Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kairóban a Tahrír teret még lezárva tartják a tüntetők, de a Mohamed Mahmúd utcában már falat emeltek, hogy elzárják az utat a belügyminisztérium felé, a betonról pedig felmosták a vért. Ebben a légkörben zajlott le a választások első fordulója Egyiptomban, a voksolás az iszlamisták elsöprő győzelmét, a Nyugat-barát erők vereségét hozta. A keményvonalasok előretörése, ami az arab tavasz után elhozhatja a térségben az "iszlamista telet". Riport a kormányalakítás előtt álló, forrongó Egyiptomból.
„Addig innen el nem megyünk, míg a hadsereg át nem adja a hatalmat a népnek” - mondja egy Husszein nevű félszemű fiú a Tahrír tér egyik gyorsétterme előtt. Késő éjszaka van, pokrócba bugyolálva ül. Négy nappal ezelőtt lőtték ki gumilövedékkel a szemét az egyik rendőri attak során a Falaki utcában. „A testvérekre szavaztam” – mondta a hvg.hu tudósítójának –, mert ők legalább nem mubarakisták, és nem is a hadsereg.”
Arra a kérdésünkre, hogy vajon meddig tudják tartani a teret, megvonja a vállát. Ha a hadsereg le akarja rohanni a tüntetőket, ezt bármikor megteheti, ám szerinte az egyiptomi többség támogatását és bizalmát már végérvényesen elveszítették.
Szoboröltöztetők
A választások első fordulója a forrongó hangulat dacára komolyabb probléma nélkül lezajlott. Az eredmények azonban minden politikai elemzőt megleptek, Izrael állam vezetését pedig kétségbe ejtették.
A hétvégén az állami média megerősítette, hogy a választást a szavazatok 36,6 százalékával a Muzulmán Testvériség Szabadság és Igazság pártja nyerte, míg a második helyen a keményvonalas iszlamisták pártja, a Núr (fény) végzett, 24,4 százalékkal. Csak a maradékon osztoztak a liberálisok és a többi párt. Nyugati politikai elemzők már úgy nyilatkoznak az eseményről mint várható precedensről az arab tavasz forradalmain átesett országokban. „Jöhet az iszlamista tél” - kommentálta az eseményeket például a kormányközeli Al-Ahram hetilap.
A Muzulmán Testvériség korabeli szélsőséges nézetei dacára az elmúlt három évtizedben tiltva bár, de aktívan részt vett az ország politikai életében és mára jelentősen mérséklődött. Politikailag olyan szinten lettek elfogadhatóak, hogy Mubarak bukása után még a liberális pártok is hajlandóak voltak koalícióra lépni velük, agendájuk pedig már a Nyugat felé sem verte ki a biztosítékot, miután például Izrael állam eltörlését kivették a nyilvános programjukból.
Míg azonban a Mubarak-diktatúra alatt az iszlamisták az üldöztetésnek és a tiltásnak köszönhetően egy csoportba tömörültek, ez a kormányzati nyomás a februári forradalom után megszűnt. A Muzulmán Testvériség mérséklődésének az lett az ára, hogy a szélsőségesek végérvényesen kiváltak belőlük, és a saját programjukkal kezdtek el házalni, megalakítva a Núr pártot.
„Nincs azzal semmi probléma, ha levágjuk a tolvajok kezét” - nyilatkozta Júszri Hamed, a Núr egyik szóvivője a hvg.hu-nak a párt egy alexandriai konferenciáján, közvetlenül az után, hogy lelkes aktivistáik letakarták a meztelen nőket ábrázoló görög szobrokat tiltakozásul az „erkölcstelenség” ellen. Bár a párt szóvivőit remekül kiképezték a nyugati újságírók félretájékoztatására, programjuk, valamint taroló jelöltjeik nyilatkozatai kétséget sem hagynak afelől, hogyan képzelik el Egyiptom jövőjét.
