Egyelőre nem lehet tudni, hogy puszta generációváltásról vagy rendszerváltásról van-e szó Egyiptomban. Az előbbi katasztrófa volna az ország, a régió és a világ számára is - írta vezércikkében a lap.

Az egyiptomi felkelés ugyanis megmutatta, hogy az országot, amely állítólag megfelelő struktúrák és hagyományok híján nem alkalmas arra, hogy demokratikusan kormányozzák, diktatórikus hatalomgyakorlással sem lehet kormányozni. Egy olyan kormány, amely a mubaraki kurzust folytatná, például az iszlamista ellenzék, a Muzulmán Testvérek problémáját csak elodázná, de nem oldaná meg.

Egyiptomnak most megvan a lehetősége arra, hogy bejárja a szabad társadalom felé vezető hosszú utat, amely nem csak az életszínvonalat emeli, hanem azt is bebizonyítja, hogy a vallási szélsőségeseket nem csak sakkban lehet tartani diktátorok útján, hanem "hatástalanítani is" lehet. Egy kísérlet, amely Irakban már pusztán az amerikai csapatok jelenléte miatt is kudarcra ítéltetett.

Az oly szívesen hangoztatott "szabadság-szkepszis", a kételkedés az egyiptomiak önkormányzásra való képességében azonban minden, a forradalom hátrányos következményeivel kapcsolatos jogos aggály ellenére is aggodalmat ébresztő. A koncentrációs táborok és a gulágok után Európa még pontosan tudta, hogy a szabadság nem filozófiai kategória, hanem kézzelfogható dolog. "Azóta azonban egy kicsit elkényelmesedtünk, a szabadság a maga előre nem látható kimeneteleivel és lehetséges téves döntéseivel kényelmetlenné vált". "Így már azt is megfelelőnek találjuk, ha a rabszolgatartók valahol máshol legalább a mi oldalunkon állnak. Saját országunkban pedig kiegyezünk a mindenféle szólás-, gondolat- és cselekvési tilalmak révén zajló lopakodó deliberalizálással, amíg senkinek nem esik baja és jól megy a sora". Ezért is volna a szabadság győzelme Egyiptomban olyan fontos: hogy újból megmutassa, milyen nagy dolgokra képes - írta a Die Presse.