2010. június. 03. 11:40 Fürjes Judit Utolsó frissítés: 2010. június. 03. 12:01 Vélemény

Suchman Tamás: fegyvereinket átengedtük az ellenfelünknek

Suchman Tamás, a szocialisták volt privatizációs minisztere és kormánybiztosa húsz év óta először nem tagja az Országgyűlésnek. Gyurcsány Ferencről, az MSZP bukásáról és a párt újjászervezésének lehetőségeiről beszélt a hvg.hu-nak adott interjúban.

hvg.hu.: A közelmúltban nyilatkozta, hogy legalább húsz szocialista képviselőnek le kellene mondania a párt új parlamenti frakciójában. Milyen megfontolásból?

Suchman Tamás: Az MSZP jelentős kisebbségbe szorult, egy óriási kormánypárt van velük szemben. Az új felállásban fontos, hogy a párt minden szakmai kérdésben pontos válaszokat tudjon adni, és a frakció meggyőző munkát végezzen az elkövetkező négy évben. A pártnak ez az egyetlen lehetősége, hogy visszaszerezze a hitelét, de ehhez persze profi csapat kell. Ebből a szempontból nincs jól összeállítva a frakció névsora.

hvg.hu: Mit gondol, az MSZP mélyrepülése az elmúlt nyolc év hibáinak tulajdonítható, vagy a rendszerváltás óta eltelt húsz év politikája volt fatálisan elhibázott?

S.T.: A kérdés pontos megválaszolásához előbb látnunk kell, hogy a Fidesz politikája vajon hová vezet. A pártban le kell folytatni a belső elemzéseket, és a ciklus közepénél már nagyon stabil álláspontokkal és válaszokkal kell rendelkeznünk a miértékre, különben nem tudunk felkészülni a 2014-es választásokra. Nagyon találó Sólyom Lászlónak az a megjegyzése, hogy a szocialisták érdektelenné váltak a választók szemében. A társadalom bármennyire is igazolva látta esetleg a szocialista kormány teljesítményét, bármennyi is valósult meg az európai uniós fejlesztésekből, megítélésünkön nem változtatott semmit, nem alakították ki pozitív viszonyukat hozzá. A választási eredmény alakulásához szükség van a választókra, akiknek döntéseit az egyéni érdekek és a közösségi életérzések határozzák meg. Ha a magyar társadalom rájön arra, hogy áprilisban nem jól döntött, gyorsan kompenzál, ám ha továbbra is helyesnek tartja a döntését, amelyet a jelenlegi kormánypárt teljesítménye visszaigazol, tartós jobboldali berendezkedés lesz Magyarországon.

Suchman Tamás
Horváth Szabolcs

hvg.hu: Gyurcsány Ferenc májusban megjelent Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez című tanulmányát ön részben bírálta. Mire gondolt pontosan, mikor azt mondta, hogy Gyurcsány lemondása nem volt előkészített és indokolt sem, helyette felelősségvállalásra és cselekvésre lett volna szükség?

S.T.: Azon a kongresszuson, amikor Gyurcsány Ferenc lemondott, a párt pontosan tudta, hogy nehéz helyzetben van. Gyurcsány az MSZP-nek rendkívül meghatározó, sok tekintetben értékes személyisége, akinek akkor a párton belüli támogatottsága nyolcvan-kilencven százalékos többséggel bírt. Nagyon fontos lett volna, ha az általa a vitairatban leírt problémákat már ott elmondta volna. Radikális változást kellett volna hirdetnie a párt vezetésében, hogy az mindenkor alkalmas legyen a feladata színvonalas ellátására, de ezt ő nem tette meg.

Van egy mondás, mely szerint a vezető nem csak a bukása, hanem halála pillanatában is felelősséggel tartozik a döntéseiért. Gyurcsány felelőssége egyértelmű, mert az egyszemélyes vezetésre szocializálódott párt magára maradt. Alapvetően tiszteletet érzek a személyisége iránt, de amikor kérdésemre, hogy miért tett így, azt mondta, hogy nem volt más lehetősége, azt nem tudtam elfogadni. És ha bárki is megakadályozta őt programjának megvalósításában, akkor bizony rosszul választotta meg a környezetét, a végrehajtói szinten pedig nem ültek alkalmas emberek.

hvg.hu: Gyurcsány Ferenc éppen akkor publikálta röpiratát, amikor a Fidesz a szocialista politikusokkal szembeni elszámoltatást tűzte ki célul. Vajon valóban segít ezzel a romjaiban lévő baloldalon?

S.T.: A politikust a racionalitáson túl az érzelmei is irányítják. A röpirat elkészítésénél Gyurcsány Ferenc szerintem kevésbé volt megfontolt, lehet, haragszik a világra, haragszik néhány párttársára vélt vagy valós okok miatt. Nem volt egy átgondolt cselekedet, legalább olyan rossz volt, mint amikor az őszödi beszédében azt mondta, hogy nem csináltunk semmit. Ezt akkor többen kikértük magunknak, mert a szocialista kormány és a frakció tagjai 2002-től mindent tehetségük és lehetőségük szerint megtettek azért, hogy sikeres legyen az ország.

hvg.hu: Egy kívülálló számára úgy tűnhet, nem lehet meghatározni, mi az MSZP politikai profilja, nem tudni, mit képvisel valójában.

