A Heti Válasz alapítója eszményei meghiúsulásáról
Kell egy lap, egy környezettudatos szabadelvű konzervatív hetilap -- írta tíz éve, a Heti Válasz programadó cikkében Elek István, aki 2001-ben alapítóként, 2002 nyarától 2004 tavaszáig pedig főszerkesztőként jegyezte a hetilapot. Ám 2002 tavaszától szellemi programjának megvalósítása megnehezült, végül a hetilapot eladták. Alábbi cikkében a lap születésének körülményeiről ír.
Kell egy lap – írtam 2001-ben --amely egyszerre szolgálja a lelki önvédelmet, a szellemi honvédelmet, a kulturális környezetvédelmet és a természet védelmét. Vagy talán inkább az egyéni és közösségi testi, lelki, szellemi önépítést, építkezést. Kell egy lap, amelynek összefogó, együvé tartozást erősítő szándéka mind Magyarország, az állampolgári közösség, mind a magyarság, vagyis a nemzet tekintetében kétségbevonhatatlan.
Amely fellép a társadalmi és természeti hatásokkal nem számoló gazdasági növekedéssel szemben. És támogatja az egyéni, közösségi és természeti erőforrásainkkal takarékosabban bánó fejlődést. A környezetbarát ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások részesedésének növelését a gazdasági össztermék előállításában. Népszerűsíti a környezetet kímélő termelést és fogyasztást – írtam.
A Heti Válasz volt a legfontosabb intézménye a kezdeményezésemre 2000 őszén a polgári kormány által létrehozott Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítványnak. Ha őszinte vagyok, már a közalapítvány létrehozásának ötlete is a polgári kormány nyilvánosságpolitikai teljesítményével, illetve a miniszterelnöki főtanácsadóként betöltött szereppel való elégedetlenségemből táplálkozott. Ennek így nem sok értelme van, gondoltam. Ha az általam kívánatosnak vélt értékrend, szemlélet kormányzati érvényesítésére a tanácsadói szerep csupán ily csekély mértékben ad módot, próbáljuk meg kevesebb áttétellel. Okosabb, ha körülhatárolok a magam számára egy bizonyos területet, amelyen a cselekvésre felhatalmazást nyerve közvetlenül foglalkozom a személetformálással.
Jóval túl voltunk már ekkor az MTV és a Magyar Rádió csonka kuratóriumi elnökségeinek felállításán. A törvénytelenségét, alkotmánysértő voltát állító vádakkal szemben utóbb védelmeztem ugyan a nyilvánosságban a parlamenti többség lépését. De ésszerűtlen, előre láthatóan visszaütő konfliktusgerjesztésnek véltem, és helytelenítettem a balliberális ellenzékkel szembeni kormányzati rugalmatlanságot, kompromisszum képtelenséget. Túl voltunk már a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország összevonásán is, amelyet természetesen szintén elleneztem. Nyilvánvaló volt ugyanis számomra, hogy egy bulvárlap stílusjegyeivel élő, harcos jobboldali orgánum és egy mérsékelt konzervatív, polgári lap násza csak az utóbbi minőségi jegyeinek feláldozásához vezethet. Annál is inkább, mert noha névleg az utóbbi ment tovább, az egyesítés valójában az előbbi szervezeti alapjaira építve történt meg.
A politikai polarizálódás elmélyülésének időszakát éltük. A TTFK többi intézményével és a Heti Válasszal is az volt a szándékom, hogy erősítsem a hazai nyilvánosság középre húzó erőit. Nem egyszerűen a türelmes, méltányos szabadelvű konzervatív hang, a polgári értékrend képviseletével, hanem ennek az ökológiai felelősségtudattal való beoltása, áthatása révén.
És azt reméltem, hogy a kormány belátja, Magyarország és a magyar nemzet annak arányában lesz képes méltó választ adni a kor kihívásaira, amelyen arányban tudatosan aktív szerepet vállalnak a polgárai természeti és teremtett környezetük megóvásában, a társadalom közösségi szövetének erősítésében és saját maguk egészsége érdekében. A jobbközép koalíció ezért fog aktív szerepet vállalni az eszmei kínálatteremtésben, az értékközvetítésben. Az egyének, a társadalmi közösségek és a természet spontán öngyógyuló, öngyógyító, illetve önépítő képességének felerősítését szolgálandó.
A Heti Válasz pedig csakugyan ennek a kvázi közszolgálati szerepnek a betöltőjeként felelhet meg eredendő hivatásának. A környezettudatosság, a természet- és társadalombarát fejlődés gondolatát képviselve és erősítve a nyilvánosságban. Mindenekelőtt ez indokolhatta a központi költségvetési forrásból történő fenntartását. Középtávon remélt megerősödéséig.
Nem állítom, hogy a lap tökéletesen látta el ezt a hivatást abban a három évben, amikor még érdemi befolyással lehettem rá. Tanulságos lenne elemezni, hogy miért nem. A jobbközép kolíció veresége után, 2002 tavaszától radikálisan átalakult a politikai erőtér. Az eredeti szellemi programjának megvalósítása innentől finoman szólva megnehezült. Tíz év távlatából visszanézve persze könnyű azt mondani, hogy ez eleve reménytelen vállalkozás volt. Hiszen a polarizálódás egymást folyamatosan tüzelő előrehajtói hozzá képest mérhetetlenül nagyobb erőket képviseltek. Az indításakor azonban szerencsére még nem voltunk e távlat birtokában.
2004-ben új szakasz kezdődött a lap életében. Mivel veszteséges volt, a közalapítvány költségvetési támogatásának a Medgyessy kormány idején bekövetkezett radikális csökkentése miatt rákényszerültünk, hogy eladjuk. Ha paradoxnak tetszik is az állítás, megkockáztatom, ennek köszönhető, hogy a Heti Válasz – ha nem is ökoszociális – de ma is szabadelvű konzervatív lapként létezik. Ha marad a TTFK keretei között, akkor a balliberális kormány aligha hezitált volna annyit, hogy felszámolja-e a közalapítványt. Ami így csak néhány évvel később következett be, a második Gyurcsány-kormány idején.