Raymond Davis a lahorei amerikai konzulátus biztonsági őreként dolgozott Pakisztánban. Január 27-én agyonlőtt két pakisztáni férfit. Davis azt állítja, a férfiak ki akarták őt rabolni, ezért lőtt. A pakisztáni hatóság szerint viszont hidegvérű kettős gyilkosság történt, amit bizonyít, hogy az egyik áldozatot menekülés közben, hátulról lőtte le.

A biztonsági őr ügye feszültséget teremtett Pakisztán és az Egyesült Államok között. Februárban több százan tüntettek Pakisztánban az amerikaiak ellen, miközben amerikai törvényhozók a pénzügyi támogatások csökkentésével és a magas szintű politikai tárgyalások elhalasztásával fenyegetőztek, amennyiben szövetségesük nem engedi el Davist. A pakisztániak Davist egy New Yorkban fogva tartott honfitársukkal, Afia Sziddikivel cserélnék ki, de erről az amerikaiak hallani sem akarnak. (Sziddikit még 2008-ban tartóztatta le a pakisztáni rendőrség, de kihallgatása közben fegyvert ragadott és rálőtt a jelen lévő amerikai kihallgatóira. A támadásban megsérült, a kórházi ápolása után pedig egyből New Yorkba szállították, hogy amerikai bíróság előtt feleljen tettéért.)

Szükségük van Davisekre

A Davis-ügy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a pakisztáni hírszerzés (ISI) közötti, régóta húzódó feszültség egyik tünete – állítja egyik elemzésében a Stratfor amerikai kutatóintézet. Az elemzés emlékeztet arra, hogy Pakisztán mind a CIA, mind az ISI számára különösen veszélyes terep. 2001 szeptembere óta tizenhárom támadás érte már az amerikai diplomáciai missziókat és autókonvojokat, de olyan hoteleket és éttermeket is megtámadtak már, ahol üzleti vagy hivatali út miatt Pakisztánba érkező amerikaiak tartózkodtak. Legalább tíz amerikai üzletember halt már meg ezekben a merényletekben. A hírszerzőknek és az amerikai kormány tisztviselőinek ráadásul megerősített védelemre van szükségük, ezért is alkalmaznak olyan szerződéses biztonsági őröket, mint Davis.  

Raymond Davis

A Stratfor felhívja a figyelmet arra, hogy a legtöbb CIA-tisztviselő – kinézete miatt - képtelen beolvadni a pakisztáni környezetbe. Ennélfogva az általuk szervezett találkozók is speciális biztonsági intézkedéseket igényelnek, főleg ha az informátornak – akivel találkoznak – terrorista kapcsolatai vannak. Márpedig a humán jellegű információszerzés kiemelt fontosságú Pakisztánban, ahol a feltételezések szerint Oszama bin Laden és az al-Kaida vezetése bujkál.

Persze nemcsak az amerikaiakra leselkedik veszély, hanem az ISI embereire is. Nemcsak azért, mert az amerikaiak szövetségeseit látják bennük, hanem azért is, mert létesítményeik az amerikaiaknál könnyebb célpontok.

Pakisztáni kapcsolatok

Barack Obama színre lépését követően egyre többször vetik be a terroristák ellen a pilóta nélküli robotrepülőket. A célszemélyeket a hírszerzés által begyűjtött információk alapján lokalizálják, s ezen információk javarészt informátoroktól, besúgóktól származnak.  Ebben pedig az amerikaiaknak nélkülözhetetlen segítségükre van az ISI, nekik vannak használható kapcsolataik.

Csakhogy a pakisztáni hírszerzés kettős játékot játszik az amerikai hírszerzéssel – mutat rá a Stratfor. Ennek pedig egyszerű, racionális okai vannak. A különböző, Afganisztánban és Kasmírban működő militáns csoportokkal kapcsolatban álló ISI szinte csak azokat az információkat osztja meg a CIA-val, amely a Pakisztánra esetleg veszélyes csoportokra vonatkozik. Tehát ha egy olyan militáns szervezetről szerez információkat, amelyek Indiában vagy Afganisztánban pakisztáni érdekeket szolgálnak, nem adja tovább az értesülést a szövetségesének.

Tudják, hogy titkolóznak

Mindezzel persze az amerikaiak is tisztában vannak. Sőt, Washingtonban szentül hiszik, hogy az ISI ismeri az al-Kaida vezetőinek és fő embereinek a búvóhelyeit, ahogy az amerikaiakat célba vevő afgán tálibokról is sokkal többet tudnak, mint amennyit elárulnak. Ebből kifolyólag a CIA saját műveleteket is visz: ügynököket toboroz a pakisztáni kormányzat tagjai közül, sőt, az ISI tagjait is igyekszik beszervezni. Ez persze nem tetszik a pakisztáni hírszerzés vezetésének, s ez az, ami a Stratfor szerint kölcsönös bizalmatlansághoz és feszültséghez vezet a két szervezet között.

A Stratfor ugyanakkor hangsúlyozna: teljességgel érthető a pakisztáni hírszerzés stratégiája, hiszen az ISI-nek előrébb való Pakisztán nemzeti érdeke, mint a terrorizmus elleni háború. Ha ugyanis elveszíti a kapcsolatot vagy rossz viszonyba kerül az Afganisztánban és másutt tevékenykedő forrásaival (mert adott esetben információkat ad át róluk), akkor komoly bajba kerülhet, miután az amerikaiak kivonulnak Afganisztánból. Ekkor ugyanis az egész afgán káosz a nyakukba szakad. Márpedig az ISI nem teheti meg azt, hogy kivonul a régióból.

A CIA és az ISI közötti ellentmondásos viszony eredete tehát az eltérő nemzeti érdekekben keresendő. S bár a feszültséget Raymond Davis esete hozta felszínre, az amerikai biztonsági őr sztorija csak egy pici tünete egy sokkal mélyebben húzódó konfliktusnak.