Most akkor adjuk fel? Vonuljon ki az ellenzék a lassan teljes joggal idézőjelbe rakott parlamentből, mint azt két jeles szerzőnk javasolja? Ez azért egy kicsit elsietett volna.

Nem mintha okunk volna illúziókra az ellenzéki cselekvés terét illetően. A kormány az ország piacgazdasági berendezkedése és parlamentáris demokráciája ellen is kétfrontos, hadüzenet nélküli háborút folytat. Csak éppen nem mindegy, hogy az ellenzék számára mi következik ebből.

Pláne, hogy az ellenzék egy jó része van annyira szocialista, mint a kormány, a demokrácia intézményes kellékeit még csak-csak hiányolja, de a magántulajdon, a piaci verseny ott sem mindenkinek szent. Sem a baloldali, sem a zöld, sem a nemzeti szocialisták köreiben.

*

Vegyük át gyorsan: ha csak a múlt csütörtöki napot nézzük, a kormány közölte, hogy ellopják a pénztártagok 48 milliárdját (majd kiderült, hogy mi magunk döntöttünk így), az Ab közölte, hogy ők ezt így a továbbiakban is leszarják, a kormány ellopja a jegybank devizatartalékait valami új növekedési tervhez, a kormány a bankokkal menti a hiteleseket, plusz tetőfokára hágott az utolsó független intézmény, az MNB kiskanállal történő megevése. Majd péntek hajnalban hazarepült a saját bankunk, az IMF, ezt a miniszterelnök diszkréten el is hallgatta a bankárok elől.

És ez csak két nap, de ez megy, ugye, másfél éve. Káoszba fullad a teljes közjogi és közgazdasági unortodoxia, a törvényhozás többsége az egypártrendszert építi. Történelmileg így alakul.

Másfél éve naponta halljuk és mondjuk, hogy na ez aztán már mindennek a legalja, ennél nagyobb botrány a világon nincsen, szóval ez megy másfél éve, mindig van új és még újabb, hát várd a csodát, és az rendesen meg is érkezik, mindennap. A köztársaság, az intézmények likvidálása. A gazdaság szétkúrása. A különadók. A média. A CBA. Az Azori-szigetek. De nézzük előbb a lopást.

A kormányszóvivő legalább szóválasztásában őszinte. „Nem a kormány vette el ezeket a forrásokat” - fogalmazott, úgyhogy fókuszáljunk is az igére: elvették. Biztos viccesnek tűnik, de a hó végéig még létező Magyar Köztársaság még hatályos törvénye szerint ez köztörvényes bűncselekmény. A Büntető törvénykönyv 316. §-a szerint „Aki idegen dolgot, azért vesz el mástól, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.” Sőt, játszhat a rablás is, hiszen az eltulajdonítást „különösen nagy, vagy ezt meghaladó értékre” követték el, márpedig a szóban forgó 48 milliárd forint talán kimeríti a különösen nagy kategóriát.

Magának a pénztártagi vagyonnak a jogi státusát csak az kérdőjelezi meg, aki még nem látta a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi, LXXXII. törvényt, abban ugyanis az áll: „a pénztártag követelése – a tulajdonlás elve szerint – a pénztártag tulajdona, amely e törvényben foglalt módon örökölhető, illetve erre vonatkozóan kedvezményezett jelölhető.” Az Alkotmánybíróság pedig 2003-as, 867/B/1997 határozatában megerősítette: „a tulajdonvédelem a társadalombiztosítás terén sem veszíti el kapcsolatát a saját vagyonnal vagy értékteremtő munkával, ebből pedig az a következtetés adódik, hogy a magánnyugdíj pénztárba eszközölt befizetéseire nézve a pénztártag tulajdonjogát alapjogi védelem illeti meg.”

Jó, az alapjog ugye hamarosan már másképp néz ki, de legalább jó tudni, hogy volt itten egy jogállam. Magyar Köztársaság (1990-2011), R. I. P.

*

De akkor most hogyan szabaduljunk meg ezektől? Az LMP, ha jól értem, parlamenten kívüli "új ellenállást" hirdet, mivel a választási törvénnyel és a parlamenti vitákat kiiktató "rendeleti kormányzással" a Fidesz betetőzi diktatúraépítését. Ungár Klára abból a kétségtelen tényből, hogy „Minden törvényt a maguk képére alakítottak át, minden posztra a saját embereiket ültették. Felszámoltak minden kontrollt, nincs többé gátja a folyamatos rablásnak, csalásnak”, azt a már igen kétséges következtetést vonja le, hogy „A Fidesszel szemben nem lehet törvénytisztelő módon felvenni a harcot. (…) A Fidesszel szemben nincs esélye a törvénytisztelő embereknek. A Fideszt el kell zavarni!”