A Núr, bár részt vesz a demokratikus választásokban, elutasítja a nyugati típusú demokráciát, jelöltjeik arról beszélnek, hogy életük végéig választották meg őket. Elutasítják a nők bármilyen fajta politikai szerepvállalását, beleértve még a nyilvános ábrázolásukat is. Az egyiptomi alkotmányban kötelezően előírt női jelöltjük arcképe helyett például sokáig egy rózsa képe virított szórólapjaikon, melyet közvetlenül a választások előtt cseréltek le a független média támadásainak hatására – a nő férjének arcképére.
Iráni-szaúdi típusú államot képzelnek el, erkölcsi ellenőrző bizottságokkal és a Sáría bevezetésével az élet minden területére. Emellett harcosan Izrael-ellenesek, és nyilatkozataikban már a közelgő háborút vizionálják.
Támogatóik száma pedig jelentős Egyiptom elmaradott településein, valamint a szociális igazságra szomjazó mély szegénység körében, komoly anyagi forrásaik pedig (melyet vélhetőleg Szaúd-Arábia folyósít) lehetővé teszik, hogy országosan kampányoljanak.
Szuronyokra támaszkodó kormányzás
Az egyiptomi választásokig hosszú, véres út vezetett, és a keményvonalas iszlamisták megerősödésében közvetve szerepet játszott a hatalmát átmenteni akaró, az átmeneti kormányzást folyamatosan befolyásolni igyekvő, a társadalmi elégedetlenséget elnyomó katonai vezetés is.
„A nép és a hadsereg jegyesek” volt az egyik szlogenje a februári forradalomnak, mely végül a harminc éve regnáló Hoszni Mubarak elnök bukását eredményezte. A hirtelen támadt politikai űrt akkor a Mohamed Husszein Tantáui vezette Legfelsőbb Katonai Tanács (LKT) töltötte ki, ígéretet téve nem csak az egyiptomiak, de a Nyugat felé is, hogy zökkenőmentesen levezényli a demokratikus átmenetet a harminc éve statárium alatt álló országban. Bár tagadhatatlanul megjelentek a pártok és az egyiptomi közélet hangos lett a politikától, az LKT tevékenységét számtalan kritika érte, mely végül a novemberben kirobbant, az egyiptomiak által a „második forradalomnak” nevezett zavargási és tüntetési hullámhoz vezetett.
A LKT kormányzása során – bár Eszám Saraf miniszterelnök elvileg független volt – tovább folytatta a múlt rezsim bevett gyakorlatait, alkotmánymódosító referendumokat nyújtva be annak érdekében, hogy garantálja a hadsereg befolyását a mindenkori egyiptomi kormányzatok fölött. Mindemellett a választások megtartását folyamatosan eltolta, ellenben megtartotta a statárium olyan intézményeit, mint a katonai bíróságok. Civilek ezreit ítélték el katonai törvények szerint, azokat pedig, akik nyilvánosan kritizálni merészelték az „átmeneti” rendszert, jobb esetben „idegen érdekek által vezéreltnek” nevezték a kormányközeli médiumokban, rosszabb esetben pedig szabotázs vádjával előállították.
Shédi Táhá, az egyik legnagyobb liberális párt, az Al-Ghed al Szaúra (A forradalom holnapja) alelnöke azt nyilatkozta a hvg.hu tudósítójának, hogy a hadsereg, mely központi szerepet töltött be a múlt rezsim fenntartásában (ne felejtsük el, hogy a háborús veterán Hoszni Mubarakot is a hadsereg „adta” csakúgy, mint Egyiptom összes elnökét), gyakorlatilag mindent elkövet annak érdekében, hogy megtartsa hatalmát és biztosítsa politikai továbbélését a volt kormánypárt a Nemzeti Demokratikus Párt tagjai számára.
