Pigmeus család az Ituri erdőségekben. Nincs kilátás © Piero Pomponi, warnews.it

Pontos számukat senki sem tudja, 130-200 ezerre becsülik. Az egyenlítői Afrika 1800 kilométeres sávjában élnek, amely hét államot – a Kongói Demokratikus Köztársaságot, Burundit, Ruandát, Ugandát, Kamerunt, Gabont és a Közép-Afrikai Köztársaságot – érint. Gyűjtögetésből, apró vadak elejtéséből élnek. Az erdők kiirtása azonban alapvető élelmiszer-forrásaiktól fosztja meg őket.

Egy évvel ezelőtt megpróbálták hangjukat hallatni. Mintegy 2300-an jöttek össze Kongóban, Isiro városában, ahol három fiatal képviselőjük a helyi hatóságok előtt felolvasott egy nyilatkozatot. Népük iránti tiszteletet kértek benne, jogot, hogy gyerekeik ingyen látogathassák az iskolát, egészségügyi ellátást és olyan személyi dokumentumokat, amelyek őket is feljogosítják arra, hogy szavazhassanak. Aztán hazamentek.

Kongóban nemsokára érvénybe lép egy törvény, amely jogot ad nekik arra, hogy közvetlenül tárgyalhassanak az erdőkitermelő társasággal és a koncesszió fejében megkapják a haszon 15 százalékát. Egy helyi antropológus szerint azonban a pigmeusok, akik közül sokan most találkoznak először a modern világgal, nem értenek az üzlethez, könnyen becsapják őket, a törvényt nem tudják előnyükre fordítani.

Valóban, a leginkább nélkülöző közösségek tisztálkodó szerekért, sóért készek lemondani a területről, ahol több ezer éve élnek. A fakitermelők pedig sokszor még ezt sem adják meg nekik, hanem megjelennek bulldózereikkel és otthonaikat a földdel teszik egyenlővé, őket pedig menekülésre kényszerítik. Nyomukban aztán eltűnik az őserdő, szennyeződnek a folyók, a kis emberekre a betegség, a prostitúció, az alkoholizmus vár, kultúrájuk végleg eltűnik.

A hatóságok próbálkoznak még nemzeti parkok létesítésével is, ott azonban a pigmeusok nem tudnak gyűjtögetni, nem tudnak vadászni. Életkörülményeikre felfigyeltek nyugati humanitárius szervezetek, például a Survival Italia.