A 2006-os országgyűlési választás egyik érdekes Legfelsőbb Bíróság által meghozott döntése az MSZP “A buli színe – közös értékeink” című kiadványához kapcsolódott. A kampánycsend sértés megállapítását kérő keresettel szemben taláros testület megállapította, hogy “a vitatott CD mellékleten 17 db. külföldi sláger felvétele található. E zeneszámok tartalmuknál fogva nem alkalmasak a választói akarat befolyásolására.” Valószínűleg igaza lehetett a bíráknak, annak ellenére is, hogy  2006-ban azért még a szocialisták nyertek.

És ha igaz volt 2006-ban, akkor különösen igaz 2014-re: a buli új színe a barna. Persze általános tendencia, hogy a Jobbik kezdi átvenni az MSZP szerepét a politikai dobogó második fokán. Az országgyűlési szavazatok, az önkormányzati pozíciók tekintetében ez korábban csak Észak-Magyarországon fenyegetett. Mára már egy teljesen másik világ, Nyugat-Magyarország is inog. A parlamenti posztokban sincs mára különbség: egy alelnök és két bizottsági elnöki poszt a két párt jussa. A korábban elhallgatott radikális párt jön fel a médiában is: az olyan politikai performanszok, mint az ex-szkinheadek jelölése parlamenti alelnöknek jó gumicsontok – az ATV felfüggesztette bojkottját, és a közmédiában is mintha inkább a nyílt konfrontációra tértek volna át az elhallgatás helyett.

A tortán a hab az EP-választás lehet, ahol végül a Jobbik hivatalosan is átveheti az ezüstérmet, akár érdemi különbséggel is. Ha ez így lesz az pedig már egy vitathatatlan tendenciát rajzol meg. Ennél is nagyobb baj az MSZP számára, hogy ez a tendencia nehezen visszafordíthatónak látszik. Ennek fő oka, hogy nem a politikai manőverezésben rejlik, ezért nehezebben javítható. A probléma a fiatal választóközönség radikalizálódása, ezen belül is a szélsőjobb felé fordulása.

Mint többek között az Aktív Fiatalok Magyarországon Kutatócsoport felmérései kimutatták a felsőoktatási hallgatók egy nagyobb mintájából kiindulva az MSZP támogatottsága már a korábbi szintről is esve 3,1 százalékos volt, szemben a Jobbik stabilan 17-20 százalékos eredményt hozott. Ez idővel egy átmenet hoz a csoportdinamikában, a “Menő Jobbikos” evolúcióját. Ő már nem csak terem szélén megtűrt bakancsos, Nagy Magyarország-pólós különc. Épp ellenkezőleg, az apatikus többséggel szemben a politikai iránt még érdeklődő fiatalság egyik fontos reprezentánsa. Egy ilyen helyzetben dícséretes, ha az MSZP tartalmában sem stílusidegen Tumblr accountot nyit, ha Mesterházy fácsézik vagy a párt majálisán tinikedvenc lép fel a beszámolókban közölt képek  szerint a célközönséget is elérve. Dícséretes, de valószínűleg a lényeget nem érinti.

Mint azt az ex-MIÉP-es Kocsis Máté vagy legutóbb Molnár Zsolt esete is mutatja, a politikai szocializáció folyamata nem kevésbé bonyolult ügy, mint a szexuális érése. Sok pattanással, mutálással járhat, mire kialakul – ha kialakul – a választó stabil ideológiai vagy pártidentitása. De ha kialakult, akkor már nehéz vele mit kezdeni. Ha az MSZP akar még valóban felszabadult bulit a Jókai utcában, akkor ezzel a fiatalok tendenciózus elvándorlásának problémájával kell kezdenie a választási eredménye értékelését.

(A szerző politológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa)