2004. március. 13. 20:30
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Világ
Bush rejtélyes népszerűségvesztése
Az amerikai közvélemény pillanatnyilag elpártolt a két hónappal ezelőtt még legyőzhetetlennek tűnt George W. Bush elnöktől, és ellene fordult adó-ügyben a szenátus is. Washingtoni tudósítónk szerint az elemzők egyelőre nem tudják az okokat, és azt sem, hogy tartós marad-e a trend.
Ha George Bush netán meg is nyeri novemberben az elnökválasztást, március első két hete akkor is rémálomként marad meg emlékezetében. „Fogalmam nincs, mi történhetett – mondta a CBS tévé-híradójában péntek este egy republikánus választási stratéga. Két hónappal ezelőtt Bush legyőzhetetlennek tűnt, most meg egyszerűen minden rosszul sül el. ” Valóban, az utóbbi napokban közzétett közvélemény-kutatások szerint Kerry még akkor is biztosan verné az elnököt egy mostani megmérettetésen, ha Ralph Nader független jelöltként néhány százalékot el is vesz a demokratáktól.
De nem csak a mutatók, a hangulat is megváltozott néhány hét alatt Amerikában. Bush kikezdhetetlennek tűnt elnöki aurája szertefoszlott, már senki nem gondolja, hogy ő és a Fehér Ház zöld pázsitja vagy az Air Force 1, a légierő elnöki különgépe elválaszthatatlanok lennének egymástól. Sőt, a még néhány héttel ezelőtt is olyan nagyon „elnökösnek” látszó Bushról egyik híve is megjegyezte a minap: a választási kampányban most megjelent tévéreklámokon, valahogy Kerry sokkal inkább kelti az aktív elnök benyomását, mint a támadó Bush.
A korán indított reklámkampány ugyanis nagyon nem jött be az elnöknek. „Egyáltalán, minek kezd nyolc hónappal a választás előtt kampányolni kihívója ellen egy hivatalban lévő elnök, aki a legjobban azzal reklámozhatja magát, hogy látványosan vezeti az országot” – mondta dühösen a nyolcvanas évek legendás őskonzervatív republikánus elnök-aspiránsa, az immár a MSNBC hírtévé politikai kommentátora, Pat Buchanan. Bush stábja a múlt héten néhány, az elnök rátermettségét bemutató finom képsorral indított, ám tegnap sugározni kezdték az első, Kerry-t támadó szkeccset, mely szerint a demokrata szenátor elnöksége első száz napján 900 milliárd dollárral emelné az adókat, és jól meggyengítené Amerikát a terrorizmus elleni háborúban.
Néhány órával később már az éter hullámain volt a Kerry-stáb 30 másodperces tévéreklám-válasza, amelyen egy nyugodt férfihang kissé ejnye-bejnye lejtéssel közli, hogy George Bush „már megint” félrevezeti Amerikát (finom utalás az iraki tömegpusztító fegyverekre). „Annál többet érdemel Amerika az elnökétől, mint hogy félrevezető, negatív reklámkampányt folytasson” – így a narrátor, majd levezetésként Kerry várható jótéteményeit sorolta fel néhány másodpercben.
De nem csak ellenfelei, saját párttársai is komoly ütést mértek Bushra ezen a héten. A szenátus, néhány republikánus törvényhozó aktív támogatásával, gyakorlatilag véget vetett az elnök, kampány-szempontból leghatásosabb tevékenységének, az adók csökkentésének. A Bush által hevesen opponált határozat ugyanis kimondja: a következő öt évben csak úgy lehet adócsökkentési törvényjavaslatot benyújtani a kongresszusban, ha az előterjesztő mellékeli hozzá, mely kiadásokat csökkentené ugyanannyival. Márpedig egyből oda minden adócsökkentési ötlet népszerűségének, ha egyidejűleg óhatatlanul felhergelek egy másik választói réteget, amelyet történetesen a kiadások csökkentése érint hátrányosan. Külön arculcsapás az elnöknek, hogy ezt a határozatot csak a szenátusi szavazatok legalább 60 százalékával lehet visszavonni. Tehát, akkor is érvényben marad, ha az eltévelyedett republikánus szenátorok később netán meggondolják magukat.
Ezek után már apróságnak tűnik, hogy Bush egy további, hatásosnak szánt fellépése, a melegek házasságának alkotmányos tilalmára tett javaslata sem jött be. Mert igaz ugyan, hogy az amerikaiak kétharmada változatlanul ellenzi a homoszexuálisok frigyét, ám Bush ezzel kapcsolatos politizálása – a közvélemény-kutatások szerint - mégsem tetszik a többségnek. Mindez azonban inkább következménye, mint oka az elnök népszerűségvesztésének.
Továbbra is rejtély tehát, mitől következett be a radikális fordulat Bush megítélésében – ráadásul éppen akkor, amikor véget ért az előválasztási kampány, amelynek során óriási figyelem fordult a Busht vállvetve szidalmazó demokrata elnök-aspiránsokra. Kerry az utóbbi tíz napban semmi olyat nem mondott, amit korábban ne mondott volna, csak most már sokkal kevesebben kíváncsiak rá. Amerikában sem történt újabban semmi olyan, ami különösebben árthatott volna az elnök megítélésének.
Úgy tűnik, az amerikaiakat nem különösebben rázta meg, hogy Bushnak nem sikerült tömegpusztító fegyvereket találnia Irakban, legalábbis, amikor ez kiderült, nem esett a népszerűsége. A gazdaság legfontosabb népi mutatója, a munkanélküliség ugyan nem csökkent februárban, mint azt az elnöki szakértők jósolták, de ugyanígy nem csökkent decemberben sem, és akkor szemernyit sem esett Bush újraválasztási esélye.
A Bush-csőd rejtélye tehát egyelőre megfejthetetlennek tűnik, ami persze magában hordozza egy ugyanilyen gyors és váratlan feltámadás esélyét is.