Pofon az EU-alkotmánynak
A hollandok pofont adtak az EU-alkotmánynak: ezzel a címmel tudósít a hollandiai népszavazás eredményéről, az elutasítók győzelméről csütörtöki számában a Le Soir című belga napilap.
Sőt, ez már a második pofon volt a három nappal korábbi, franciaországi elutasítás után - írta a lap hollandiai tudósítója, aki szerint a nem szavazatok elsöprő többsége még az emellett kampányolókat is meglepte. A lap idézi a szélsőjobboldali Pim Fortuyn-lista egyik vezetőjét, aki szerint ez az eredmény "az emberek és az elit közötti szakadékot mutatja, s véget vet Európa föderális ambícióinak."
A Le Soir hasábjain az egyik holland közvélemény-kutató cég vezetője úgy vélte: ellentétben Franciaországgal, ahol belpolitikai témák is befolyásolták a vitát, sok holland most szerdán valóban Európával kapcsolatos kérdések alapján döntött. "A tíz új tagállammal való bővítés és az euró bevezetése, mindez együtt túl gyorsan jött a hollandoknak, akik jelezték, hogy immár bizalmatlanok Európa iránt" - mondta a közvélemény-kutató.
Egy belgiumi szakértő szerint ezek után a helyzet sokkal nehezebbé vált a ratifikálási folyamat folytatását akarók számára. "A hollandiai nem ugyanis nagyon erős érveket ad az alkotmányellenes erők számára. Franciaországban a nemnek számos gyökere volt, s így például nem lehetett megállapítani, az elutasítás milyen mértékben szólt a föderális Európának. Hollandiával azonban az elutasítás új alapokat kapott.. S ha az alkotmány nem is halott még, de már halálos ágyán fekszik. Egyébként érdemes megnézni, mely országok érvelnek a ratifikálások folytatása mellett: Németország, ahol Schröder súlyos választási vereséget szenvedett nemrégiben, vagy Olaszország, ahol Berlusconinak nincs semmiféle hitele európai politikustársai szemében. Végül a történelem Tony Blairnek ad igazat, aki csak habozva fogadta el az alkotmány gondolatát" - nyilatkozta a szakértő.
S ehhez a Le Soir hozzáteszi: Jacques Chirac francia elnök is azért érvel a ratifikálások folytatása mellett, hogy a folyamat végén Franciaország ne egyedül (pontosabban csak Hollandia társaságában) üljön a szerződést elutasítók "szégyenpadján". Azaz abban bízik, hogy ezek után immár más országok is leszavazzák majd az alkotmányt.