© HVG

Az új szabályozás széles teret enged az audiovizuális tartalmak finanszírozásának, de egyenlő feltételeket kíván teremteni az e területen működő vállalkozásoknak. Egységessé, egyben áttekinthetőbbé teszi valamennyi audiovizuális szolgáltatás esetében a fajgyűlöletre uszító közlések és a burkolt reklámozás tiltását, és a kiskorúakat védő bonyolult rendelkezések labirintusa helyébe is világos, jól áttekinthető szabályozást léptet.

A javaslat leteszi a voksot abban a mostanáig lebegtetett kérdésben, hogy mit kell egyáltalán szabályozni. Ebből a szempontból megkülönböztet lineáris szolgáltatásokat (passzív néző, aki szerkesztett, kötött műsorrenden alapuló tartalmat kap hagyományos tévécsatornán, interneten, mobiltelefonon) és nem lineáris szolgáltatásokat (lekérhető filmek, más tartalmak aktív nézői magatartással). Kizárja az így szabályozandó területekről a magánlevelezést, a hírlapok és folyóiratok elektronikus változatait, az elsősorban nem audiovizuális médiatartalmat kínáló weblapokat, a kép nélküli hangátvitelt és a rádiózást. Ezáltal nem az átviteli technika, hanem a tartalom válik meghatározóvá a szabályozásban.

A javaslat a már létező új reklámozási formákat (például osztott képernyő, termékelhelyezés, virtuális reklám) jogilag rendezetté, legitimmé teszi, a korábbi tilalmak jelentős részét (elsősorban a műsor reklámmal való megszakításának szabályait) eltörli. Megtartja azonban az óránkénti 12 perces maximumot, és újrafogalmazza azokat az elveket, amelyeket a reklámoknál elsősorban a kiskorúak védelmében be kell tartani.

Évekbe telik, amíg a tagországok az új direktívákat beillesztik a jogrendjükbe, de az világos, hogy nem a tartalom feletti állami gyámkodás, az embereknek a médiától való megvédése a fő európai alapelv, hanem annak a felismerése, hogy az audiovizuális média piaci működése inkább előnyöket, mint hátrányokat rejt magában. Nem egyszerűen a televíziók szabályozását terjesztik ki más audiovizuális szolgáltatásokra - amire itthon sokan vártak -, hanem a tartalmakat teszik versenyképessé. Az irányelv alkalmazása jogilag kötelezővé válik a tagországokban, de az unió rájuk bízza a részletek kibontását, és számos területen engedi az akár szigorúbb szabályok megalkotását is. Azok mindenesetre nem lehetnek ellentétesek a szólásszabadságról 2000-ben Nizzában megfogalmazott követelményekkel.

Nagy a tülekedés a magyarországi médiatörvény újraírása, megújítása körül. A hatályos jogszabály "szavatossága" lejárt, véleménye, pláne ötlete pedig mindenkinek van. A mostani kormány a ciklus elején nekifutott egy javaslat kidolgozásának, de az valódi politikai akarat hiányában elhalt. Most az ORTT műsorszolgáltatási alapja által finanszírozott szakértői bizottság tett le egy tervezetet, szélesebb szakmai, társadalmi vitára is számítva. Az már első olvasásra látható, hogy ez a médiavilágot nem piacképes iparágnak tekinti, a gazdasági szempontokat szükséges rosszként kezeli. Nehéz helyzetbe kerül az olyan televízió, amelyik sikeres a nézőknél, könnyen és állami kontroll nélkül működhet viszont az, amelyiknek talán közönsége sincs. Ha sok a nézője, mindenképpen köteles politikával foglalkozni, államtitkárokból álló tanács mondja majd meg neki, mi a hírérték, és hogyan kell beszámolni az eseményekről. Ha kevés a nézője, maga dönthet. A televíziós piacnak itthon a politikát kell kiszolgálnia, de úgy, hogy vele szemben erkölcsös, finom és altruista. A finanszírozási háttér indokolatlan szűkítésének az lenne a következménye, hogy magyar csatornák helyett európai vállalkozások magyar verzióit nézhetné a közönség, a törvénytervezet szerint helyesnek vélt korlátok nélkül. A helyi televíziózás önkormányzati televíziózássá alakulna át, ahol nem a nagypolitika, hanem a helyi erőviszonyok szabják majd meg a műsort. A paternalista alapállás talán leglátványosabb következménye, hogy a tervezet az állampolgárokat akkor is meg akarja védeni a televízió ártalmaitól, ha maguk erre nem vágynak.

Érdemes elolvasni a tervezetet. Egy időben született az európai javaslattal, és ugyanarra a helyzetre kell reagálnia. A kettő együttes megismerése mutatja, hol állunk Európában: földrajzilag a közepén, mentalitásban olykor a peremvidékéről is kicsúszva.

TÍMÁR JÁNOS

(A szerző az ORTT tagja)