Deutsch Antal: Valóban, huzamosabb ideig nem tartható, hogy a nyugdíjkiadások meghaladják a járulékbevételeket, különösen Magyarország jelenlegi pénzügyi helyzetében. Csalóka átmeneti könnyebbség jelentkezik 2010 és 2020 között, amikor munkába lépnek a „Ratkó unokák”, azaz az 50-es évek kényszerszülötteinek unokái, és ezzel az aktív keresők aránya a nyugdíjasokhoz képest nőni fog. De nem szabad hiú reményeket táplálni, a helyzet azután drámaian rosszabbra fordul. Most kell cselekedni, hiszen minden évben újabb és újabb tömegek szereznek a jelenlegi feltételek között nyugdíjjogosultságot, amit az államnak kötelessége lesz betartani, de emiatt az átállás is egyre költségesebb és bonyolultabb lesz. Kevés az idő, cselekedni kell.

hvg.hu.: Pontosan mik a lehetőségek?

D. A.: Három lehetőség van: az egyik, hogy minden marad a régiben, erre kár is szót vesztegetni. A másik, hogy a kormányzat gyakorlatilag visszaállamosítja a nyugdíjrendszert, a költségvetés tudatosan vállalja az évente jelentkező deficit finanszírozását az adóbevételek nagykalapjából. Politikailag ez hálás megoldás, tekintettel a csaknem hárommillió nyugdíjas szavazati erejére, de mint említettem, ezt a megoldást a Gyurcsány-kormány most nem igazán vállalhatja fel. A harmadik lehetőségnél figyelembe kell venni a lakosság két csoportját. Az egyik, a nyugdíjasok tömege, valamint a 3,9 milliós aktív népesség. Ők már fizettek kisebb-nagyobb összegű nyugdíjjárulékot, ilyen formán valamennyi  ellátási jogot is szereztek. Ezt gyakorlatilag nem lehet csorbítani, valahogy meg kell kapniuk azt, amire az ígéret szólt.

hvg.hu: Maradnak tehát azok, akiknek nincsenek ilyen jogaik. Kik is ők?

D. A.: Azok között, akiknek nincsenek magából a tb-kasszából történő kifizetésekre szerzett jogaik, két csoportot különböztetünk meg: az egyik csoport képes az öngondoskodásra, a másik nem: ők az elesettek, a társadalom peremén élők. Róluk a társadalom köteles majd gondoskodni, ez alkotmányos kötelezettség is, ezt tehát az állami nyugdíjkasszának kell magára vállalnia. Ám a többség képes lesz öngondoskodásra, ők a pályakezdők, és azok, akiket az eddig szerzett nyugdíjjogosultságért valahogy kompenzálnak, és önként átlépnek a leendő új rendszerbe. Őket lehetne a a második pillért alkotó előmegtakarítási rendszerbe belefoglalni, annak a figyelembevételével, hogy a jövőben a magyar adófizetőknek is hozzáférésük lesz az EU-társországok nyugdíjpénztáraihoz.

Mindez nagyon hasonlítana a 98-as reformhoz, a jelenlegi magánpénztárak rendszeréhez, kivéve, hogy az egyén szintjén teljesen elválasztanák az első pillértől, normál esetben nem lenne kiegészítve a felosztó-kirovó rendszerből kapott nyugdíjjal. Az átállásnak rengeteg előnye lenne: a nyugdíjak kifizetése nem lenne a költségvetés helyzetének függvénye,  és fordítva, a költségvetés helyzete nem változna a folyó nyugdíjkifizetésektől függően. Az előtakarékosság révén felgyorsulhat a hazai tulajdonú tőkefelhalmozás. És az sem utolsó, hogy megszűnne a nyugdíjkorhatár fogalma: a befizetők maguk dönthetnék el – biztosítás-matematikai számítás alapján - mikor változtatják járadékra a megtakarított összeget. Az egyetlen határt a befizetett összeg nagysága jelentené: ha olyan alacsony, hogy a nyugdíjas még szociális segélyre szorulna 62 vagy 65 év alatt, akkor természetesen nem lehetne hozzányúlni. De kinek éri meg 34 éves korban nyugdíjba menni?

hvg.hu: Ez jól hangzik, de óvatosságra int a magán-nyugdíjpénztárak jelenlegi gyászos helyzete. A pénztárak 1998-2005 között átlagban mindössze 2,9-3 százalékos nettó reálhozamot értek el, magas költséggel dolgoztak, vagyonkezelőik nem igazán csipkedték magukat, hogy magas megtérülésű invesztíciókba fektessenek. Rejtély, miből fognak tudni járadékot fizetni 2013-tól a 2,5 millió befizetőnek.

D. A.: Azért abban szerepet játszottak bizonyos politikai döntések is. A Fidesz kormányzat befagyasztotta a járulékfizetést a jövedelmek 6 százalékos szintjén, így a korai tőkefelhalmozás elégtelenné vált. Hiányozni fog az a tőkehozam is, ami ilyen módon véglegesen kiesett. Emellett a magánpénztárak adószabályai évről-évre változtak, ezzel is növelve a bizonytalanságot. Ne felejtsük el, hogy a magánpénztárak nem is olyan régen nulláról indultak el, meg kell tanulniuk befektetni. Jó lesz, ha a magyar pénztárak összeszedik magukat: viszonylag rövid időn belül versenyhelyzetben fogják találni magukat az EU-társországok pénztáraival.

Legfontosabb érvként azt tudom felhozni, hogy  a tb-pillér fenntartása a jelenlegi feltételek között lehetetlen. A magyar sajtóban olvastam a különböző reformjavaslatokat az első pillér ideig-óráig történő szanálására. Az eddig nyilvánosan felvetett reformelképzelések között szerepel a nyugdíjkorhatár emelése, illetőleg emelések sorozata, a mostani „svájci indexálás” lefelé történő átrendezése (azaz a nyugdíjak korrekciójánál csak az inflációt vennék figyelembe, a bérek emelkedését nem), a rokkantnyugdíj-jogosultság és a korai nyugdíjba-vonulás feltételeinek szigorítása, valamint a 13. havi nyugdíj eltörlése. Rövid távon ezek ugyan hozzájárulhatnak a költségvetési kiadások csökkentéséhez, de hosszabb távon csak az előtakarékosságon alapuló, egyéni számlás rendszer hozhat  megoldást. Egy-két éven belül ezt a rendszert  fokozatosan be lehetne vezetni.