A hagyományos tudósítói posztok számának csökkenésével a sajtó egyre jobban hagyatkozik helyi forrásokra, mint például lelkesen internetező lakosok, helyi önjelölt újságírók és bloggerek információira. Különösen igaz ez olyan térségekre, ahol a helyi vezetés igyekszik elnyomni a hivatalos tájékoztatásban az ellenzéki hangokat, kritikus véleményeket. S hogy ez nemcsak a megbízhatatlannak titulált internetes portálok gyakorlata, azt jól mutatja, hogy az etikai kérdésekben az újságírók közt etalonnak számító BBC évek óta él ilyen megoldással. Elnyomó rezsimekről szóló tudósításainak végén mindig lehetőséget kínál, hogy a térségben élők személyes kommenteket küldjenek a cikkekhez, illetve további elemekkel egészítsék ki a híreket. Ezekből aztán a BBC újságírói beemelik anyagaikba a szerintük releváns beszámolókat, amivel nem csak személyesebbé tudják tenni a cikkeit, de a hagyományos tudósításnál gyakran sokkal többet mutatnak meg a konfliktusból.

Az Iránból érkező, személyes beszámolókon alapuló tájékoztatás kapcsán a New York Times arról ír, hogy egyre több komoly szerkesztőség adta fel az „előbb ellenőrizd a forrásodat, és csak utána publikálj” gyakorlatot. A CCN az utóbbi hetekben többször is sugárzott helyi lakosok által rögzített videókat Iránból. A New York Times, a The Huffington Post és a The Guardian a helyzetet percről percre közvetítő blogokat szerkesztett össze - videókból, Twitter-üzenetekből és hagyományos iráni forrásokból egyaránt merítve. A hagyományos formátumú tartalmaktól elkülönített, civil tartalmakból profi újságírók által összeállított blogok így új műfajt teremtettek: ez a médium egyszerre képes a szupergyors információközlésnek és az objektivitásra törekvésnek megfelelni.

A lap elemzése szerint a blogokat és a civil zsurnalizmust korábban kritikusan szemlélő hagyományos médiumok kénytelenek feladni korábbi ellenérzéseiket, ha nem akarnak lemaradni a hírversenyben. A másik ok, amiért Irán esetében erre kényszerültek: a teheráni kormány számtalan újságírót kiutasított, sokaknak „lejárt a vízuma”, az országban maradóknak pedig megtiltották, hogy az utcai megmozdulásokról beszámoljanak. Ez igencsak felértékelte a szemtanúk, mint információforrások jelentőségét: így hallhatott a világ például a zavargásokban lelőtt fiatal nő Neda esetéről, akinek haláltusáját két mobiltelefonos iráni is rögzítette.

„Elképesztő mennyiségű információ érkezik a világhálón át Iránból” – mondja Matthew Weaver, a The Guardian iráni blogját szerkesztő újságíró, aki szerint a zavargások kirobbanásával szinte egyidejűleg jelentek meg a Twitter közlések, majd a fotók, később a videók és végül a blogbejegyzések. Weaver szerint a legfontosabb mégis az, hogy míg a hagyományos sajtó egy-egy hírt körülbelül öt órával később volt képes megerősíteni és közölni, addigra az online csatornákon át az egész világot bejárták az újfajta tudósítások.

A CNN az iRiport.com oldalon ad lehetőséget a szemtanúknak saját posztjaik, híreik, fotóik és videóik közzétételére, melyek automatikusan meg is jelennek az oldalon, a hírcsatornán való sugárzásukról azonban természetesen csak előzetes szelekció után döntenek. Lila King az iRiport.com szerkesztője szerint a CNN igyekszik minden számukra érdekes hírt és felvételt posztoló internetezőt megkeresni, és kérdéseket feltéve ellenőrizni azok hitelességét.

S ugyan a CNN nem tudja tökéletesen ellenőrizni a forrásokat, mivel azok nem saját embereitől származnak, de miután múlt héten kiutasították tudósítójukat Iránból, ez az egyetlen lehetőségük, gyors és átfogó tudósítások közlésére. A feladat nagyságát érzékeltetendő: június végéig 5200 tudósítást küldtek be az iRiport.com-on át az internetezetők, melyek közül csupán 180 került be a híradó anyagai közé. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a nem ellenőrzött tudósítások néhány kattintással a CNN oldaláról is elérhetők, ami sokakat megzavarhat a hitelesség értékelésében. Így indulhatott az iRiport oldaláról kiindulva egy olyan álhír világhódító útra, mely az egykori popsztár, Rick Astley haláláról adott hírt. A Huffington Post hasonló oldala, melyet nappal óránként többször is frissítenek, több mint 100 ezer kommentet kapott és több mint 5 millió oldalletöltést generált.

Természetesen a hozzáértők nem tagadják, hogy vannak félrevezető információkat közzétevő források is az önjelölt tudósítók közt, de Robert Mackley, a The New York Times The Lade blogjának szerkesztője szerint ez kevésbé jellemző, „az emberek általában véve segíteni akarnak a puzzle összerakásában”. Weaver szerint a civil források begyűrűzése ellenére sok kollégája továbbra is igen kritikus a Twitteren és a YouTubeon át érkező információk kapcsán: „Twitter? Hozzá se nyúlnék, az mind szemét” – idézi egyik újságíró társát a The Guardian szerkesztője.

Bill Mitchell egy nonprofit újságíró iskola, a Poynter Intézet vezető szakértője szerint a kritikus hangok ellenére az iráni választások után beindult információáramlás egy új megközelítésmódot jelent az újságírás terén. „Ahelyett, hogy teljes terjedelmű cikkekben írnánk meg átfogóan a történteket, inkább egy-egy hír köré írnak cikkeket, melyet a hír közlése mellett személyes hangú beszámolóval és a körülmények érzékeltetésével teszek érdekessé az olvasóknak”.