Mint az UNICEF romániai képviselője, Pierre Poupard elmondta: "Szükséges volt az elhagyott gyermekek valódi arányainak felmérése." A kiválasztott körzetek egészségügyi intézményeiben és átmeneti otthonaiban összesen kb. 2000, öt éven aluli elhagyott gyermek kartonját dolgozták fel. Azt a gyereket tekintették elhagyottnak, akinek vérszerinti szülei nem gondoskodtak a róla és fizikailag is elszakadtak tőle még mielőtt gondozását valamely, erre hivatott intézmény megkezdte volna.

A vizsgálat megállapította, hogy 2003-ban és 2004-ben a csecsemők 1,8 százalékát hagyták ott a szülőotthonokban, azaz körülbelül négyezer gyereket. Kórházakban és gyermekosztályokon ez az arány 1,5 százalék körül mozgott, amely országos szinten nagyjából évente 5000 gyereket jelent.

A magukra hagyott gyerekek száma először 1967 után nőtt meg ugrásszerűen, amikor a román állam nemzetpolitikai okokból megtiltotta az abortuszt és szigorúan ellenőrizte ennek betartását. A várakozások ellenére azonban a rendszerváltást követően sem csökkent a szüleik által elhagyott csecsemők aránya, most nagyjából ugyanannyi kisgyermeket hagynak magára, mint 10 vagy 20 éve.

Az elhagyott újszülöttek között négyszer akkora a kissúllyal születők százalékaránya (34 százalék), mint a romániai átlag (8,5 százalék). Ez azzal áll összefüggésben, hogy a gyermekeiket elhagyó anyák majdnem egyharmada (28 százalék) 20 évnél fiatalabb, továbbá alacsony képzettségű (42 százalékuk írástudatlan) és rossz szociális körülmények között él.

Ijesztő azoknak az elhagyott csecsemőknek az aránya is, akik úgy kerülnek ki a kórházból, hogy nem anyakönyvezték őket. A tanulmány adatai szerint arányuk akár a 64 százalékot is elérheti a szülőotthonokban, a 30 százalékot a gyermekkórházakban és a 10 százalékot az átmeneti otthonokban. Ezek a gyerekek nincsenek bejegyezve, vagyis hivatalosan „láthatatlanok”, így könnyen válnak gyermekkerekedők zsákmányává. Éppen ezért a tanulmány javasolja, hogy szigorúan szabályozzák a gyermekek születéskori regisztrálását.

Megdöbbentő a jelentés azon megállapítása is, hogy nemcsak a szülők, hanem gyakran a gyermekvédelmi szervek is addig kórházakban helyezik el ideiglenesen a gyerekeket - megfelelő intézmények hiányában -, amíg végleges megoldást nem találnak.