Bush Brüsszelben © AP

Az amerikai elnök mintegy negyven perces brüsszeli beszédét hatalmas érdeklődés övezte, főként azért, mert egyes kiszivárogtatások szerint a washingtoni vezetés ezt egyfajta programadásnak, a következő négy éves elnöki időszak legfőbb amerikai külpolitikai törekvéseinek jelzésére szánta. S az bizonyos, hogy a beszéd nagy ívű volt: a transzatlanti kapcsolatok erősítésének fontossága mellett szó esett benne szinte minden fontosabb világpolitikai kérdéskörről, méghozzá nagyon konszenzusos hangvétellel, úgy, hogy Bush mondanivalójával az Egyesült Államok európai partnerei is egyetérthessenek.

Mivel az elnök mostani brüsszeli útjának legfőbb célja az elmúlt négy év európai-amerikai viszályainak enyhítése, a beszédben kiemelt szerepet kapott az Atlanti-óceán két partja közötti kapcsolatok ápolása. Bush emlékeztetett a II. világháborús összefogásra, arra, hogy a transzatlanti szövetség ezt követően is fennmaradt, s hogy ez a kapcsolat sokkal többre alapozódik, mint a múlt nosztalgiája.
Hangsúlyozta, hogy Európa és az Egyesült Államok megőrzi a szabadság érdekében kötött szövetségét, a két fél szoros barátsága alapvető fontosságú a világ békéjéhez, biztonságához, s az ideiglenes viták, a kormányok átmeneti nézeteltérései nem bonthatják meg ezt a kapcsolatrendszert.

Támogat egy erős Európát

Egyben leszögezte: az Egyesült Államok támogatja Európa demokratikus egységét, támogatja az erős Európát, mert szüksége van egy megbízható partnerre ahhoz, hogy elő lehessen mozdítani a szabadság terjedését a világban. Azt is közölte, hogy szeretné, ha új korszak kezdődne a transzatlanti egységben.

A beszéd központi eleme a szabadság volt: a szabadság, amely a "történelem útiránya", a szabadság, amely "elvezethet a béke megteremtéséhez." Hangsúlyozta, hogy mind Európának, mind az Egyesült Államoknak ki kell tartania az alapvető értékek mellett: ide tartozik a szabadság és a demokrácia terjedésének segítése mellett az antiszemitizmus elvetése, illetve az, hogy minden nemzetnek integrálnia kell a területén élő kisebbségeket, be kell vonni őket a "társadalom fő áramlataiba", s bátorítania kell a toleranciát.

Sokat beszélt a közel-keleti konfliktusról

Ami a konkrét külpolitikai programokat illeti, a beszéd központi eleme a palesztin-izraeli béke megteremtésének szükségessége volt: a felszólalás egynegyede ezzel foglalkozott. Bush hangsúlyozta, hogy mind Európának, mind Amerikának érdekében áll a közel-keleti béke megteremtése, "ez a közvetlen célkitűzésünk", s a palesztin-izraeli konfliktus megoldása immár belátható távolságba került. Ehhez azonban minden érintett félnek, a palesztinoknak, az izraelieknek és az arab államoknak is erőfeszítéseket kell tenniük, mindenkinek megvan a maga felelőssége.

Bush szerint Washington támogatja, hogy két külön állam, Palesztina és Izrael demokratikus keretek között, békében és biztonságban élhessen egymás mellett. Ráadásul úgy vélte, hogy a palesztin-izraeli béke nem pusztán önmagában fontos, de általában a közel-keleti reformfolyamatra is kedvező hatással lehetne, márpedig hosszabb távon sem Amerika, sem Európa nem élhet békében és biztonságban, ha a közel-keleti helyzet nem rendeződik.

Bush határozott szavakkal szólította fel Szíriát, hogy vessen véget Libanon megszállásának és szüntesse be a terrorista csoportoknak nyújtott támogatást. Iránt szintén ez utóbbira sürgette, s arra, hogy tegyen le atomfegyver megszerzésére irányuló szándékairól. Irak és Afganisztán kapcsán méltatta a demokratizálódási folyamat előrehaladását (a közelmúltban mindkét országban választásokat tartottak, méghozzá meglepő sikerrel, nagyobb terrortámadások nélkül), s kérte Európát: adjon kézzelfogható gazdasági, politikai és biztonsági támogatást Iraknak.

Oroszországot a demokrácia megerősítésére sürgette, Ukrajna, Grúzia kapcsán az "új demokráciák" támogatásának szükségességéről beszélt, és kiállt Ukrajnának az "európai családba" való befogadása mellett.

Bush végül konszenzuskereső szándékkal szólt két olyan témáról is, amelyek kapcsán Európa az elmúlt években gyakran vádolta az Egyesült Államokat érdektelenséggel. Ez a fejlődő világgazdasági segítése (ígéretet tett erre), s a környezetvédelem, ahol Washington a kiotói egyezmény ratifikálásának visszautasításával szinte általános bírálatot keltett. Bush ez utóbbi kapcsán azt mondta, hogy új technológiák alkalmazásával lehetne egyidejűleg biztosítani a gazdasági növekedést és a környezet megóvását, azt, hogy a következő nemzedékek a jelenleginél egészségesebb környezetben élhessenek.