Marton 95 éves korában, kedden New Yorkban hunyt el. Az 1910-ben született, közgazdász végzettségű Marton Endre vívóként 1936-ban tagja volt a magyar olimpiai csapatnak. A második világháború vége felé angol tudását hasznosítva újságírónak állt. Az AP amerikai hírügynökség munkatársa volt, míg felesége, a tavaly elhunyt Marton (lánykori nevén Nyilas) Ilona a UPI hírügynökséget tudósította. A Mindszenty József bíborost és Rajk Lászlót elítélő kirakatperek idején ők voltak a nyugati hírközlő szervek utolsó helyi tudósítói és riportjaik nagy figyelmet keltettek Nyugaton, de az ÁVO illetékesei között is.

A The Washington Post méltató cikke szerint Marton Endre egy ideig maga írta saját magáról a jelentéseket a család szakácsa helyett, aki elmondta neki, hogy ezt a feladatot kapta az ÁVO-tól. 1955-ben feleségével együtt kémkedés vádjával letartóztatták és titkos tárgyaláson egy katonai bíróság hat év, illetve három év börtönre ítélte őket. Marton Endrét 1956 augusztusában, feleségét már néhány hónappal korábban szabadon engedték, így mindketten tudósíthattak az októberben kitört forradalomról. Egyik színes riportjában Marton fiatalokról írt, akik szovjet harckocsikat lobbantottak lángra, majd anyjuk szigorától tartva siettek haza, nehogy lekéssék a vacsorát.

Az újabb letartóztatás veszélye elől Marton Endre és Marton Ilona gyerekeikkel együtt az amerikai nagykövetségen kaptak védelmet, de onnan kijárva mindketten tovább folytatták munkájukat. 1957-ben az amerikai diplomáciai szolgálat segítségével menekültek el Magyarországról. Munkásságukat az Egyesült Államokban a tekintélyes George Polk díjjal ismerték el. Marton Endre Washingtonban az AP diplomáciai tudósítójaként dolgozott és 1975-ben vonult nyugdíjba. 1971-ben jelent meg visszaemlékezése The Forbidden Sky címen. Marton Endre három gyereke közül lánya, a szintén újságíró Kati Marton, Richard Holbrooke amerikai diplomata felesége.