Talán türelmetlen vagyok, de akkor is: a sokadik meddő kanyar után már csak-csak le kéne írni, hogy ebből így nem lesz semmi. Ünnepelhetjük a szervezet Facebook-oldala által elért elért 94 000 lájkolót, de például a „Mi az indián neved?” tízszer ennyit szerzett, mégse Csingacsguktól várjuk a törött szárnyú demokrácia meggyógyítását. Érvelhetünk azzal, hogy hiszen többször is ezreket, tízezreket vittek ki az utcára, de az Opera óta ez az érv is fals. Az alaptörvény Söjtör-gyanús ünneplése ellen szervezett, össz-ellenzéki tüntetésen ugyanis szintén tömegesen tiltakoztak, összesen két szervezet fanyalgott már előre: a JESZ (azaz az ex-MDF) és a Milla. A rezsimentes otthonokkal (!) kampányoló JESZ-től ez nem meglepő, de a Milla eléggé csúnyán belenyúlt a zaccba – az Opera-tüntetés előtt ugyanis azt írta az alternatív elnökválasztási blogjában, hogy „ha igazán demokraták vagyunk, az első dolgunk nem Gyurcsány Ferenccel tüntetni (…) Ne csak fikázz, cselekedj is!”. Oké, ők nem is tüntettek, hanem? Mit „cselekedtek” fikázás helyett?

Milla-tüntetők tavaly december elején. Palackozott szellem

Stiller Ákos

Most, amikor Orbán Viktor bő két évtizedes pályafutása során először megtapasztalta, hogy milyen az, amikor ő oson le a hátsó lépcsőn, és bújik rendőrök sorfala között a limuzinba a népharag elől; most, amikor az utca szintén évtizedek óta először nem a fideszes tömegé, és nem is a náci balhéké, hanem a velük szembenállóké volt, a Milla nem tüntetett. Otthon maradt wi-fit átnevezni. Nem vicc. Az „Ellenállás az éterben” nevű akció arról szólt (volna), hogy az otthoni, vezeték nélküli hálózatodnak adj új, „kormányellenes” nevet, és… és ennyi. Az értetlenkedő kommentekre a szervezet egyik szóvivője, Fölkel Róbert reagált: „szörnyű, hogy páran mennyire ostobák vagytok és a két pofára történő beigli zabálás kiteszi életetek értelmét s egy fikarcnyit sem tudtok felemelkedni a kényelmes szaros foteletekből és továbbgondolni saját és környezetetek életét. Szürke, egyszerű, ostoba eminenciások.”. Később meg: „az a büdös nagy sejtésem, hogy az itt elégedetlenkedők a meleg fűtött szobában való kiabáláson, elégedetlenkedésen kivül sokkal többet nem tesznek, innentől kezdve 'kritikájuk', ha valóban így van, nem más mint üres, unalmas, béna fecsegés”.

Írja mindezt Fölkel a meleg, fűtött szobából az átnevezett, forradalmi wifihálózatát használva, miközben Nagy Navarro Balázs a köztévé előtt éhségsztrájkol, küzd a kordonozókkal, hangszóróval, Szabó Lászlóval (aki közben kirúgtak, végre). Írja akkor, amikor az LMP odaláncolja magát a kapuhoz, amikor a fél szoci frakciót is elviszik a rendőrök, amikor szabálysértési eljárás indul táblákat elhelyező LMP-s aktivisták ellen. Facebook-hozzászólásban harcol, miközben az Opera előtt provokáló, agresszív nácik és közömbös, elforduló rendőrök között sem szalad haza a több tízezernyi tüntető a meleg szobába.

*

Legújabban pedig Magyarország alternatív köztársasági elnökét keresik. A http://alternativelnok.blog.hu/ blogra sorra kerülnek fel a szervezet által gyártott videók, ahol az elnökválasztás „kampányarcai” mondják el, hogy mit tennének, ha őket választanánk meg (ez még nem az „igazi” jelöltek kampánya, hanem csak amolyan útmutató). Itt hangzik el a bevezetőben már említett dalszöveg is a hajléktalanújságot fénymásoló elnökről, majd rögtön az első jelölt a „munkát helyettesítő jövedelem” ígéretével sokkol. Igen, az örök élet, ingyen sör paradigmán mozgó követelés valóban azt jelenti, hogy az is kapjon fizetést, aki nem dolgozik. A konklúzió is ehhez méltó: a fenti feladatot sikeresen elvégző jelölt zárásként megszüntetné saját elnöki posztját is; gondolom, mert az olyan csúnya, politikai dolog, ellenben a politika- és politikusellenesség szexi. Erre is van program, fontos lehet szó szerint idézni:

„Ha én lennék az elnök, feloszlatnám ezt a parlamentarista bohóckodást, mert ha a választásokon bármi múlna, már rég betiltották volna.”

