Török és észak-ciprusi zászlók erdejében, Kemal Atatürk és Fazıl Küçük török ciprusi politikus portréi alatt demonstrálta függetlenségét Európa egyik utolsó vitatott státuszú állama. Több ezer gyalogossal, tankokkal és más katonai járművekkel tartott erődemonstrációt az a török kontingens, amelyet a világ nagy része megszálló hadseregként tart számon, sok török ciprióta viszont biztonságuk zálogának tart. A testvériség ellenére az észak-ciprusiak többsége nem Törökországon, hanem, független államként, az Európai Unión belül képzeli el a vitatott állam jövőjét.

Évtizedes vita

Észak-Cipruson miden évben július 20-án emlékeznek meg az 1974-es török beavatkozásra, amely a sziget részleges megszállásához és Török-Ciprus különállásához vezetett. A korábbi brit gyarmaton 1960-ban még egyfajta görög-török szövetségi állam jött létre, néhány év alatt azonban a görög és török ciprióták közötti ellentét polgárháborús állapotba torkollott. Végül 1974-ben a görög ciprusi hadsereg a görögországi katonai junta támogatásával puccsot hajtott végre, amellyel a teljes sziget Görögországhoz csatolását próbálta elérni. Válaszul Törökország negyvenezer fős intervenciós sereget küldött Ciprusra, amely rövid idő alatt megszállta a sziget északi, főként törökök lakta felét.

A háború utáni újraegyesítési tárgyalásokat még évekig elhúzódtak. A válság alatt Törökország az ENSZ-szel is szembekerült, amikor a megszállt országrészt először „török szövetségi állammá” nyilvánították, majd azzal, hogy az északon élő görögök egyharmadát lakóhelyük elhagyására kényszerítették, házaikba pedig törökországi telepeseket költöztettek. Végül a török ciprusiak – ideiglenes megoldásként – a Török Köztársaság védnökségével kikiáltották az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot. Az államot a világ többi országa a mai napig megszállt területnek tekinti. Ciprus azóta is megosztott, és bár évtizedek óta folyamatosan folynak a tárgyalások az újraegyesítésről, egyelőre minden megegyezési kísérlet kudarcot vallott. A görög és török zónát elválasztó határszakaszt, amely kettészeli a mindkét ország fővárosaként számon tartott Nicosiát, ma is ENSZ-békefenntartók ellenőrzik, köztük magyar katonák.

Határ az utca közepén

A feszültségek az évek során ugyan csökkentek, de a háború nyomai még mindig érezhetők Észak-Cipruson. A fővárosban, Nicosiában a mai napig számos lakóépület áll üresen, vagy katonai támaszponttá alakítva és a határ közelében több helyen még az 1974-es konfliktus alatt épített barikádok is láthatók. A nicosiai határátkelő ennek ellenére kimondottan békés: a kettévágott város északi feléből gyors útlevél-ellenőrzés után könnyen juthatunk át a déli városrészbe. A határátkelő csak annyiban különbözik egy Schengen-előtti európai átkelőtől, hogy egy város, egy utca közepén húzódik.

Galéria - Katonai parádé az észak-ciprusi nemzeti ünnepen

Zubor Zalán

Élénken élnek az emberek emlékezetében a háború alatt elszenvedett atrocitások is, különösen Maratha, Santalaris és Aloda falvak elleni támadások, melyek során a görög EOKA B félkatonai szervezet tagjai civileket öltek meg. Észak-cipruson néhányan tudni vélik, hogy a görög ciprusiak 80 000 hasonló irreguláris fegyverest tudnának kiállítani egy újabb konfliktus esetén.

Láthatatlan hadsereg

A nemzeti ünnephez közeledve fokozottan érződik a fegyveres erők jelenléte, főként a kis létszámú észak-ciprusi hadsereg katonáival lehet találkozni, a tengeren pedig török hadihajók őrjáratoznak. A szigeten állomásozó negyvenezer török katonával azonban a civilek szinte sosem találkoznak az ünnepi felvonuláson kívül – tudjuk meg vezetőnktől, jelenlétüket csak a nicosiai épületeken gyakran látható, katonai objektumokat jelző piros-fekete táblák jelzik.

A török befolyás az ünnep táján különösen érezhető. Az ünnep idején szinte minden épületet az ÉCTK fehér alapon vörös félholdas zászlaja díszít, majdnem mindig a Török Köztársaság vörös alapon fehér lobogójával együtt. A két zászlót még a közhivatalokban is rendszerint együtt függesztik ki. „Az észak-ciprusi zászló az államunkat jelképezi, a török zászlót pedig azért használjuk, mert mi is a török nemzethez tartozunk.” – mondta látogatásunkkor Hasan Bozer az észak-ciprusi országgyűlés elnöke – „Ha pedig Észak-Ciprust is felveszik az EU-ba, az unióssal együtt három zászlót fogunk használni.”

Bozer az mondta: a görögök esetleges agressziója miatt szükség van a török csapatokra. Hozzátette: a hadsereg emellett tárgyalási alap is lehet a politikusok számára.

Jó lenne a federáció, de nem szeretnék

A függetlenség-párti közhangulatot felmérések is alátámasztják. Ergün Olgun, volt államtitkár és a Besparmak Group nevű politikai elemző csoport tagja kérdésünkre elmondta: a fegyveres konfliktus óta a sziget újraegyesítését mind a görög, mind a török oldalon csak egy kisebbség támogatná. Mint mondta: felmérések szerint jelenleg Török-Cipruson a legnépszerűbb megoldás a sziget kettéosztása és az ÉCTK nemzetközi elismerése lenne, nem pedig az ENSZ és az EU által forszírozott föderalizáció Dél-Ciprussal. Bár a török-ciprusiak többsége 2004-ben megszavazta az úgynevezett Annan-tervet, Olgun szerint akkor az egyetlen alternatíva a fennálló, tisztázatlan státusz fenntartása volt. Délen ezzel szemben a többség a teljes sziget Görögországgal való egyesülését tartaná a legjobb megoldásnak.

