"Kurvára nem érdekel a választás napja azok után, amik itt történtek. Engem a New Jersey-i emberek érdekelnek" - megközelítően pontos fordításban ezt tweetelte Chris Christie, a keleti parti állam republikánus kormányzója, miután a vihar ott is szó szerint elsöpörte az elmúlt hetek felfokozott választási kampányát. A Sandynek becézett hurrikán azonban nemcsak technikailag vetett véget - épp a finisben - az elnökválasztási hadjáratnak, de tartalmilag is átformálta a két párt üzeneteit.

A több, mint másfél száz halottat produkáló katasztrófa miatt mindkét jelölt napokra lemondta kampányrendezvényeit. Ám míg az elnök Joe Biden alelnököt vagy Bill Clintont küldhette maga helyett, republikánus kihívója nyilvánvalóan nem delegálhatta mondjuk George W. Busht és b. családját, hacsak nem a totális választási buktát célozta meg. Az egyik legnagyobb kihívás mindkét stáb számára az idő volt, villámgyorsan kellett az utolsó napokra módosításokat kigondolni és megszervezni. Ráadásul ez volt a harmadik ilyen eset, a coloradói moziban történt lövöldözés és az elnökjelölt-választó konvenciók idején tomboló Isaac hurrikán után.

A két jelöltet természetesen két különböző szerepkörbe sodorta vissza a vihar. Barack Obamának szinte minden elemzés szerint jól jöhet a keménykezű válságmenedzselő, lakosságnyugtató szerep, hiszen a lakosság vészhelyzetben az erős, megnyugtató hangú hajóskapitányra vevő, aki a nemzet érdekét nézve képes kilépni a máris kicsinyesnek tűnő politikai sárdobálásból. Egyetlen dologra kellett ügyelnie: nehogy olyan helyzetbe kerüljön, mint 2005-ben Bush elnök a Katrina hurrikánnal. Mindenkinek élénken él még emlékezetében, hogyan párosult az elégtelen felkészülés elégtelen és lassú kormányzati reagálással, kommunikációs sárdobálással, hogy akkor most a katasztrófavédelem szövetségi vagy állami feladat-e elsősorban.

Obama minden jel szerint jól vette a lapot, amit bizonyít az is, hogy a nagy pusztítást elszenvedett New Jersey már említett kormányzója igen nagy figyelmet keltve, többször is, külön megköszönte neki a helytállást. Obama és Christie szerdán három órán át járták be a katasztrófa sújtotta területeket, s ez a közös fellépés az elemzők szerint egyértelműen az elnököt erősítette. Christie-hez hasonlóan Obama  is közölte, most nem az foglalkoztatja, hogy a vihar hogyan befolyásolja az elnökválasztást, inkább "az aggasztja, hogy az milyen hatással lesz a családokra, a mentésben részvevőkre és a gazdaságra." Az elnök a segélyek gyors, hatékony és bürokráciamentes célba juttatásának fontosságát hangsúlyozta.

Mitt Romney jóval nehezebb helyzetbe került. Massachusetts volt kormányzója egész kampányát a hiteles és kompetens, a válság utáni időszakban vezetni kész gazdasági szakember imázsára alapozta, arra a Mitt Romney-ra, aki a privát bizniszben és a közhatalom gyakorlásában is kellő tapasztalatot szerzett a nemzet irányítására. Sandy természetesen nem adhatta meg neki ezt a sanszot, ehelyett patikamérlegen kellett kicentiznie, hogyan közvetítse alapvető üzeneteit a villámgyorsan megváltozott közfigyelem és közhangulat körülményei között is.

"Most összefogásra van szükség" - hangoztatta az óvatosan kampányoló Romney, akinek a rendezvényei adománygyűjtő mítingekké váltak a vöröskereszt és a katasztrófa-elhárítás számára. Ohióban például arra kért mindenkit, hozzanak konzerveket és más javakat a keleti parti károsultak számára, s ő maga is segített felpakolni az adományokat a kampánybuszra.

A hála azonban nem politikai kategória: a konzervatív média által balosnak tartott MSNBC műsorvezetői alig tíz perc után kritizálni kezdték az erőfeszítéseit (Andrea Mitchell: "Romney olyan dolgokat gyűjt, amikre a vöröskeresztnek nincs szüksége"), érzékeltetve, hogy azok nem passzolnak a gazdag üzletemberről alkotott kliséikhez. A The New York Times is az elnök melletti kampányolásra használta fel a katasztrófát: "A nagy vihar nagy kormányzatot igényel" című szerkesztőségi cikkében azzal támadta Romney-t hogy tavaly közölte, szövetségi szintről állami és privát szintre helyezné át a polgári védelmet - mintha a finanszírozás átstrukturálása azt jelentené, hogy több ember hal meg a hurrikánok következtében.

A kampányrendezvényeken megjelenő újságírók sem hagyhatták ki természetesen azt a ziccert, hogy többször is rákérdezzenek Romney-nál, fenntartja-e még azt, hogy meg kell szüntetni a szövetségi katasztrófa-elhárító hatóságot, a FEMA-t (ilyet a jelölt sosem állított). Romney hárította a kérdést, de később kampánystábja igyekezett világossá tenni: Romney nem megszűntetni akarja a szövetségi polgári védelmet, csak csökkentené a központi finanszírozását, helyette az egyes állami és piaci szereplőket hozná helyzetbe. Ugyanakkor hálás a FEMA-nak a mostani helytállásért. A Romney-FEMA hisztéria mindenesetre egészen odáig fajult, hogy konzervatív lapok már a republikánusok Sandy ürügyén történő "démonizálásáról" beszéltek.

A szupervihar következtében a Gallup és más cégek is felfüggesztették a közvéleménykutatásokat, az elnökjelöltek támogatottság-mérését is, hiszen több érintett "ingaállamban" (Pennsylvania, Virginia, New Hampshire) gyakorlatilag lehetetlen volt elérni az embereket. Ez sem könnyítette meg a kihívó dolgát, hiszen közvetlenül a vihar előtt a politikai hír még az volt, hogy első, sikeres tévészerepelése óta tart a lendülete, számos államban felhozta hátrányát, a kulcsfontosságúnak tartott Ohióban is: a vihar előtti vasárnapon mindkét jelölt támogatottsága 49 százalékos volt (egy hónappal korábban Obama még 51:46 százalék arányban vezetett).