Az első verzió szerint az Egyesült Államok korlátozott csapásmérést hajthatna végre iráni katonai célpontok, például a forradalmi gárda (Pasdaran) egységei ellen. A figyelmeztetésnek beillő műveletet katonai szempontból könnyű volna végrehajtani, miután ahhoz csak az amerikai légierő bombázóit és szárnyas rakétákat kellene bevetni az éj leple alatt.

A veszély abban állna, hogy Irán Izrael elleni rakétatámadásokkal torolhatná meg az őt ért sérelmet, s tartani lehet attól, hogy Teherán biológiai-, vegyi- vagy sugárzó anyagot tartalmazó robbanófejekkel látná el a lövedékeket. Ezen kívül Irán mozgósíthatná az iraki síiták egy részét az arab államba vezényelt külföldi csapatok és a bagdadi kormány elleni erőszakos cselekmények elkövetésére.

Az sem zárható ki, hogy Teherán megpróbálja megdrágítani a kőolaj világpiaci árát, vagy izraeli és nyugati célpontok elleni merényletek finanszírozásába kezdhetne.

A második forgatókönyv szerint Washington megelőző csapást mérhetne Irán atomipari létesítményeire. Egy ilyen bombázás szakértők szerint 90 napos előkészítés után 5 napot venne igénybe. A közép-keleti országban a jelenlegi ismeretek szerint 125, célpontként számításba vehető atomipari-, biológiai-, illetve vegyi üzem van, míg az iráni légelhárítás és a parancsnoki központok további 175 célpontot jelentenek. Mintegy húsz cél ezek közül mélyen a földfelszín alatt van.

E forgatókönyv lehetséges hátrányai között szintén szerepel egy Izrael vagy az Iránnal szomszédos Irakban állomásozó amerikaiak elleni iráni ellencsapás, s egy további veszély, amit éppen kedden fogalmazott meg Ali Samháni iráni védelmi miniszter: Irán az atomipari létesítményei elleni támadás esetén nem tekintené többé érvényesnek nukleáris ügyekben vállalt kötelezettségeit.

A harmadik verzió egy kikényszerített rendszerváltás Iránban iraki mintára. Ez a forgatókönyv a harcba dobott csapatok nagyságától függően akár féléves előkészítést is igényelhetne.

A szárazföldön támadásba lendülő főerők minden bizonnyal délről, az amerikaiak által megszállt Irakból indulnának ki. A földi előrenyomulást légi csapások, s Afganisztánból vagy Azerbajdzsánból Iránba átdobott különleges egységek segíthetnék. Ennek a katonai elképzelésnek a várható hatalmas költségeken kívül az a politikai hátránya is megvan, hogy az amerikaiaknak egy újabb, a nemzetközi közvélemény előtt népszerűtlen háborút kellene sikeresen megvívniuk, s egy újabb muzulmán országban kellene megszállásra berendezkedniük.