Halló, Drezda! Hányan haltak meg február 13-ról 14-re virradóra 1945-ben?
Tízezrek, köztük jobboldali konzervatívok és baloldali szocialisták, sőt, kommunisták együtt alkottak vasárnap délután emberláncot az „Elba menti Firenzében”, hogy ne csupán emlékezzenek a város 66 évvel ezelőtt történt totális szétrombolására, arra, hogy Drezdát az amerikaiak és a britek egyenlővé tették a föld színével, hanem – ahogy ezt Detlef Sittel, Drezda kereszténydemokrata főpolgármester-helyettese mondja a hvg.hu-nak adott telefoninterjúban – főként azért, hogy útját állják a szélsőjobboldalnak.
Zentai Péter: A külvilágban szerintem sokan nem értik, miért kell mindössze néhány száz, önök által nácinak nevezett fiatal esetleges demonstrációja megakadályozása miatt rendőrök ezreit Drezdába küldeni, illetve hogy miért kell az újnácik miatt legalább tizenötezer-tizenhétezer polgárnak sorfalat állnia egy olyan napon, amikor a németeknek saját áldozataikra, ki tudja, hány tízezer ártatlan drezdai polgárra illenék csak emlékeznie.
Detlef Sittel: Azért, mert nem lehet elégszer ismételni, újra és újra meg kell mindig értetni a mindenkori ifjúsággal, hogy ami 1945. február 13-ról 14-ére virradóra történt itt Drezdában, annak a szélsőjobboldal volt az okozója. Az a közös cél vezet bennünket ilyenkor, hogy ebbe a városba ne tehessék be a lábukat soha többé nácik.
Z.P.: Ettől függetlenül Németországban éppen a drezdai parlamentben van képviselete az NPD pártnak, amelyet a német sajtó, sőt, maga a kancellár asszony is nácinak nevez. Újnácinak. Mellesleg ez a párt – ha jól tudom – nem is rendezett semmilyen demonstrációt sem, nem mondható, hogy provokált volna.
D.S.: A célunk az, hogy az NPD se juthasson be többé a tartományi parlamentbe. Az a párt taktikázik. A szélsőjobboldal világszerte mindig, mindenütt ugyanazt csinálja, amit ők: cáfolják, hogy bármi közük lenne a fasiszta ideológiához, hiszen akkor betilthatnák őket. Viszont a hozzájuk közvetetten kapcsolódó internetes portálok és a formálisan hozzájuk nem kötődő, de mégiscsak velük rokonszenvező és az NPD informális támogatását bíró ifjusági szervezetek, Landmannschaftok nyíltan fasiszták, antiszemiták, nagyra tartják Hitleréket. Az NPD úgy tesz, mintha elfogadná a demokratikus szabályokat, de az ilyenek – amint hatalomra kerülnének – felszámolnák a demokráciát. Ez ki is derül az orgánumaikból.
Z.P.: Értem én ezt, de itt és most mintha mégiscsak ők érzékelnék helyesen, hogy a hivatalos Németországnak a lehető legegyértelműbben kellene elítélnie a bombázást és bocsánatot követelnie a britektől és az amerikaiaktól. Elvégre semmiféle mentségük sem lehet a nyugati szövetségeseknek, hogy a föld színével tették egyenlővé Drezdát, megsemmisítettek az emberiség örök értékeit és emberek tíz- vagy százezreit mészárolták le. Kérem, mondja meg: hány embert is?
D.S.: Minden objektív történelmi kutatás szerint mintegy 25 ezer embert.
Z.P.: A szélsőjobboldal 200 ezer ember meggyilkolásáról tud.
D.S.: Ez nem igaz, még ha ezt állította is annak idején a náci propaganda. És még ha e számba kapaszkodva mondja is a német és más európai szélsőjobboldal, hogy a szövetségesek és későbbi kiszolgálóik, értsd az antifasiszták, hazudnak a nácizmusról és a világháborúról. Egyébként ne gondolja már, hogy a városban vasárnap emberláncot kiépítők, a templomokban misézők, istentiszteletet tartók, vallásos és világ emberek nem ítélték el a bombázást, és főként nem emlékeztek méltósággal az áldozatokra. De igen, rájuk emlékeztünk, és valóban értelmetlennek kell mondani Drezda lerombolását. Viszont mindannyian tudjuk jól, és ezt kívánjuk tudatni országgal-világgal, hogy a második világháborúba a nácik sodorták Németországot, azt ők maguk robbantották ki, a háború legborzalmasabb fejezetei, a tömeggyilkosságok, a megsemmisítő táborok a németek nevéhez kapcsolódnak, ők hoztak szégyent a német népre. Akik ezt relativizálni, netán tagadni akarják, azok jelentik a fő veszélyt a békére, a fejlődésre, a német nép boldogulására és sikereire.
Z.P.: De hiszen önök, drezdai polgárok tudják igazán, hogy a nácizmust Kelet-Németországban egy másik diktatúra, a kommunista diktatúra váltotta fel. Most azonban ön, aki kereszténydemokrata városvezető, az ugyancsak kereszténydemokrata szászországi miniszterelnök vagy De Maizière konzervatív szövetségi belügyminiszter kéz a kézben alkottak emberláncot nemhogy csak zöldekkel és szociáldemokratákkal, hanem a kommunista utódpárt embereivel és baloldali anarchistákkal. Hogy magyarázza ezt meg?
D.L.: Hosszú történet ez, de fasizmus és kommunizmus ebben az országban nem összemosható történelmi fejezetek, ebben minden demokratikus erő egyetért. A kommunista diktatúrát a nép megbuktatta, a fasisztát világháborúban kellett legyőzni. A nyugati demokráciákat, mint amilyen a mienk, gyakorlatilag már nem fenyegethetik kommunista pártok. Szélsőjobboldaliak viszont igen. Ezért minden antifasisztának kötelessége összefognia. Megtanultuk: a fasisztákat csak ez, az ellenerő demonstrációja tudja visszatartani.