Ha azonban elzavarás alatt nem parlamenti választásokat, hanem előre hozott lemondatást értünk, szűnni nem akaró utcai demonstrációkat, nem-tetszik-a-rendszert, akkor előre borítékolható, hogy a projekt sikertelen lesz. Amíg nincs teljesen veszve minden (márpedig a fentiek ellenére nincsen), addig sajna ki kell várnunk a sorunkat, vagy előre hozott választásokat kell kikövetelnünk, és le kell szavaznunk a jelenlegi hatalmat, hacsak nem akarunk Tahrir téri viszonyokat.

És ne akarjunk. A Tahrir téri megmozdulások egy, az addig is uralkodó hadsereg elitjével történt csöndes háttér-megállapodást lepleztek, a spontán tüntetések egy szoft katonai hatalomátmentés eszközei voltak. Most megint a tüntetőket lövik, de amíg az ellenzék volt ott az úr, a téren tudósítókat bántalmaztak, nőket tapiztak és erőszakoltak meg, zsidóztak, izraeli zászlókat égettek, tök demokratikusan. Mi azért még nem itt tartunk. Utcára menés helyett/mellett inkább gondolkodni és szervezkedni kéne.

A fő kérdés ugyanis már régen nem Orbán Viktor menesztése, illetve annak külföldi barátaink (pénzvilág, EU-s intézmények) általi kikényszerítése. A vezércsere Papandreu-, illetve Berlusconi-modellje nálunk nem működne, hiszen egyiküknek sem volt kétharmada a törvényhozásban (de ha lett is volna, egyikük sem rendezkedett volna be ilyen diktatórikusan), egyiküknek sem volt rendszere.

Orbán távozásával, Lázár, Navracsics vagy Vargha miniszterelnökké puccsolásával az égvilágon semmi nincs megoldva - a kétharmad okozta törvényi, intézményi károkat kizárólag trükközés és puccs nélkül, törvényi és intézményi eszközökkel lehet és kell helyrehozni.

*

„Képes egymással együttműködni az MSZP, a Jobbik és az LMP” - közölte némi kárörömmel Lázár János, amikor kiderült, hogy a béna kacsa ellenzék, ha más nem, éjjelente azért képes racionális cselekvésre. A napokig tartó, bevallottan egyeztetett éjszakai-hajnali demokratikus obstrukción a Fidesz teljesen kiakadt, merthogy „képesek voltak megtalálni a közös nevezőt.” Így igaz. Ja, és ez bizony nem más volt, mint a Karácsony Gergely által felvetett „technikai koalíció” in action, amin pedig minden jó érzésű antináci felháborodott, mondván, hogyan is lehetne együttműködni a Jobbikkal? Igazán szórakoztatóak persze azok a kormánypártiak voltak, akik ugyanezt hajtogatták, és megállták nevetés nélkül (lásd a Fidesz-Jobbik-együttműködés számtalan példáját).

Felejtsük el mostantól a parlamentet? A többi, nevetségessé vált demokratikus intézményt? Inkább el kéne menni a falig, van értelme. A röhejes és a manyup-ok miatt teljesen immorális Ab is képes volt némely kérdésben a sarkára állni, úgyhogy igen, továbbra is olyan beadványokkal kell őket bombázni, mint a Bokros-féle intézet teszi, amely arra kéri tisztelettel az Ab-t, állapítsa meg, hogy a kormány a hatalom kizárólagos birtoklására tör. Mert tényleg arra tör.

A választási törvény, amit polgárinak kevéssé nevezhető polgártársaink a demokráciára zúdítottak, erősen diktatórikusba hajlik, de még messze nincs minden veszve. Már azért is kerülni kellene bármiféle alkotmánykerülő trükközést és utcai izéket, hogy elkerüljük a majdani új kormány hónapokig tartó, EU-nonkonform legitimációs problémáit.

A Fidesz továbbra is akkor győzhető le, ha az ellenzéki pártok képesek az egymás iránti, amúgy teljesen érthető undorukat leküzdeni, és körzetenként egyetlen választható, ütőképes ellenzéki arcot indítani.Enélkül nem fog menni.

Krugmannak igaza van: a Jobbik gáz ugyan, de a "közvetlen veszélyt" a Fidesz jelenti. Lehet reménykedni az EU szellemi védőhálójában, ha van ilyen, intézményes kontrollmechanizmusaiban (és jó is, hogy a Bizottság meg az EKB folyamatosan rendre utasítja Orbánékat), meg hogy majd „a piacok” tavasszal megbuktatják Orbánt - de a valódi, rendszerváltó munkát nem tudjuk magunknak megspórolni.