A második forradalom
Az elégedetlenség a Legfelsőbb Katonai Tanács teljesítményével odáig fajult, hogy november 18-án össznépi demonstráció szerveződött az iszlamisták aktív részvételével, ahol megfogalmazódott az a követelés, hogy ezúttal a november 28-án esedékes választásokat ne csúsztassák el, és a hadsereg azonnali hatállyal adja át a vezetést egy civil kormánynak és vonuljon ki az ország politikai életéből.
November 20-ára a tüntetés véres zavargássá alakult, a Legfelsőbb Katonai Tanács utasítására a rendőrség megpróbálta visszafoglalni a Tahrír teret az időközben több százezer főre duzzadt tüntetőktől - sikertelenül. Könnygázzal, gumilövedékekkel és éles fegyverekkel oszlatták a népet, a halottak száma egy hét alatt elérte a 42 főt, több mint hétszázan sebesültek meg.
Az egyiptomi Egészségügyi Minisztérium közleményében erősítette meg, hogy a rendőrség éleslőszert is bevetett, valamint ájulást okozó idegágenssel módosították a tüntetők ellen kilőtt könnygázkanisztereket, ezt azonban a belügyminisztérium a későbbiekben cáfolta. A Tahrír téri tüntetők közel egy hétig tartották a teret, míg a múlt héten az Al Azhar egyetem két muzulmán tudósának közbenjárására tűzszünet lépett érvénybe, ennek keretén belül pedig befalazták a Mohamed Mahmúd utcát, hogy elválasszák a tüntetőket és a belügyminisztérium épületét védő rendfenntartó erőket.
A Tahrír téri tüntetők követelése azonban nem teljesült: bár az LKT leváltotta Eszám Saraf miniszterelnököt és a kormányt, új miniszterelnöknek pedig az aggastyán Kamal Al Ganzúrit nevezték ki. Ganzúri a Mubarak-éra egyik ismert politikusa volt, komoly kapcsolatokkal a hadsereg felé.
Bármi lesz, az fájni fog
A jelenlegi választási eredmények azt mutatják, hogy a szélsőségesek jelentős erővel fogják képviseltetni magukat az ország kormányzásában. Programjuk azonban – bármely tárcát is kapják meg – katasztrofális hatással lesz az ország gazdaságára, illetve külpolitikájára. A vélhetőleg kormányt alapító Muzulmán Testvériségnek mindent el kell követnie majd, hogy megakadályozzon egy háborút Izraellel, és a szűk politikai és gazdasági mozgástérben tartsa az amúgy is komoly problémákkal küzdő országot. Ez a szalafik kiváló szereplése miatt nem lesz kimondottan egyszerű.
Emellett ott van az országot jelenleg vezető katonai tanács is, mely a forradalom óta azzal kampányol, hogy vagy katonai diktatúra vagy kalifátus lesz Egyiptomban. A jelenlegi választási eredményeknek pedig kétségkívül van ilyen olvasata is.
Ha a hadsereg katonai puccsal megpróbálja átvenni a hatalmat, a forradalomba beleedződött egyiptomiak azt nem fogják szó nélkül hagyni – akár polgárháború is lehet. Ha hagyják, hogy a Muzulmán Testvériség alapítson kormányt, akkor a testvéreknek kell majd kezelnie a nagyra nőtt szalafista problémát, melyre csak úgy lehetnek képesek, ha minden létező fronton konfrontálódnak velük, az utcán is. A Núr százezer politikai aktivistájával, akik vidáman gyújtogatnak keresztény templomokat, illetve a körülbelül 25 millió szavazójával azonban nem lesz könnyű feloszlatni a pártot, illetve a szalonképes politizálás irányába vezetni ezt a tömeget. Várható némi vér.
Izrael 225 km-es acélkerítést emel az egyiptomi határon
Az iszlamisták magabiztosan vezetnek az egyiptomi választásokon
Szerdán beiktathatják az új egyiptomi kormányt
Muzulmán Testvériség: a többség alakítson kormányt Egyiptomban
