A berlini fal leomlásához mérik Mubarak lemondását
A berlini fal leomlásához méri a szombati brit sajtó az egyiptomi fordulat jelentőségét.
A tekintélyes konzervatív napilap, a The Times szombati értékelése szerint, amikor Hoszni Mubarak volt államfő előző nap "elsomfordált" Sarm es-Sejkbe, "még annyit sem mondva, hogy viszlát", ezt olyan spontán örömkitörés követte, amilyennek az átélésére az egyiptomiak soha nem is számítottak. Ennek az egyiptomi nemzedéknek "ez volt a berlini fal pillanata", és Egyiptom, a Közel-Kelet, és az egész arab világ politikája örök időkre megváltozott, "aminek már itt is volt az ideje".
Távolról sem egyértelmű azonban, hogy ezután mi következik. Lehetséges, hogy a "rendezett átmenet", amelyet "az ideges Fehér Ház" írt elő Egyiptomnak, minden lesz, csak nem rendezett. A hadsereg most úgy érezheti, hogy felhatalmazása van az utcák megtisztítására a törmeléktől csakúgy, mint a tüntetőktől, valamint a "rend" helyreállítására és azon változások egyértelmű menetrendjének a felvázolására, amelyekre Egyiptom oly lázasan vágyik.
E változásokat azonban egyes tábornokok esetleg nehezen nyelik majd le. A hadseregben, amely csaknem hatvan éve jelenti a tényleges erőt "a trón mögött", idős, konzervatív klikk van túlsúlyban, amelynek csekélyek a demokratikus tapasztalatai, és alig ismeri a Facebook-nemzedéket. Ez a nemzedék olyan technológia alkalmazásával törte meg harminc év politikai pangását, amelyet a tábornokok közül kevesen értenek - áll a The Times szombati elemzésében.
A konzervatív brit napilap szerint a hadseregnek most valóban meg kell teremtenie azt a párbeszédet és átláthatóságot, amelyről Mubarak utolsó beszédében "hazug módon" azt állította, hogy mindig is pártolta. Ezzel azonban nem kell sietni: sokkal jobb a tényleges konzultáció és az őszinte megbékélés, mint valamilyen "elfuserált", a demokráciához fűzött, felfokozott várakozásokat ki nem elégítő egyezség áthajtása.
A folyamatból egyetlen olyan csoportot, pártot vagy vallási közösséget sem szabad kizárni, amely jelölteket kíván állítani, és ebbe beleértendő a Muzulmán Testvériség is. Ezt az 1954 óta föld alá kényszerített "homályos szerveződést" szokás kapcsolatba hozni "a politikai iszlám sötét aspirációival". A Muzulmán Testvériség azonban nem az al-Kaida, és nem is valamiféle "iráni klón". A szervezet hosszú ideje az egyiptomi szegények szociális támogatója, emellett kiállt a keresztény kisebbség jogainak tiszteletben tartásáért, és ígéretet tett arra, hogy tartja magát az Izraellel 1979-ben kötött békeszerződéshez - áll a The Times szombati helyzetértékelésében.
A baloldali liberális The Guardian "Egyiptom új hajnalaként" üdvözli szombaton a fordulatot. A lap szerint Mubarak még 82 évesen is úgy tartotta, hogy az államfői tisztség jog szerint őt illeti; innen gúnyneve, a "fáraó".
A volt elnök hozzáállása népéhez lenézően atyáskodó, ugyanakkor távolságtartó és elnyomó jellegű volt. Jóllehet azt állította, hogy szereti egyiptomi honfitársait, azonban nem bízott bennük, és uralkodása végéig érvényben tartotta az elődje, Anvar Szadat meggyilkolása után bevezetett kemény vésztörvénykezést. Azt sugallta, hogy az egyiptomiak szerencsések, hogy ő a vezetőjük, és hitte, hogy valamiféle isteni megbízatást teljesít, hogy Isten akaratából ő Egyiptom uralkodója.
Világias, Nyugat-barát rezsimje élén még a mérsékelt iszlám erőket is ördögnek állította be, a Muzulmán Testvériségből pedig olyan mumust csinált, amellyel az amerikaiakat lehetett ijesztgetni. A Muzulmán Testvériség még hasznára is volt, mivel a szervezet jelentette fenyegetéssel - amelyet Mubarak eltúlzott - el lehetett hallgattatni az emberi jogi visszaélések nyugati bírálóinak zömét. Mubarak azonban valójában mindig is jobban tartott a demokratikus mozgalmaktól, mint az iszlamistáktól, és e félelme most megalapozottnak bizonyult - áll a vezető baloldali brit napilap szombati értékelésében.