Villepin miatt bírálja Chiracot a Wall Street Journal
"Pepecselünk, miközben Párizs ég" - ezzel a címmel kommentálja szerdai vezércikkében a The Wall Street Journal című amerikai konzervatív lap európai kiadása (WSJE) Jacques Chirac francia elnök előző napi bejelentését a hozzá közel álló, arisztokrata származású Dominique de Villepin az ország miniszterelnökévé történő kinevezéséről.
A lap elismeri, hogy a vasárnapi franciaországi népszavazás eredménye - mint fogalmaz, "Chirac megszégyenítő veresége" - nyomán a francia elnöknek nem voltak igazán jó döntési lehetőségei. "Nehéz azonban elképzelni kevésbé ösztönző választást" - szögezi le a vezércikk Villepin kapcsán.
Mint írja, a vasárnapi népszavazás bizonyította, hogy a franciák változást akarnak. "Válaszul viszont Chirac egy arisztokratát nevezett ki, egy olyan embert, aki ősidők óta köztisztviselőként dolgozott, a legelitebb iskolákba járt, aki soha nem töltött be választott tisztséget, s még büszke is erre. Ez a költő, történész, Chirac hadsegédje, az iraki háború elleni küzdő keresztesvitéz nem nagyon tűnik olyan valakinek, aki képes beszélni a francia köznéppel. Előléptetését a népszavazáson győztes tábor arculcsapásként értékelte, s igaza van" - véli az amerikai újság.
Ami a következményeket illeti, a lap szerint Franciaország hosszabb ideig tartó interregnumra számíthat. "Mostantól a politikai játszma a 72 éves király - más néven francia elnök - utódlásáról szól majd..."
A WSJE szerint az új miniszterelnök - teljes nevén Dominique Marie Francois René Galouzeau de Villepin - kiválasztása lesújtó üzenetet küld a gazdasági reformok kapcsán. A stagnáló növekedés és a magas, több mint 10 százalékos munkanélküliség csak táplálta a francia szavazók elégedetlenségét, s bár az orvosság mindezen bajokra nem lenne népszerű, egy bátor vezető megragadná az alkalmat a kezelésre.
Dominique de Villepin azonban nem tűnik olyan embernek, aki ezt megpróbálná. Nézetrendszere szabadpiac-ellenes, s még ha kormánya megkapja is a parlamenti jóváhagyást, nem lesz meg a szükséges tömeges támogatása, illetve politikai ereje, hogy szembeszálljon a különböző érdekekkel - véli a lap.