S.T.: A baloldaliság életérzése, filozófiája nem feltétlenül a pártszerveződésnek vagy a hatalom gyakorlásának a kérdése, ideológiája évszázadok óta mindig a szegények szolgálata, az elesettek védelme, a szociális jólét megteremtése. Ezt nem csupán egy párthatalomban lehet szolgálni, hanem ellenzékben is, tisztán és őszintén.

A probléma gyökerét én abban látom, hogy a baloldalnak a rendszerváltást követően alapvető átalakulásra lett volna szüksége. Most a baloldali értékek átvételével politizál ellenünk a jobboldal. Megdöbbenve hallgatom a Fidesz egyik miniszterét, aki a szociális gazdaság felépítésének a szükségességéről beszél a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy fegyvereink egy részét átengedtük az ellenfelünknek, és most rettenetesen meg vagyunk ijedve, mi lesz akkor, ha megtalálják az Achilles-sarkunkat. A rossz hírem az, már megtalálták. Abban tévesztettünk utat, hogy nem tudtuk, milyen társadalmat, jövőt, országot szerettünk volna építeni. Most, hogy megszabadítottak bennünket a hatalomtól, lesz időnk gondolkodni.

Nemrég elővettem az 1994-es nyilatkozatokat, amikor azt kérdezték tőlünk gyakran az újságírók, hogy miben más a magyar baloldal politikája, mint 1990 előtt volt, s min szeretnénk változtatni. Erre adekvát válaszaink voltak, mint például a szociális piacgazdaság, a dolgozók érdekvédelme a nemzetközi munkamegosztásban, a magyar áruk védelme; melyektől elsodródtunk az évek folyamán. Ezekhez kellene visszatérnünk ideológiában, gyakorlati cselekvésben és a kommunikációban is. Reménykedem benne, hogy a társadalom újra kiválasztja majd a védelmet biztosító baloldali értékrendet, mert a nehezen korlátozható piacgazdaság következményei és a túlburjánzó nacionalizmus, a szélsőjobboldali jelenségek miatt szükség lesz védelemre.

hvg.hu: Lát arra esélyt, hogy erre a közeljövőben sor kerül?

S.T.: A történelemben hosszabb-rövidebb idő alatt ez mindig megtörténik, de a párton belül is mindenkinek meg kell találnia a saját feladatát. Az MSZP-ben megerősödött pártarisztokrácia nem segíti a szervezet modernizálódását, erről beszélt Gyurcsány Ferenc is. A pártarisztokratákkal húsz éve folytatom magányos harcomat. Szerintük ha nem beszélünk a problémákról, akkor nincsenek, ha hangosan beszélünk, akkor kibeszélünk, ha érzelmi politikát folytatunk, akkor pedig bajt követünk el.

hvg.hu: Ezt az MSZP szombati kongresszusán is elmondja majd?

S.T.: Úgy látom, ha mindig ugyanazok a küldöttek, mindig hasonló termék születik, mert ugyanazok az alkuk jönnek létre. Ezért javasolni fogom, hogy akik 1990 óta küldöttek a pártban, a júliusi tisztújító kongresszuson már ne vállaljanak ilyen szerepet. Magam helyett is egy fiatalembert szeretnék javasolni az MSZP marcali küldöttének.

hvg.hu: Azt mondta, a szocialista párt belső tartalékai fogytán vannak, a parlamenti mozgástér pedig kicsi. Hogy lehet így újjáépíteni a pártot?

S.T.: Az MSZP parlamenti jelenléte már magában nagy lehetőség. Hiszek a demokráciában és a sajtószabadságban, abban, hogy ha valakinek értékes és csattanó mondanivalója van, azt az emberek meghallják. Teljesen mindegy, hogy azt kétszáz, vagy ötven, vagy akár egy ember mondja. Igaz, hogy a parlamenti hatalmi erőviszonyok mellett a vélemények érvényesítése keserves lesz, de nem lehetetlen.

hvg.hu: A Jobbik bebizonyította, hogy a parlamenten kívüli pártszerveződés is lehet nagyon sikeres. Alulról, a semmiből építettek fel egy mára stabil támogatottsággal bíró szervezetet. Miben lehetne tanulni tőlük?

