Lengyel László: rosszabb és legrosszabb között választhatunk
Gondolod barátom, hogy a gennyes daganat kifakadt Magyarország testén? Nem jártunk-e jól, hogy nincs működőképes kormányunk? Most már nyugodtan hátradőlhet a jobboldali választó, mert mindjárt eljő az ő országa, vagy fél év, legkésőbb két év múlva? Nevetgélhet a baloldali választó, hiszen megtalálta saját kormányát, „igen, igen, igenekkel” táncolhatja körül bársonyos beszédű vezérét? Elégedett lehet a neoliberális választó is, a „párt és Kóka egy, igaz lib vele megy” szabad szárnyalásában?
Lengyel László © Marton Szilvia |
Az erdő sűrűjében csöndet és békét kereső politikai hajléktalanoknak könnye csordulhat Gyurcsány Ferenc megtalált szociális lelkiösmérete, megyei párttitkárokat lenyűgöző szociális fordulata fölött. Ha… hisz neki. Ha szeretne olyan kormányzást, ahol minden parlamenti napon meg kell venni a szavazatokat. Ahol az eddig, hónapokkal lejárt szavatosságú minisztereket, évekkel ezelőtt lejárt szavatosságú, ámde olcsó és mindenre jó miniszterekkel és államtitkárokkal váltják fel. Ahol a következő bűnbakokig és fordulatokig önként részt vehetünk a 454 napos, 515 lépéses új, társadalmilag tegnapelőtt éjjel kettőkor megvitatott programban. Ahol a korábbiakban elítélt, megvetett, bizonytalan, a reformokat megérteni és harcosan követni képtelen baloldaliak most a reformdiktatúrát elítélő pártvonalon állnak, és miniszterelnök-pártelnökükkel együtt szívből gyűlölhetik a nyomorult, kicsiny, idegenszívű pártot és politikusait. Merjünk baloldaliak lenni! Igaz, kiderült, hogy hősünk alkalmatlan a kormányzásra, nem bíznak benne a világban, de nekünk, csak nekünk, mindig megmarad szeretett vezérnek.
Nem szólhatok a szerencsétlen liberális szavazó szájával, mert semmilyen kutakodás nem hozott eredményt föllelésében. Ami jó volt azt mi, ami nem tetszik, azt ők találták ki.
A helyzet egyszerű. Válságos gazdasági és politikai feltételek között a kisebbségi kormányzás semmilyen eredménnyel nem járhat. Milyen társadalmi és gazdasági célt tűzhet ki, feladatot láthat el a kisebbségi MSZP-kormány? Reformok? Nem. A gazdaság nekilendítése? Nem. Társadalmi konszolidáció? Nem. Negyed társadalommal, bizalmatlan külső és belső gazdasági szereplőkkel, kormányzásképtelen miniszterelnökkel és kormánnyal semmi jó se lehetséges. Nem, lehet meghozni egyetlen komoly döntést, csak húzni lehet az időt. Mi az időhúzás célja? A hatalom megtartása és az üzletek haszonnal való lezárása. Ennek szebb leírása: Orbán távoltartása, a Fidesz üzletek akadályozása.
Előrehozott választások esetén először is hányódnánk a gazdaság viharos tengerén fél évig. Majd egy kormányzásra felkészületlen, reform-és változásellenes Orbán-Fidesz nyerné meg nagy többséggel a választásokat, hogy vagy visszacsináljon mindent, vagy azonnal népszerűtlen, általa korábban elítélt változtatásokba kezdjen. A kérdés az, hogy mi ront többet gazdasági és társadalmi állapotunkon: a két éves szocialista semmittevés, működésképtelen működés, vagy az előrehozott választások bizonytalansága és a Fidesz tettre kész „mindent vissza” lendülete, netán a jobboldali, központosított, vezérelvű megszorító és/vagy reformdiktatúra. Választásunk immár nem is a rossz és a rosszabb, hanem a rosszabb és a legrosszabb között van.
Tudom, barátaim, hogy utópia, képzelgés, naiv álom arra gondolni, hogy választhatnának a mai kormánypártok, az ellenzék hallgatólagos egyetértésével olyan embert kormányfőnek, aki látott és megoldott már sikeresen gazdasági válságot a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején és közepén, majd megoldotta a ’98-as orosz válságot. Aki tudna kormányozni, s kormányzásának nemcsak formája, de tartalma is lenne. Akinek hiteles nevére a befektető megnyugszik, s akitől várható lenne a gazdaság nekilendítése, a reformok békés véghezvitele, a társadalom konszolidációja. De miért hinnénk Magyarországon bármiben, ami ésszerű, amikor egyszerűbb hinni abban, amivel vezéreink elvarázsolnak? A magyar Brutus mélyen alszik, horkolása messze hallik. Genny és könny.