Az egyesítés ezzel szemben számos előnnyel járna az elemző szerint: a török katonai jelenlét és az északi rész elszigeteltségének (Észak-Ciprusra csupán Törökországból indulnak repülőjáratok) megszűntével növekedne a turizmus és a kereskedelem, valamint a katasztrófavédelem is hatékonyabb lenne a két országrész együttműködésével. A társadalmi ellenállás miatt azonban kevés az esély az egyesülésre, a földgázvita pedig csak tovább élezi a konfliktust. Olgun az mondta: Török-Ciprus, bár még mindig erősen az anyaországtól függ, gazdaságilag egyre inkább önálló, így ha a föderalizáció nem lehetséges, „lehet, hogy egy civilizált válás lesz a megoldás”.

Olgun szerint ha meglett volna a politikai akarat, a kérdést harmincnyolc év alatt valamilyen módon le lehetett volna zárni. Szerinte a megegyezést elsősorban olyan európai vezetők akadályozzák, akik tartanak Törökország uniós csatlakozásától és a „mesterségesen fenntartott ciprusi konfliktusra” hivatkozva hátráltatja az integrációs folyamatot. A másik érintett hatalom a volt államtitkár szerint Oroszország, akik mind Görögországban, mind Cipruson szeretnék kiterjeszteni befolyásukat.

Európán kívül vagy belül?

Bár az észak-ciprusi állam előszeretettel hangsúlyozza különállását, Günay Çerkez, a Török Ciprusi Kereskedelmi Kamara elnöke sajtótájékoztatóján arra hívják fel a figyelmet, hogy az ÉCTK-nak, jogilag az EU-tag Ciprus területeként ugyanúgy részesülni kéne az uniós tagsággal járó előnyökből, mind déli szomszédjának. Hangsúlyozta: Észak-Ciprus ma is az Annan-tervben foglaltakat tekinti érvényesnek. Az elnök szerint igazságtalan, hogy bár a nyugat Észak-Ciprust EU-területként ismerik el, mégsem lehetséges a szabad áthaladás, kereskedelem és befektetés más uniós országokba. Çerkez szintén azon a véleményen van, hogy a ciprusi kérdést mesterségesen tartják fenn Törökország EU-csatlakozásának hátráltatására.

Észak- és Dél-Ciprus között 2004-ben született megállapodás ugyan lehetővé tette a kereskedelmet a két országrész között, a gyakorlatban azonban a görög áruházak csaknem minden Északon gyártott terméket bojkottálnak. Az észak-ciprusi gazdaságban így még mindig a török dominancia érvényesül: az eladott áruk 60 százaléka Törökországból érkezik, az Európai Unió országai közül csak Nagy-Britanniával folyik jelentősebb kereskedelem. Az ÉCTK gazdasága a turizmus mellett gyér mezőgazdaságra és külföldi diákok oktatására épül, és bár az évtizedek során szer tett némi önállóságra, kétséges, hogy a török gazdasági segítség nélkül megállna-e a lábán. Ennek ellenére sorra érkeznek a szigetre a telepesként emlegetett törökországi bevándorlók, különösen vállalkozók, bankárok, akik az alacsony adók miatt Észak-Ciprusra menekítik vállalkozásukat.

„Nem lehetséges a megegyezés”

Bár az ENSZ és az EU egyelőre csak az újraegyesítést tartja elfogadható megoldásnak, Észak-Cipruson egyre több szó esik a különválásról. Vezetőnk szerint az észak-ciprusiak örülnek, hogy „saját államuk, zászlójuk lehet”, büszkeséggel és biztonságérzettel tölti el őket a török hadsereg jelenléte és az erre emlékeztető katonai parádé.

Nem éppen a Görög-Ciprussal való újraegyesülés jegyében hangzott el az ÉCTK elnökének, Derviş Eroğlunak július 20-i ünnepi beszéde sem: „A jelenlegi körülmények között nem lehetséges Cipruson megegyezésre jutni, amennyiben a görögök nem adják fel álmaikat az 1974 előtti állapot visszaállítására.” – fogalmazott. Az elnök szerint „fogytán van a ciprusi törökök türelme”, ezért az ÉCTK erélyesebb fellépését ígérte a világpolitikában, egyúttal arról beszélt, Török-Ciprusnak „szorosabbra kell fűzni kapcsolatait a török anyaországgal”.

Az ENSZ már távozna

A nemzeti ünnep előtt néhány nappal tartott sajtótájékoztatón Derviş Eroğlu elnök azt mondta: ha nem sikerülnek a tárgyalások az EU-val és Görög-Ciprussal, lépéseket tesznek az állam nemzetközi elismertetésére. Később arról beszélt: „csalódást okoztak” az eddigi újraegyesítési tárgyalások, és az ENSZ-t kérte, vizsgálja ki, „mikor és miért akadtak el a tárgyalások.” Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) eközben csak 2013 januárjáig hosszabbította meg a szigeten állomásozó békefenntartók misszióját és arra kérte a görög és török vezetőket, gyorsítsák fel a tárgyalásokat, hogy még a békemisszió vége előtt egyesség születhessen.