A szociológus - akit a lap a francia külvárosok helyzetének egyik legjobb ismerőjeként mutat be - a mostani események gyökereit a hetvenes évek végére vezeti vissza.

Akkoriban a francia társadalomban számos alapvető változás történt, hiszen megszűnt az addigi teljes foglalkoztatás, és nőni kezdett egyes rétegekben a szegénység, a szociális kirekesztettség. Ráadásul átalakult a bevándorlás jellege is, addig alapvetően egyedülálló férfiak vagy nők jöttek az ipar munkaerőgondjainak enyhítése végett, azaz biztos munkahely tudatában. Ráadásul családjukat otthon hagyták, azaz idővel vissza akartak térni hazájukba. Az utóbbi évtizedekben viszont a bevándorlás már alapvetően családegyesítés révén zajlik, azaz immár szó sincs visszatérésről, a bevándorlók gyerekei franciákká lesznek - miközben szó sincs már biztos munkahelyekről.

A szociológus szerint nagyjából ugyanebben az időszakban a francia közintézmények is hanyatló ágba kerültek, nem tudták a köztársaság alapvető értékeit (szabadság, egyenlőség, testvériség) terjeszteni, meggyökereztetni a társadalomban. Az állami iskolarendszer válságba jutott, a rendőrség meggyengült, a kulturális öntudat kereteként már nem a nemzet, hanem - legalábbis egyes körzetekben - az iszlám szolgált, amely egyben Franciaország második legnagyobb vallásává vált. Az elővárosok etnikai jelleget öltöttek, s ezekből a negyedekből lassanként eltűntek a különböző konfliktusok során addig közvetítőként felhasznált szervezetek, a kommunista párt - amely egykoron az elővárosok legfőbb politikai ereje volt - hanyatlani kezdett, a különböző társadalmi szervezetek szövete felbomlott. Nem véletlen, hogy ekkor robbantak ki az első erőszakos akciók a francia elővárosokban.

A mostani válság kialakulásának következő oka már a közelmúltban keresendő. A szociológus szerint míg az 1997-2002 között hivatalban lévő, szocialista Jospin-kormány - ha nem váltott is valóra minden reményt - különböző intézkedéseivel legalább megakadályozta a legrosszabb eshetőség bekövetkeztét, a mostani jobboldali vezetés sietett mindent felszámolni, amit elődje tett. Habár később próbált módosítani ezen, akkor már késő volt. Ebben a folyamatban a két fiatal október végi halála, illetve a francia belügyminiszter, Nicolas Sarkozy szavai csak az utolsó cseppet jelentették.

Hogy a mostani válságnak mi lehet a vége? Wieviorka szerint előbb vagy utóbb véget fog érni a mostani erőszakhullám. De ez két forgatókönyv szerint is történhet. Elképzelhető, hogy a szenvedélyek fokozatosan lecsillapodnak, minden különösebb dráma nélkül - de az is lehetséges, hogy egyes csoportok, amelyek nem akarják abbahagyni a lázongást, közben radikalizálódnak, s városi gerillaháború, sőt terrorakciók sorozata kezdődik.