Tech HVG 2025. január. 11. 12:03

Úgy néz ki, sikerült rájönni, mitől lesz sikeres egy könyv vagy egy film

Szinte megmagyarázhatatlannak tűnik, hogy miért lesz egy történet sikeres, miért vált ki erős visszhangot, míg más egyszerűen feledésbe merül. Kanadai szakemberek több tízezer történet elemzése után megtalálták a választ.

Nem egyszerű dolog 30 ezer különböző formátumú történetet elemezni, és a Torontói Egyetem szakemberei is számítógépes nyelvészeti eszközöket hívtak segítségül ehhez. Arra voltak kíváncsiak, mitől válik egy-egy történet lenyűgözővé, míg más feledhetővé, akár ugyanannak az írónak a tollából.

A kutatók nem ragadtak le a könyvek elemzése mellett: a regényeken kívül adatokat gyűjtöttek filmek, tévéműsorok és adománygyűjtő helyek szövegeiről, rengeteg sztorit áttekintve. A számítógépes nyelvészet segítségével számszerűsíteni tudták a történetmesélés elemeit, nyomon követhették a mondanivaló érzelmi tónusát és vegyértékét. Ez utóbbi, a kémiából kölcsönzött kifejezés azt méri a használt szavak alapján, hogy egy szöveg mennyire pozitív (olyan szavak szerepelnek például, mint szeretet, szépség) vagy negatív (pusztulás, katasztrófa).

Elsősorban arra figyeltek, hogy miként fordul a narratíva, azaz hogyan változik egy-egy karakter sorsa, szerencséje sikerről kudarcba vagy fordítva. Más, a mondanivalóhoz tartozó jellemzőket is vizsgáltak, például az érzelmek tónusának ingadozását, a szavak számát és a használt nyelv összetettségét. Az egyes területek speciális jellemzőit is ellenőrizték, például a filmek költségvetését, a tévéműsorok megjelenési évét és az adománygyűjtő bemutatók kategóriáját. Arra gondoltak, hogy mindezek feltárása magyarázatot adhat a történet sikerére.

Az persze, hogy kinek, mi tetszik, meglehetősen szubjektív, ezért a kutatók megpróbáltak objektívebb mutatókat keresni. Az adott történet sikerét is többféleképpen mérték. A filmek és a tévéműsorok esetén az IMDb (a legnépszerűbb film- és tévéműsor-besorolási oldal) értékelés alapján, a könyveknél a Project Gutenberg letöltéseinek számával, az adománygyűjtési kampányoknál pedig azzal, hogy elérte-e végül a célját a GoFundMe platformon.

Az eredmények elég egyértelműek voltak: azok a történetek bizonyultak a legsikeresebbnek, ahol többször fordult meg a narratíva, és drámaibb volt az érzelmi hangvétel. A filmeknél ez a fajta megfordulás magasabb pontszámot eredményezett az IMDb-n, és a tévéműsoroknál is jobb volt a nézettség az ilyen, több „sorsfordítást” tartalmazó műveknél. A regényeknél, ahol vizuális és audiovizuális (képi és hangi) elemek nélkül, csak szövegeket lehetett elemezni, hasonló volt az eredmény: azokat a történeteket töltötték le gyakrabban a Gutenberg Projectből, amelyek több visszafordítást tartalmaztak. Az adománygyűjtő kampányok sikere pedig közel 40 százalékkal nőtt, ha a történeteikben gyakori és jelentős fordulat következett be.

A Science Advances folyóiratban részletezett kutatásnak persze voltak korlátai is. Például hogy a használt számítástechnikai eszközök nem képesek teljes mértékben megragadni az emberi érzelmek sokféle árnyalatát. Egy történet tartalmazhat morálisan kétértelmű dolgokat is (például amikor egy rossz emberrel jó dolog történik), amelyeket a számítógép nehezen értelmezhet helyesen. Így a visszafordítások mérése nem mindig igazodik tökéletesen ahhoz, ahogyan az olvasó érzékeli a narratívát.

A jövőbeli kutatások feladata tehát az, hogy ellenőrzött kísérletekkel kezeljék ezeket a korlátokat, ami segíthetne meghatározni a narratíva megfordulásának pontos hatását az olvasóra. Fel lehetne tárni a narratíva más tényezőit is, például a visszafordítás szabályosságát vagy azt, hogy miként alakul a visszafordítások mérete a történet során.