Veres-holdudvar kontra Hír Tv
Miként Veres gesztusai, stílusa láttán nem az européer, nyugati típusú baloldal jut eszünkbe, úgy a Hír Tv riportalkotásai is az oknyomozás torz karikatúrái. Ugyanis az újságírónak sem lehet célja görcsösen arra összpontosítani, hogy - akár törvénysértő eszközökkel - mindenáron találjon valami kompromittálót a neki ellenszenves politikusról.
Baráth Miklós. Két kapura játszott? © MTI - Kiss István |
Amikor a politika szekrényéből kihullott egy lábszárcsont, médiánk - tisztelet a kivételnek - csócsálta egy darabig, a titkokat rejtő bútordarab feltörése helyet. De mihelyst újabb koncot hajítottak neki, eldobta és ráállt a következőre. A hatalomnak ez a szereposztás tökéletesen megfelel. Viszont a hiteles tájékoztatást adni és kapni óhajtó polgároknak nem. Tipikus esettanulmánynak beillő iskolapéldája fentieknek a nyáron kirobbant (és mostanra „lehűlt”) drogbotrány. Melynek szálai Veres János pénzügyminiszter „udvartartásától” a Hír Tv műsoráig kígyóztak.
Hivatkozott ügy előzményeit, történetét e sorok írója kommentárban feldolgozta már. Maga a dolog ott kezdődött, hogy a jobboldali hírcsatorna Célpont c. riportmagazinjának újságíróit – Krakkó Ákost és Kisberk Szabolcsot - rendőri intézkedés alá vonták. Drogot kerestek az általuk használt gépkocsiban. A Hír Tv úgy vélte, bizonyítékai egyértelműek: Veres János egykori kampányfőnöke, Tóth Viktor – Helmeczy László ügyvéden keresztül – pénz ígéretével rávette a provokátor szerepét játszó Baráth Miklóst, hogy kokaint csempésszen a sajtómunkások autójába.
Másként látják a szocialista politikus emberei (és az ügyben odakozmált jogász). Nyilatkozataikban azt sugallván, hogy a dolog ravasz önbetörés volt. Tehát a köztudottan Fidesz-preferenciájú televíziónak „dolgozó” Baráth félrevezetéssel kísérelte meg sütőporral kamu-drogügybe ugratni a jóhiszemű, jogkövető politikust és környezetét. Most határozott a vádhatóság cselekmény jogi értékeléséről. Döntésükről eszünkbe juthat Hofi Géza örökbecsű mondása. Jelesül, hogy az utólagos vizsgálatok újságközleményeiből a dolgozó nép megtudhatja, ami rá tartozik: semmit. Legalábbis semmi olyat, ami újdonság volna.
„A főügyészség közleménye szerint Helmeczy László ügyvéd előtt B. Miklós valótlanul azt állította, hogy a Hír Tv két újságírója…kábítószer-fogyasztók, és 20-
A fentiek szerint Baráth – dörzsölt, kétkulacsos spílerként – mindenkit átvert. Így aztán a szembenálló politikai lövészárkoknak a történetbe keveredett emberei csupán ártatlan balekok. Tény, mindkét részvevő oldalnak ez a legkényelmesebb. Így presztízsveszteség nélkül hátrálhatnak ki a vitán felül zavaros és mocskos ügyből. Az is biztosnak látszik, hogy az ügyészségnek is ez a garantáltan csúszásmentes pálya. Mármint, hogy a cselekmény jelentéktelen végrehajtóját számoltatják el jogilag. Kétségtelen, a hatósági álláspontban felelhetők a tényállás bizonyos elemei. Igaz lehet, hogy Baráth két kapura játszott. Fineszes kisemberként profitálni akart a sportszerűséget nélkülöző politikai harcból. De hogy a többiek kizárólag belecsöppent áldozatok lennének, nehezen hihető. Különösen annak fényében, hogy Baráth az eset után akképp nyilatkozott, hogy Veres egykori kampányfőnöke, Tóth kereste meg azzal, hogy „valamilyen kellemetlen ügybe kellene keverni a tévéseket, az állítólagos drogügyletet viszont már a televízió munkatársai találták ki.”
Vagyis Baráth értelmezése alapján nemcsak ő sáros, hanem mindkét oldal az. A pénzügyminiszter holdudvara azt várta tőle, hogy kompromittálja a Hír Tv riportereit. Csakhogy őt eközben „beszervezte” a túloldal. Az ő megbízásukból dobta fel a valótlan kokainügyet, hogy lesre futtassa eredeti gazdáit. És azok kaptak a lehetőségen, pénzt ajánlva a sikeres rajtütésért. Ismerve a politika (és az ordasan elfogult politikai sajtó) morálját, a dolog bizony életszagúnak hangzik. (Ez persze nem bizonyíték, de alap a józan paraszti gyanúra.) Lehetséges, hogy az ügy egyéb résztvevői jobban benne voltak a szituációban, mint azt a nagyközönséggel elhitetni szeretnék. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi veszélyessége is nagyobb annak, ha egy miniszter bizalmasa (vagy egy tévécsatorna szerkesztősége) próbál – ellenfeleit lejáratandó – drogbűnügyet (vagy hamis vádat) koholni, mintha magányos, önszorgalmú egyén teszi ugyanezt. Persze, ha valamely ügyész effélét kívánna állhatatosan felderíteni, több irányból is megégetheti önmagát. Amennyiben a Hír Tv-szálát piszkálja, a sajtószabadság inkvizítoraként bélyegzik meg. Ha pedig Veres János kíséretében szimatol, a politikai csúcsvezetéssel akadhat össze a bajsza.
Bizton mondhatjuk: a Lajtán túl nem hagyná a főáramú sajtó elfogulatlan része „leülni” a dolgot. Újra elővennék a kulcsember Baráthot (akinek már nemigen van vesztenivalója, feltételezett egykori „gazdáinak” annál inkább.) Aprólékosan tanulmányoznák a nyomozás iratait, belső (rendőri és ügyészségi) informátorok füleseit is hasznosítanák. Így se vehetünk mérget rá, hogy kiderülne az igazság, de legalább próbálkoznak. Mert ha bármelyik fél sáros, az a botrány, nem egy kisstílű ügyeskedő húzásai. Amennyiben a Magyar Köztársaság pénzügyminiszterének környezetéről bebizonyosodna: hamis vád összefércelésével rács mögé juttattak volna ártatlanokat, Veres Jánosnak távoznia kell. Nemcsak a kormányból, de a parlamentből is. De ugyanígy: ha a Hír Tv munkatársainál válna egyértelművé, az ügyet ők tervelték ki, hasonló konzekvenciákat muszáj levonniuk. Nyilván mindezt – az ártatlanság vélelmének tisztelete miatt – kijelentő módban nem szögezhetjük le.
Papp László Tamás