„A Jobbik létét a következő időszakban úgy foglalnám össze: határozott, kemény program, higgadt, nyugodt erő. Az ország megújulásához szükséges béketeremtés csak így érhető el.”

Vona Gábor évértékelő beszéde, 2015. január 31.

Nem érdemes alulértékelni a Jobbik gyenge veszprémi eredményét, ahogy nem érdemes felülértékelni a párt ózdi sikerét sem. Különösen annak fényében, hogy április 19-én egy olyan választás következik a tapolcai körzetben, ahol a baloldal, a Fidesz és a Jobbik erőviszonyai kiegyenlítettnek tűnnek. Azaz: a kormánypártból kiábrándult szavazókért folytatott harcba nagyobb eséllyel száll be a Jobbik, mint a február 22-i veszprémi választáson. Már csak ezért is érdemes számba venni, hová jutott a Jobbik az elmúlt időszakban, hogyan stabilizálta a helyét a közvélemény-kutatásokban a Fidesz mögötti második erőként – és főleg azt, hogy mi rejtőzik a felszín alatt.

Több mint egy év telt el azóta, hogy a Jobbik imázsépítő kampányba kezdett. Ez egyúttal politikai irányváltást is hozott a párt számára, legalábbis a felszínen. A kampány – teljesen racionális – alapgondolata, hogy a Fidesz népszerűségvesztéséből a Jobbik csak akkor tud profitálni, ha középre húzódik, megtartva korábbi szavazóit. Ha emberarcú politikusokat és kormányzóképességet mutat, és azt jelzi a kiábrándult választók számára, hogy a Jobbik kormányra kerülésével nem politikai leszámolás, hanem egy új korszak kezdődik: a békéé és nyugalomé. Amire olyan sokan várunk, különösen a gyászos teljesítményű második Gyurcsány-kormány és a nem kevésbé tragikusan kormányzó, mindenkivel szemben háborút viselő Orbán-kormányok uralkodása óta. A Jobbik jobboldalról próbálja megcsinálni azt, amit a Syrizának Görögországban baloldalról sikerült, és ez a társadalompolitikában inkább jobboldali Magyarországon nem is elvetélt ötlet.

Ehhez a Jobbik hajlandó volt áldozatokat is hozni: nyilvánvalóan le kellett nyomni a párt szélsőséges politikusainak torkán, hogy mostantól kezdve nem gárdaegyenruhában, hanem dalmatákkal fogunk pózolni. Nem kímélték a kampányra az anyagi forrásokat sem, új szakértőket hoztak be kívülről. Ami természetesen nem probléma, sőt, része a politikai működésnek – csak közben a belső megújulás elmaradt. Az egykori termékmenedzser Vona Gábor most maga lett a reklámarc: egy szelídülő, de azért még mindig kellőképp elszánt radikális párté. Csakhogy a termék nem változott. A nyugalom szőnyege alól olyan gyűlöletpolitika szivárog, hogy a melegként homofób kampányokat gyártó Fidesz-tanácsadó, Arthur Finkelstein is büszkén tapsolna.

Érdemes hangsúlyozni: nem egyszeri alkalomról van szó. Nem a párt egy-egy kevésbé iskolázott önkormányzati képviselője linkelget hülyeségeket Facebook-oldalán, hanem ez maga a Jobbik. Az a párt, amelynek alelnöke, Novák Előd egykori (?) kuruc.info-szerkesztő egy félnapos csecsemőre támad, mert cigány származású. A párt, amelynek elnöke és cukiság-emblémája a zsidóságban meglévő „magyargyűlöletről” értekezik a Facebookon – és ez alig egyhetes történet. Ebben a pártban még mindig országgyűlési képviselő, sőt, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke a zsidókat listázni kívánó Gyöngyösi Márton. A párt európai parlamenti képviselője a finoman szólva is oroszkém-gyanús Kovács Béla. Ez a párt szervezi a korábban csak a skinheadek által felvállalt kitörés-túrát minden évben, támogató a kuruc.info, zenél a Kárpátia, beszédet mond Novák Előd. Ennek a pártnak a képviselője az egykori egri skinheadvezér, Schneider Tamás, akit a kilencvenes években felfüggesztve nyolc hónapra ítéltek el azért, mert megvert valakit botokkal és kábeldarabokkal. És a Jobbik jelöltjei beszélnek a cigányok kiirtásáról és megkínzásáról, majd amikor Vona az emberi nyitás jegyében beköltöztetné egy cigány származású jobbikoshoz, arról meg kiderül, hogy antiszemita.

Ha ezt nevezik Török Gábor nyugodtradikálisnak, nem tudom, milyen a nyugtalan.

És ez a párt az, amely egyáltalán nem rejti véka alá oroszbarátságát. Az oroszbarátság persze mára hivatalos kormánypolitika lett Magyarországon – ami igaz is –, de ez inkább a Fideszre nézve borzasztó, mintsem a Jobbikot menti. A Putyinnal való barátkozás háborús bűnök, nemzetközi nukleáris terrorizmus, újságíró- és jogvédőgyilkosságok és az egek szökő oroszországi korrupció – amelynek bőven vannak magyar szálai is – miatt sem védhető. Putyin Oroszországra egész Európában egy szélsőjobboldali pártokból álló hálózatot támogat, amelynek a Jobbik is része. Nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin elnök és Alekszej Miller Gazprom-vezér is szívesen ott lett volna Vona Gábor évértékelőjén.

A Jobbik mindaddig szélsőséges párt marad, amíg a pártban a vitán felül rasszista megnyilvánulások bárhol és bármikor tetten érhetők a pártvezetéstől a helyi szervezetekig. Meg lehet próbálni elkenni a rasszizmus vádját azzal, hogy a Jobbik csupán a politikai korrektséggel akar szakítani, ez azonban nem igaz. Újszülöttek származás alapján történő megbélyegzése, a zsidók magyargyűlöletéről szóló értekezések, cigányok kiirtására való buzdítás – ezek az ostoba rasszizmus (másmilyen egyébként nincs) tankönyvi definíciói. A nyílt és kritikátlan Putyin-barát politika pedig annak bizonyítéka, hogy a Jobbik nem a békét képviseli, hanem valami egészen mást. A béke ellentéte ugyanis a háború, és a hazánkkal szomszédos Ukrajnában éppen egy, az orosz állam által szított háború dúl. Ezt az orosz kormányt támogatja teljes mellszélességgel a Jobbik. Ennyit a békéről.

A Jobbik pontosan ugyanaz a szélsőséges párt, amelyik korábban volt. A csomagolás változott, a tartalom nem. Persze a csomagolással is el lehet adni a húst a piacon, ez a marketing lényege. Csak ha már hazavittük és kibontottuk, derül ki, hogy hús nem egyszerűen romlott, hanem egyenesen mérgező.

És akkor is meg kell enni.