Az iráni ellenzékiek meg vannak győződve arról, hogy Mahmúd Ahmadinedzsád csalással nyerte az elnökválasztást. A gyanúra elsősorban az ad okot, hogy a konzervatív iráni elnök meglepően jól szerepelt azokban a városokban – beleértve Teheránt is –, ahol egyáltalán nem népszerű. Még Tabrizben is, márpedig az a város annak a tartománynak a központja, ahonnan legnagyobb ellenfele, Mir-Huszein Muszavi is származik. Legalább ilyen meglepő egy másik reformer jelölt, Mehdi Karrubi szereplése. Karrubi „saját” tartományában, Lorestanban teljesített gyengén (Ahmadinedzsád a szavazatok 71 százalékát besöpörte), noha 2005-ben ugyanott csúnyán leszerepeltek a konzervatívok. Ezek és a korábbi választástól merőben eltérő adatok is azt a gyanút erősítik, hogy a választást valóban elcsalták, azaz a szavazatokat begyűjtő, majd a végeredményt nyilvánosságra hozó belügyminisztérium zárt ajtók mögött manipulálta az adatokat. De mi bizonyítja ezt?

A Columbia egyetem politológia szakának két doktorandusza, Bernd Beber és Alexandra Scacco a Washington Postban a választási eredmények számait vizsgálva állítja, hogy manipulálták őket. Beber és Scacco a belügyminisztérium által publikált adatok közül azt nézte, hogy az egyes tartományokban összesen hány szavazatot kaptak a jelöltek. A szakértők kizárólag az utolsó két számjegyre koncentráltak, így ha egy jelölt például 14 579 szavazatot kapott, akkor csak a 7-es és a 9-es számjegyet vették alapul.

Beber és Scacco szerint az utolsó számjegy árulkodik arról, manipulálták-e a választást vagy sem. Egy „tiszta” választáson ugyanis az utolsó számjegy változik. De ha egy szám – például az ötös – túl gyakori, felmerül az emberi manipuláció gyanúja. Kognitív pszichológiai kísérletek bebizonyították, hogy az emberek által megadott „véletlenszerű” számoknál bizonyos számjegyek gyakrabban fordulnak elő. Az iráni adatokból a kutatók összesen 116 számot vizsgáltak meg. „Túl sok 7-est és nem elég 5-öst találtunk. Arra számítottunk, hogy minden egyes számjegy (0,1,2 és így tovább) az összes számjegy tíz százalékát teszi ki. De az iráni tartományi eredményekben a 7-es számjegy 17 százalékát, az 5-ös számjegy pedig mindössze 4 százalékát adja az összes számnak” – írják cikkükben, hozzátéve: rendkívül valószínűtlen, hogy két számjegy így eltérne az átlagtól. Mint írják, a tiszta választások közül csak százból négynél lehetne ilyen eredményre jutni. Összehasonlításképpen: a tavalyi, John McCain és Barack Obama párharcából álló amerikai elnökválasztási eredmények utolsó számjegyeinek gyakorisága soha sem ment 14 százalék fölé, illetve 6 százalék alá – emlékeztet Beber és Scacco.

De ez még nem minden – írják cikkükben. Utalnak arra is, hogy pszichológusok szerint az ember nehezen generál olyan számjegypárokat, amelyek egymástól „távolabb állnak”, tehát inkább a 23-as számot, mintsem a 64-et vagy a 17-et választják. A kutatók az utolsó két számjegyet vizsgálva megállapították: ha az eredményeket nem manipulálják, akkor a számpárok 70 százalékának egymástól távol eső számoknak kellene lenniük. Igen ám, csakhogy az iráni adatoknál ez 62 százalék. Annak a valószínűsége, hogy egy „tiszta” választás ilyen különbséget mutasson, kevesebb mint 4,2 százalék.

A Washington Post cikkírói szerint az utolsó számjegy, illetve az utolsó számjegyek vizsgálataiból azt a következtetést lehet levonni, hogy az iráni belügyminisztérium manipulálta az adatokat.