S.T.: A szélsőjobb megjelenése és a mögöttük álló sok százezer ember nem jelenti az ország fasizálódását, s azt, hogy ennyien hisznek az újnáci eszmékben. Sikerük azzal magyarázható csupán, hogy az emberek elkeseredettek ,  sorsuk jobbítását harsány pártfigurák égisze alatt látják rendeződni, de szerintem nem igazán értik, hogy ezek az urak a hatalmukat mire akarják felhasználni. Én bízom abban, hogy nem kell tanulnunk a Jobbiktól, hanem az elutasítás mellett látni fogjuk, hogy a hatalmas léggömb leenged. A módszerváltozást semmi esetre sem az ő példájukon kell elindítani.

hvg.hu: Akkor hogyan tervezik ismét megnyerni a társadalom többségét?

S.T.: Azokat az embereket látnám szívesen, akik mellett elmentünk. Azokat a fiatalokat és a középkorosztályt, akikre az idősebbek féltékenyen tekintettek. Nagyon sok értékes és alkalmas ember van ebben az országban, akik keresik és elfogadják a baloldali értékeket. Egymással és a társadalommal nyíltnak, őszintének, de legfőképpen szolidárisnak kell lennünk, ezáltal újra sikeres és népszerű lesz a baloldal, ami a választásokon nyilvánvalóan a politikai hatalom megszerzésével is jár majd. El kell felejteni a bolsevista trükköket, melyek jelen vannak a pártban, s amiket néhányan még Moszkvában tanultak meg.

hvg.hu: Mi a véleménye arról, hogy Orbán Viktor szerint forradalom történt a szavazófülkékben?

S.T.: Könnyen elragadtatja magát az ember, ha Európa legnagyobb hatalmi struktúráját szerezte meg. De aztán majd finomít. Butaság lenne tagadni, hogy valójában földindulásszerű hatalmi eltolódás született Magyarországon a jobboldal számára. Ilyen eredménnyel nem nyert még senki, de azért vizsgáljuk meg, hogy jutottunk ide. Nem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz nemcsak Európa legerősebb politikai támogatottságú kormánya, de nyolc éven át a legkíméletlenebb ellenzéki pártja is volt a szocialista kormánynak, nem biztosították a konstruktivitás minimumát sem. Kivonultak a parlamentből, nem szavaztak meg fontos törvényeket, ott tettek keresztbe, ahol tudtak. A magyar választópolgárok ez ellen nem tiltakoztak, hanem a Fideszt igazolták vissza áprilisban.

hvg.hu: A szocialista frakció véleménye szerint a Fidesznek a konkrét jogszabályok megalkotása és az ország gazdaságának sürgető reformja helyett Trianon mindennél fontosabb volt. Ön hogy látja?

S.T.: Ami a felszínen zajlik, sohasem a megfontoltság. A felszín fölött megjelenő kommunikációs gazdasági irányítás nyilvánvalóan nem azonos a Bajnai-kormányéval. Varga Mihályt és Matolcsy Györgyöt nagyon régtől ismerem, sokáig dolgoztunk együtt bizottságokban, így tapasztaltam, hogy ők sem látják másként az ország gazdasági helyzetét, mint a szocialisták. Ám most Matolcsy nem közgazdász, nem közíró, hanem egy politikai párt által megbízott miniszter. Tisztában vannak ők azzal, hogy nincs más lehetőségük, mint a Bajnai-kormány által gyakorolt fiskális és monetáris politika folytatása. Hiszem, hogy az egész történet hamarosan visszaér a reálszféra pályájára.

hvg.hu: Húsz év óta először nem parlamenti képviselő, és a közelmúltban lemondott a marcali helyi képviselőtestületi tagságáról. Mi volt döntésének az oka?

S.T.: Húsz évig nemcsak parlamenti képviselő voltam, hanem helyi is. Törvényesen igyekeztem mindent biztosítani annak a településnek, ahol születtem és ahol jelenleg is élek. Amikor a választási eredmények alapján húszéves parlamenti tevékenységemet lezártam, jólesett volna, ha a város polgármestere, Sütő László, akivel kiváló viszonyban voltunk, együtt dolgoztunk, legalább négyszemközt megköszönte volna a munkámat. Nem tette.

hvg.hu: Hogy értékeli az elmúlt éveket?

S.T.: Rengeteget vizsgálom, értékelem, hogy mivel segítettem, mivel ártottam a szocialista pártnak és levonom a következtetéseket, a tanulságokat. A baloldal számomra nem egyszerűen párttagkönyv kérdése, hanem az egész életemet meghatározó életfilozófia és szemlélet. Nem a sebek nyalogatásával kell foglalkoznom, hanem meg kell keresnem azokat a lehetőségeket, melyekből újra építkezhetünk. Környezetemben keresem azokat az értékes fiatalokat, akiket mellőztek a pártban.

Egy éven belül két könyvet szeretnék kiadni. Véletlenül megtaláltam édesanyám naplóját, amit a kaposvári gettóban kezdett írni, majd folytatott Auschwitzon át Allendorfig. Naplója megjelentetésével emléket szeretnék állítani neki és a családomnak. A másik könyv a rendszerváltozás első tíz évéről fog szólni, bemutatom az 1990 és 2000 közötti politikát, emellett pedig Horn Gyula tevékenységét, munkáját is dokumentálni szeretném.