Zentai Péter: Ugye nem akarja azt mondani, hogy például az arab világban hónapok óta zajló forradalom, felkelés, polgárháború mögött időjárási okok is fellelhetők?

Solomon Hsiang: Miért ne mondanám? Konkrétan persze ezzel az aktualitással nem foglalkozhatott az általam vezetett tudóscsapat a Nature folyóiratban közzétett publikációban, hiszen kutatásaink évszázadokra, sőt évezredekre visszamenőlegesen, leginkább azonban az elmúlt 60 évre vonatkozólag bírnak jelentőséggel. De éppenséggel az az egyik legfőbb üzenetünk, hogy nem manipulált, nem csoportok által tudatosan irányított, szervezett, részben vagy teljesen ellenőrzött  népfelkeléseket csak a tömeges éhezés tud kiváltani.

Z. P. : Líbiában, Szíriában nem éhséglázadás tört ki….

S. H. : Tunéziában, Egyiptomban viszont igen. A három és fél évvel ezelőtt beindult globális élelmiszerár-robbanás – ami éhséglázadáshoz, később polgárháborús helyzethez vezetett a nyersolajból jövedelemhez jutni nem képes és túlnépesedett észak-afrikai országokban – igenis visszavezethető a kilencvenes évek rendkívüli szárazságára. Azzal, hogy a világ vezető gabonatermő vidékein drámaian visszaesett a termés. Egyiptom, Tunézia, Jemen éhező millióinak lázadásai – jó értelemben és sok-sok áttételen keresztül – azután megfertőzték a többi, ha éhséggel nem is, de más gigantikus problémával küszködő arab ország népeit.

Z. P. : Az élelmiszerárak világméretű robbanása mögött azért a szakemberek többsége nem a rossz termést, hanem a gazdagodó ázsiai országok, mindenekelőtt Kína fogyasztásának felfutását szokták emlegetni, továbbá, hogy a gabonavidékek egyre nagyobb hányadán ipari növényeket kezdtek termelni: bioüzemanyagnak valót elsősorban.

Solomon M. Hsiang

columbia.edu

S. H. : Mi viszont a lehető legszorosabb összefüggést mutattuk ki bizonyos gigantikus jelentőségű időjárási jelenségek és – leegyszerűsítetten fogalmazva – a politika között. Az El Nino hatása egészen félelmetes ebben az összefüggésben. Az El Nino minden évtizedben két-három alkalommal  a Csendes-óceán trópusi részeiből indul ki és átlagosan egy teljes éven át esőzéseket, viharokat, áradást okoz mind  Dél-, mind Észak-Amerikában, s közben ez a rendellenes tengeráramlás az egész Föld klímáját befolyásolja. Ázsiában, közvetetten Európában és Afrikában alig esik csapadék az úgynevezett El Nino-években. Olyankor különösen emelkedik az átlaghőmérséklet földünk jelentős, élelmiszer-termelés szempontjából legfontosabb részein. Észak-Amerikában a rengeteg csapadék, Európában, Oroszországban, Ukrajnában a szárazság tesz tönkre jelentősebb termőföldeket.

Z. P.: A nem El Nino-évekből mégiscsak több van, amit a természet néhány esztendőben elvesz tőlünk, azt visszaadja a normálisnak számító években.

S. H. : Ez ma már nem igaz. Mert közben valóban félelmetesen növekszik a tömegfogyasztás a korábban elmaradott, mindenesetre a legnépesebb országokban, így  Indiában, Kínában és újabban Brazíliában, s közben valóban jelentősen szűkült a Föld klasszikus mezőgazdasági területe, az ipari növényeké viszont terebélyesedik.

Z. P. : Mindez világos, de hogyan bizonyítható mindennek a hatása a polgárháborúkra, a háborúkra, a forradalmakra?

S. H. : Önmagában véve is nyilvánvaló, hogy drámai időjárási fordulatok közvetve-közvetlenül hatnak egy-egy nemzetgazdaságra. Ez a hatás ugyanakkor hatványozódva jelentkezik a kevéssé átlátható politikai rendszerrel bíró, a diktatórikusan irányított, a világtól elzárt, az átlagosnál korruptabb országokban. A diktatúra uralta Burmában vagy pláne Észak-Koreában éhhalált halnak tízezrek az El Nino-évek okozta mezőgazdasági károk következtében, miközben a koreai félsziget másik országának, a piacgazdálkodáson alapuló rendszerben élő dél-koreaiak csaknem ugyanannyit és ugyanúgy tudnak táplálkozni, mint rendes, normális esztendőkben. Alaposan szemügyre vettük a legutóbbi csaknem hatvan év történéseit az időjárásban, és azt vizsgáltuk, hogy voltak-e, és ha igen, akkor milyen hatásai voltak a természeti jelenségeknek véres világi eseményekre.

Statisztikai tudományos megközelítéssel igazoltuk, hogy az El Nino időjárási ciklusok időszakaiban az érintett országokban megduplázódik a társadalmi, részben az országok közötti konfliktusok valószínűsége. Az olyan országokban viszont, amelyek nem számítanak érintettnek, semmiféle változás sincs az ilyen alapon végzett valószínűségszámítás eredményeként. Az 1950 és 2004 között a Földön kitört 250 véres lázadás és polgárháború egyötöde olyan helyeken összpontosult, amelyeket a társadalmi drámák beindulása előtt nem sokkal időjárási katasztrófa, legjellegzetesebben szokatlan szárazság, forróság sújtott. Ebben az egyötödben csak az időjárási faktor volt a közös, mert a társadalmi forrongás által érintett országok között éppúgy találni nagyon szegényeket és viszonylag jobb módúakat, elnyomó diktatúrákat és viszonylagos demokráciákat.

Z. P. :   Az El Nino alkalmi és bizonyos részeket sújtó  jelenség csupán. Az általános klímamelegedés viszont globális tendencia. Engem az érdekelne, hogy vajon ez utóbbinak milyenek a várható társadalmi, politikai hatásai. Ezzel is foglalkoztak?

S. H. : Nem. Egyelőre nem. Az azonban éppen az El Nino által kiváltott hőséghullámok hatásvizsgálatából levezethető – és részben már tényszerűnek is mondható –, hogy a globális klímaváltozás az emberiség történetének egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb migrációját válthatja ki. A hőség közvetve-közvetlenül éhezéshez vezet, abból egyrészt káosz, társadalmi felfordulás következhet, másrészt északra vándorlás, Afrikából Dél-Európába, Dél-Európából Északra való tömeges vándorlás. Egyébként pedig Európa és Észak-Amerika is egyre melegszik, a tartós, nagy meleg önmagában véve is növeli az agresszivitást, csökkenti az egyén tűrőképességét. Szóval, az időjárás, az általános felmelegedés társadalmi következményei részben beláthatóak, részben beláthatatlanok. Egyik eset sem kecseget túl sok jóval az ember számára.