A kormány magánpropagandáját egységbe fogó médiaalapítványt nem azért kellett nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánítani, mert különben nem tudták volna azt áttolni a GVH-n és a Médiahatóságon, hiszen nincs az államnak egy hivatala sem, amely ne a kormánypárt érdekeinek szolgálatában ítélkezne bohócsipkával a fején, így a Liszkay-féle halálcsillagot is szemrebbenés nélkül kósernek hazudták volna;

azért kellett ezt a két hivatalt ezzel a húzással megkerülni, hogy mások számára a GVH és a Médiahatóság továbbra is kellemetlen precedens nélkül lehessen az aljas politikai szándék szorgos végrehajtója – akár az RTL és a Centrál digitális üzletágából kialakuló vetélytársat kell csírájában elfojtani, akár a Springerről és a Ringier-ről kell lecsípni a zsíros falatokat, és közben kilövésre előkészíteni a Népszabadságot;

és a törvény előtti egyenlőtlenség megőrzésére kitalált rendeletet képesek a közérdekkel magyarázni, miközben a közérdek alatt a kormányt értik, a kormány alatt a pártot, és a párt alatt annak elnökét.