Egy volt MSZMP-pártbizottsági titkár és az utódjaként regnáló Fidesz-pártkatona után végre – ha a független magyar bíróság is úgy gondolja – lett egy normális, független elnöke a közszolgálati rádiónak. Legalábbis Such György pályafutását, írásait tanulmányozva efféle összkép alakul ki bennünk. Hajdú István és Kondor Katalin örökébe – úgy tűnik – nem politikai kinevezett, hanem szakember lép.

Elvileg a magasságos társadalmi kuratórium is rábólintott a dologra. Nagytiszteletű grémium ez, olyan fajsúlyos, komoly társadalmi beágyazottságú civilekkel tagjai közt, mint a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége vagy a Mezőgazdasági Nyugdíjasok Országos Egyesülete. Nézzünk optimistán a reménytelenségbe: ahol – tisztelet a kivételnek – nevesincs fantomszervezetek panoptikumi arcai szavaznak, hogy ki legyen egy fontos közintézmény vezetője, ott rettentő nagy szerencsének tekinthető, hogy egy korrekt, tárgyilagos, hozzáértő jelölt maradt állva. Ehhez képest az egyik szavazat körül menő, abszurd hercehurca már csak bagatell szúnyogcsípés.

Komolyra fordítva a szót: a civil kurátorok rendszere – legalábbis a Magyar Rádióban – csődöt mondott. Ami vele járt: hónapokig tartó ex lex interregnumok, megélhetési álcivilek fontoskodása, a szakmai nívó zuhanórepülése. A mostani, nyugalmasabb helyzet nem a rendszernek köszönhetően, hanem annak ellenére következett be.

Lássuk be, a Magyar Rádió az utóbbi években dögunalmas pénznyelővé vált. A lankasztó szignál, a monoton, síri hangjukkal a kádárista egyhangúságot idéző bemondók, az épp bévül lévő politikai drukkerhad vagy a szürke középszer igényeit kielégítő, jól bejáratott klisé- és sablonműsorok nem segítik a hallgatottság növelését. Akusztikus közmédiánk a médiaháború leharcolt veteránjainak öregotthonává lett, szélsőjobboldali zárványoktól balliberális csökevényekig húzódik a sor.

Kormánya válogatja, hogy éppen melyik került túlsúlyba. Tény, Lovas Istvánnak egy civilizált ország királyi rádiójában semmiféle keresnivalója nincs. Egyszerűen azért, mivel szélsőséges elfogultsága önmagában diszkvalifikálja. Az adófizetők pénzéből finanszírozott műsor nem lakossági fórum, párttaggyűlés vagy eligazítás kampányaktivisták számára. Aki a neki szimpatikus politikust kívánja népszerűsíteni, az ellenszenves közszereplőt pedig gyalázni, ne ott tegye, ahol a BBC normáit szentírásként citálják.

Persze Bolgár György közrádiós szerepe is felvetett ugyanilyen problémákat. Ő ugyanolyan elfogult a jelenlegi koalíció pártjai, mint Lovas a nemzeti radikálisok javára. Amikor az Orbán-kormány idején menesztették, székébe valódi függetlenség helyett egy másfajta színárnyalatú pártszolgálat telepedett. A rádió Kondor Katalin alatt – néhány túlélő szoclib gerillát leszámítva – jobbos hitbizománnyá vált.

Nagy gond az is, hogy az a nemzeti fő- és mellékadók "szociális” alapon működnek. Akad jócskán olyan szerkesztő, hangtáros, műsorvezető, aki nem is politikai okból, hanem kegyeletből van állásában tartva, holott igazából se rá, sem pedig a munkájára nincs szükség. Ennek gyökere a köztulajdonú intézmények rugalmatlan foglalkoztatási technikája, amelynek jegyében olcsóbb valakit éveken át "üresben" bent tartani, mint elbocsátani.

A magunk részéről nemigen halottunk utóbbi években a Magyar Rádió oknyomozó-tényfeltáró riportjai által kirobbantott botrányokról, tabudöntő interjúkról, exkluzív helyszíni tudósításokról, amiért elvileg fizetjük adónk erre jutó hányadát. Jó lenne, ha ebbe az irányba mozdulna a Such-menedzsment.