Hát nem. Ez így nem frankó. A „parlamentarista bohóckodásnak” ugyanis nincs igazán demokratikus, jogállami, huszonegyedik századi, megvalósítható alternatívája. Oké, ne parlament legyen, hanem? A jelölt szerint ingyenes internet kell mindenkinek, és akkor majd „egy kattintással dönthetünk a közügyekről”. Kivéve mondjuk a nagymamámat, Amálka nénit, aki az ikszet bármikor behúzza, de az online világot eddig sem azért kerülte, mert pénzbe kerül, és ingyen sem fog netezni. Meg különben is: tényleg minden egyes közügyet, minden, korábban állami-kormányzati döntést a jövedéki adótól az iskolakezdés időpontjának éves meghatározásáig, sportügyektől a belga nagykövetnek írandó válaszlevélig majd neten fogunk beikszelni? Elnök úr, maga szerint így lehet menedzselni egy országot, sőt, képesek vagyunk egy ilyen online rendszert rögvest minden polgárnak biztosítani, és ők megfelelően használni?

Beszélgetett már egyetemistákkal az online órafelvétel nehézségeiről? És azok csak szemináriumok, nem tízmillió ember élete... Nem tetszik a „parlamentarista bohóckodás”, aham, értem. Tényleg, tök vagány dolog hajnali kettőkor egy belvárosi romkocsmában elővezetni egy ilyet, de attól a szervezettől, mely magát az ötödik hatalmi ágként szeretni megjelölni, amelyik meg van győződve róla, hogy az ő tüntetése miatt rakták át az uniós miniszterelnökök csúcstalálkozóját, és a spanyol fiatalok „tőlük tanulták a bulizva tüntetés” módszerét, az talán ne csak magát, de a parlamentáris demokráciát is vegye komolyabban.

Azt meg konkrétan kikérem magamnak, hogy semmi ne múlna a választásokon. Nézzünk már körbe az országban, hogy mi történt a 2010-es választások eredménye, a kétharmad miatt! Kikérem magamnak, hogy elvitassák a jogomat a választásra, hogy pózer megfejtők legyintsenek a legfontosabb eszközömre, amivel a közügyeket intézhetem. A választásokon nagyon is sok múlik, például ez az egyetlen eszköz a Fidesz leváltására. Aztán majd lehet lájkolni a fácsén, igen.

*

Egyébként annyira remélem, hogy Dániel „Kaszinótojás” Péter is készül egy videóval, és Facebook-hívei őszinte rajongásból, vagy vicces kedvű bloggerek az abszurd humor szeretete okán meg is választják! De ugyanígy, az igazán bázisdemokrata szervezet nyilván ki fogja rakni Molnár F. Árpád kampányvideóját is.

Megszólal egyébként a blogon egy tényleg szimpatikus szexoktató is, egy másik videóban meg egy roma szociálpedagógus kampányol, aki a szerzők szerint „egyértelműen jó arc”. Tényleg az. Fontos ügyeket említ a rasszizmus visszaszorításától az egyneműek kapcsolatának törvényesítésén át a politikailag korrekt beszédig. Ilyesmire szoktak liberális pártot alapítani, parlamentbe juttatni, hogy törvényt fogadjon el, vagy kormányra kerülve az adott területet irányítsa. De az alternatív elnök? Az hogyan éri el ezt? Oké, az az alapkoncepció, hogy csak eljátszanak a gondolattal, milyen lenne köztársasági elnöknek lenni – de könyörgök, hát nem lesznek azok! Ez akkor egy szerepjáték, én egy elf vagyok, te egy ork, ő meg köztársasági elnök. Az a különleges képessége, hogy jegyzeteket ír a Facebookon.

Ismét csak: a politikát politikusok csinálják, nincs más út, ennyire tényleg nem lehet más a politika. Orbán Viktort például 2014-ben egy, a Fidesznél több mandátumot szerző párt vagy választási koalíció tudja elbocsátani. A Facebook vagy az alternatív elnök nem. A Milla sem.

Volt itt egy szépen színezett, nagyra fújt illúzió, ami a jelek szerint örökre ígéret marad. Egy buddhista hentes-mészáros, egy önellentmondás, amit csak a pillanat működtet, és a végiggondolatlanság, a két világ közt toporgás tesz tönkre. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, mint az a másik, a munkát helyettesítő jövedelemről. (Vajon hány perc alatt omlana össze az ország, ha olyat játszanánk, hogy a kevés pénzért nem kell dolgozni?) Mint a Milla-rendezvények, ahol az LMP-ből kiábrándult médiacelebektől Babarczy Eszteren át Kerék-Bárczy Szabolcsig terjed a felszólalók sora (vagyis, mondjuk úgy, közéleti kiszeltündékkel határértéken felül terhelt), és ezért sosem lehet célokat kijelölni, döntéseket hozni, mögéjük támogatókat keresni. Színes álmok vannak, hogy ha én egyszer elnök lennék... de szépen kérem, hát Schmitt Pál az.

A Millát javarészt kifejezetten jó szándékú emberek hozták létre, és többségében olyanokat gyűjtöttek maguk köré, akik szintén jót akartak (valamint mintegy tíz százalékban kémeket és ügynököket, tudtuk meg Juhász Pétertől). De a kísérlet nem sikerült, és miközben az ellenzéki pártok és mozgalmak egyre combosodnak, a Milla valahol a jelentéktelenség és a paródia között egyensúlyoz.

Pedig jó ötlet volt. Lájkoltam.