elolvadása 60 méternél emelné meg a tengerek szintjét.

Az ENSZ klímakutató testülete, az IPCC 2007-ben azt jósolta, hogy az évszázad végére a tengerszint 18-59 centiméterrel emelkedik meg, a tudósok közül sokan viszont ennél sokkal jelentősebb növekedést prognosztizáltak.

Kurt Kjaer szerint azonban a szakértőknek sokkal óvatosabbnak kellene lenniük a tengerszint emelkedésének becslésében, amely jelenleg évente 3 milliméterrel növekszik. Amennyiben üteme megmarad, egy évszázad alatt ez 30 centimétert tesz ki.

A nemzetközi kutatócsoport adatbázisa jelenleg 160 ezer grönlandi felvételt számlál, a legkorábbiakat amerikaiak készítették az 1940-es években. "Van tehát mivel dolgoznunk" - jegyezte meg Kurt Kjaer.