Tavasszal jutott el a zalaegerszegi polgármesteri hivatalba Jurij Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház művészeti igazgatójának levele, amelyben a színház egyik művészének kérését tolmácsolta - idézte fel a kutatást Káli Csaba, a levéltár igazgatóhelyettese. Anatolij Vasziljev - színész, rendező, zeneszerző - Zalaegerszegen meghalt édesapja sírját szerette volna megtalálni. A családot a második világháború után értesítették, hogy Nazunak őrnagy 1945. április elsején Zalaegerszegen elhunyt; sírját több évtizeden keresztül eredménytelenül keresték a Vöröskereszt segítségével. 
 
A kutatások az elmúlt évtizedekben sokszor azért futottak zátonyra, mert az orosz katonák cirillbetűs nevét gyakran elírták a nyilvántartásokban. A neveket átírták latin nyelvre, később többször is átgépeltek, ami már nem is hasonlított az eredeti névre - magyarázta a levéltáros. 
 
Jurij Ljubimov levele után újabb kutatás kezdődött, és a levéltári iratok között találtak is egy hasonló nevet. Egyezett a dátum, az őrnagyi rendfokozat, mindössze két betű különbözött. Nazunak - ami viszonylag ritka névnek számít - helyett a levéltári iratokban Názimok néven szerepelt. A névazonosítás után a muzeológusok a nagykanizsai orosz temetőben eredeti névvel meg is találták a sírt. 
 
Nazunak őrnagyot a harcok után lőtték le ma már kideríthetetlen körülmények között. A sebesült férfit a zalaegerszegi Notre Dame-iskolában működő hadikórházba vitték, ahol április elsején meghalt. Temetését korabeli, fekete-fehér fotón örökítették meg, a háttérben jól látszik a régi épület boltíves fala. A háború után, 1946-ban a holttestét exhumálták és átszállították a nagykanizsai orosz temetőbe. 
 
Anatolij Vasziljev hatéves korában tudta meg, hogy meghalt az édesapja. Szülei még a főiskolán ismerték meg egymást, az édesapjáról akkor már legendák keringtek. Három nyelven - németül, franciául, angolul - beszélt, többször hívták, hogy vegyen részt szótárak, enciklopédiák készítésében, de mindig elutasította, a mai napig nem lehet tudni miért - jegyezte meg elgondolkozva. 
 
Az orosz férfi, aki pénteken kerestek fel a sírt, arról is beszélt, hogy gyermekkorában sokszor elmondták, mennyire nem hasonlít édesapjára, aki egy nagy tudású ember volt, ő pedig csak egy "huligán". 
 
Szavai szerint a sír felkutatásával két évvel ezelőtt elhunyt édesanyja régi álmát váltotta valóra, aki egyedül nevelte fel, mert soha nem talált olyan embert, aki édesapja helyébe léphetett volna. Mint fogalmazott, hisz abban, hogy azzal a maroknyi földdel, amit Moszkvából hozott, és azzal, amit édesapja sírjáról visz haza, 64 év után szimbolikusan ismét összekötheti az életüket.