Magyar szolgáltatók: vigyázó szemetek Brüsszelre vessétek
Hol van a viszonosság? Miközben a 90-es években a nyugati szolgáltató cégek hadát fogadták tárt karokkal a rendszerváltó országokban, az Európai Parlament legújabb döntése számos akadályt gördítene az új tagországok, köztük Magyarország szolgáltató cégeinek nyugat-európai tevékenysége elé.
Szemérmetlen önzés és vak bezárkózás okán a strssbourgi Európai Parlament felvizezte a szolgáltatások Unión belüli liberalizálására kidolgozott törvényjavaslatot. Az eredeti javaslat számos könnyítést helyezett kilátásba a szolgáltatások piacán a kelet-európai országok előtt. A véglegesen még nem jóváhagyott szabályozás szerint - a javaslatot még megvitatja a Brüsszeli Bizottság, és a tagországoknak is jóvá kell azt hagyniuk - az „átdolgozó” cégeknek tartaniuk kell magukat a vendéglátó ország általában jóval szigorúbb környezetvédelmi, egészségügyi, munkaügyi és munkavédelmi előírásaihoz. A helyi szolgáltatók védelme jegyében felállított akadályok - borítékolni lehet - elbátortalaníthatják még a vállalkozóbb kedvű közép- és kelet-európai cégeket is.
Nyugat-Európában szabad piacot hirdetnek, amikor vállalataik piacát bővítik, de igyekeznek piacaikat korlátozni, amikor az újonnan csatlakozottak tudnák érvényesíteni előnyeiket. Tartanak az olcsó kelet-európai szolgáltatásoktól: takarítócégektől, ügyvédi irodáktól, a „lengyel vízvezeték-szerelőtől” (Franciaországban a derék lengyel mester gyerekijesztő, a "szenesember" szinonimája lett). Pedig nem is olyan régen a nyugati tanácsadó, könyvvizsgáló és egyéb pénzügyi szolgáltató cégek lelkesen vettették bele magukat a térségünkben végrehajtott privatizáció menedzselésébe, pénzügyi, jogi hátterének biztosításába, a vendéglátó kormányok egyértelmű támogatása mellett. Jó nagy nyereséget is szakítottak. Senkit sem zavart, hogy a Budapestre költözött nyugat-európai szolgáltatók számos területen versenyelőnyre tettek szert - ismertség, referenciák, tudás, tapasztalat okán.
A kelet-európai szolgáltatók bérköltségek, bizonyos területen szaktudás tekintetében előnyt élveznek nyugat-európai versenytársaikkal szemben. Az utóbbiak viszont az eurózónában jóval könnyebben és olcsóbban jutnak kölcsöntőkéhez, ráadásul általában kevesebb bürokratikus megkötéssell kell számolniuk. A versenytehát egészséges lenne. Egyetlen példa: Nagy-Britannia, Írország egyre több magyar orvost alkalmaz kórházaiban. Miért kellene ellehetetleníteni, hogy néhány magyar „orvoskölcsönző” cég összetettebb orvosi szolgáltatást nyújtson nyugat-európai ügyfeleinek?
Az angolszász mantra szerint a zárt piacok felnyitása ugyan átmeneti sokkot, visszaesést okoz, de a „creative destruction”, azaz a teremtő rombolás nyomán új erők szabadulnak fel, a piacon megjelennek a versenyképes szereplők, és a gazdaság mozgásba lendül. Jó lett volna, ha erről most Strassbourgban sem feledkeztek volna el. Brüsszel, figyelem: még lehet korrigálni!