Gulyás József

Az országgyűlés feloszlatása, nem feloszlatása kérdésében nem teljes a nézetazonosság az SZDSZ-en belül, mint ahogy nem teljes az SZDSZ szavazói körében sem.

Meggyőződésem, hogy - ebben az ősz óta nagyon megváltozott helyzetben - már senki sem válaszolhat ugyanúgy, mint pár hónapja, vagy akár csak pár hete. Ahogy romlik a helyzet, az a megoldás, ami tegnap még elfogadható lett volna, ma már nem képviselhető.

Sokféle álláspont létezik, de a lényeget illetően mégis egyetértés van az SZDSZ döntéshozói között. Egyetértés van abban, hogy a kormány elsődleges feladata és felelőssége a gyors intézkedéseken alapuló válságkezelés a szerkezeti reformok elindításával együtt - a Reformszövetség javaslataival összhangban.

Korántsem biztos, hogy adnak-e a piacok három-négy hónap türelmi időt a magyar gazdaságnak, hogy kibír-e gazdaságunk, de még inkább társadalmunk egy, az eddigieknél is erőteljesebb forintárfolyam-zuhanást, kibírja-e a magyar papírok teljes értékvesztését, munkahelyek rohamos megszűnését.

Az elmúlt hónapok sodródása, a lehetséges és szükséges intézkedések elmaradása, helyettük a cselekvés imitálása („csúcsfórumoktól” a szocialista párti elit „válságkezelő központjáig”), az ellentmondásos retorikai nekirugaszkodások együttese igencsak erőteljes érv a jelenlegi kormány mielőbbi távozása mellett.

Személy szerint, e sorok írójaként, ezért nem vettem részt a hétfőn a parlament feloszlatására irányuló szavazásban. Nem tudtam jó lelkiismerettel olyan szavazatot leadni, amely a következő hónapokra bizonytalanságot vetít előre, miközben bedőlhet az ország, emberek tömegesen veszíthetik el - a munkahelyek mellett - megtakarításaikat, vagyonukat, egzisztenciájukat. (Itt a Fidesz felelőssége óriási, hiszen a válság kirobbanása óta inkább követel az „embereknek”, semmint segít szembenézni, vagy még inkább megoldani a helyzetet. Úgy viselkedik, mint azok a szakszervezetek, amelyek nem vették észre tavaly ősszel, kellő időben, hogy nem most jött el a bérharc ideje.)

Másfelől olyan szavazatot sem tudtam jó lelkiismerettel leadni, amelyet a kisebbségi kormány és a mögötte álló párt úgy fordít le magának, hogy felhatalmazása van úgy folytatni, ahogy eddig. A gazdasági krízis kezeletlensége beláthatatlan következményekkel jár, ha nincs fordulat, akkor évtizedekre leszakadhatunk a térség országaitól is.

Nincs idő

Ez a kormány, ahogy megsegítette a Valutaalap és túljutott a költségvetési végszavazáson, nemcsak hogy fellélegzett, hanem kiengedett. Kiengedett mindenféle parlamenti egyeztetés nélkül rögtön 200 milliárdot, ezzel a legrosszabbkor azt üzente a válság miatt amúgy is izgatott világnak, hogy a korábbi éllovasból sereghajtóvá lett Magyarország kormánya nem néz szembe a problémákkal, nincs elég nagy baj. Pedig - meggyőződésem szerint - minél puhábban és minél később avatkozik be a kormány a folyamatokba a fordítás szándékával, annál drámaibb hatásokat kell majd kezelnie neki, vagy a következő kormánynak.

Már a költségvetés elfogadása előtt is többen szóvá tettük a parlamentben, hogy mekkora a bizonytalanság a makroszámok körül, hogy vélhetően nem lesz tartható a hiány, és ezért több forgatókönyvvel is kell készülnie a kormánynak.

Változatlanul úgy látom, hogy a kormányzó szocialista párt vagy nem szembesült még a válság súlyosságával, vagy a közelgő MSZP-kongresszus lázában elnyomják magukban a válságtudatot. A megoldások azonban nem jegelhetők tovább. Az már nem fér bele, hogy a miniszterelnök leül tárgyalni az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal, majd úgy állnak fel a szereplők, hogy két hét múlva folytatják.

Nincsenek további hetek a tétlenkedésre. Annak idején a Bokros-csomag összeállítása, bejelentése lényegében néhány napot vett igénybe, és az akkori kormány azonnal intézkedéseket, jogszabályokat hozott, törvényeket terjesztett elő, vagyis cselekedett.

A mostani kormányfő azonban sokat beszél, és keveset cselekszik. Kormányával együtt az egész ország sodródik a válsággal, senki sem érti, hogy pontosan mit is akar.

 Gyurcsány Ferenc kapott egy utolsó esélyt, eddig nem úgy tűnik, hogy élni kíván vele, de még dönthet másként. Hogy is vetette fel korábban a kérdést: reform vagy bukás?

Az utolsó esély az, hogy a kormányfő és pártja felismeri a Reformszövetség szakmai konszenzuson alapuló javaslataiban rejlő lehetőséget.

A Reformszövetséget eltérő értékvilágú - konzervatív, liberális és szocialista - szereplők hitelesítik, akiknek közös munkája a bizonyíték arra, hogy néhány alapkérdésben meg lehet állapodni.

Nem állítom, hogy a Reformszövetség javaslatai gyógyírt jelentenek az összes problémánkra, nyilván a csomag jónéhány eleme szükségszerűen változik, amikor majd konkrét intézkedésekké, jogszabályokká formálják őket. Abban viszont biztos vagyok: a javaslat jó kiindulás.

Meggyőződésem szerint hibát követ el bárki, aki idő előtt túlzott várakozásokat ébreszt, mert még abban a vonatkozásban sem állítható semmi bizonyosan, hogy a válság milyen korai szakaszában vagyunk, és milyen tartósan kell együtt élnünk a különböző kísérőjelenségekkel. Ennél nagyobb hibát csak az követ el, aki azt gondolja: az a feladat, hogy a Reformszövetség javaslatait a Gyurcsány-csomaghoz kell puhítani. Ellenkezőleg!

A miniszterelnöknek és lehetőleg minél több döntéshozónak, parlamenti képviselőnek a Reformszövetség javaslatai mögé, vagy ahhoz nagyon hasonló, de semmiképpen sem puhább javaslatok mögé kell állnia. E lépéssel tovább késlekedni felelőtlenség, ahogyan az érdemi intézkedések, döntések meghozatala sem odázható el tovább. Ha nem így lesz, akkor ezen nemcsak a kormányfő veszít. Az SZDSZ-nek a helyzet változásával újra kell értékelnie döntéseit.

Gulyás József