Mózer András: A libák gágognak, Orbánék hallgatnak
A folyamatosan előrehozott választásra készülő fideszes képviselők majdnem gágogtak a Parlamentben, vezetőjük a csodalóval példálódzott, miközben az egyre nagyobb választói tábor alig tud valamit arról, hogy az ellenzéki párt hogyan kezelné a válságot. Lehet-e gágogni program helyett?
„Ez azért szegényház. Hát hogy néz ez ki, ez az istálló?” - méltatlankodott a napokban Orbán Viktor, amikor meglátogatta a magyar csodalovat, Overdose-t a Kincsem Parkban. Kedélyesen elbeszélgetett Csufival, az istálló pulijával, majd kávézás közben megcsodálta azt a festményt, amelyről Horthy Miklóst ügyesen kisatírozták („nem kellene visszarajzolni oda?” – viccelődött ), elbüszkélkedett azzal, hogy a felesége jól lovagol („elvégre parasztlány”), kicsit lamentált a magyar nép fantasztikus túlélőképességéről, majd szélesebb kontextusba helyezte Overdose borítékolható győzelmét. Szerinte a nagy kérdés, hogy szalmaláng lesz-e vagy tartós siker kezdete ez a vágta a magyarság történetében, jön-e „egy kis uralom, berendezkedés, dominancia”, vagy sem.
A találkozót látva kis ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen is lesz majd a ránk váró fideszes berendezkedés.
Orbán a Kincsem parkban. Overdose-t eteti. © MTI |
Az istállóvizittel tehát nincs is nagyobb baj, belefér az ellenzéki politizálásba. Azzal viszont annál több a probléma, és valójában az Overdose-látogatást is úgymond kontextusba helyezi, ha lényegében csak ez van. Ugyanez a politikus, egyben a legnagyobb és főleg kormányzásra készülő magyar ellenzéki párt vezetője nagyjából ugyanezekben a napokban besétált a Parlamentbe, és állítólag csak a személyes közbeavatkozása miatt ejtették az emberei azt az ötletet, hogy gágogással fogadják az újonnan megválasztott miniszterelnököt az ország Tisztelt Házában. Az MTI fideszes körökből származó információi szerint ugyanis a frakcióülésen felvetődött: a Hajdú-Bét ügyre utalva gágogjanak, mialatt Bajnai beszél, esetleg fordítsanak hátat neki (ezt a parlamenti székeken nem is lehet szerintem kivitelezni), de az is felmerült, hogy ne vegyenek részt az eskütételen. Na most az egészben az az igazán tragikus, hogy mai állás szerint alig egy év múlva már ez a csapat kormányozhatja az országot az elmúlt száz év legsúlyosabb válságának viharai közepette.
Az Overdose-tól a gágogásig terjedő ív ismeretében igazából már-már eltörpül az az apró probléma, hogy – akármit is mond az értelmesebb közönség számára időről-időre bevetett Varga Mihály – a Fidesz még mindig nem állt elő koherens válságkezelő, és konkrétumokat is tartalmazó programmal. Továbbra is rejtély, hogy egy hosszabb távú stratégia mentén hogyan kezelnék a mostani helyzetet. A könyv formájában megjelent, nem hivatalos véleményfüzéreket, vagy általánosságok szintjén mozgó és évekkel ezelőtt befejezett dokumentumokat most ne tekintsük ilyen programnak.
Lehet persze azzal védekezni, hogy ellenzékben vannak, tehát nem az ő felelősségük most ilyen részletes, netán számokkal is alátámasztott reális programot alkotni, az effajta akciótervet ugyanis valóban mindig az éppen adott helyzetre kell szabni. Azzal is érvelhet a Fidesz, hogy ellenzékként, az évek óta programtalanul sodródó kormánypárttal szemben nekik most még nem érdekük ilyen iratot a választók elé tárni. Hiszen az MSZP és az SZDSZ várhatóan ízekre szedné és hiteltelenítené azt, hogy ezzel saját távlattalanságáról terelje el a figyelmet. Meg hát ugye az is érv, hogy egy olyan országban élünk, ahol így, sőt valójában csak így lehet 70 százalékos népszerűséget elérni, és választást nyerni.
Ahogy azonban az idő előrehalad, és közeledünk az esetleg valóban őszre előrehozott választásokhoz, lassan talán még nálunk sem lesz elég Overdose-zal találkozgatni, a magyar nemzet jövőjéről értekezni, vagy a népet majdnem-gágogással szórakoztatni, hanem valamit a tervekről is mondani kellene. Csak jeleznénk, a Kossuth téren szabadon engedett libák jól vannak, megfürdették őket, és az Illatos úti menhelyen várják az együttérző államférfiak látogatását. Örökbe is lehet őket fogadni, ha van pénz a pártkasszákban ilyen célra, vagy marad valami a költségtérítésből.
Mózer András