Kibújt a szög a zsákból, és a tengerentúlon turnézó kormányfő távollétében a

Veres János és a a kormányfő © Túry Gergely

pénzügyminiszter – sajátos módon politikusi erényeit éppen a ciklus vége felé nem csillogtatva – világossá tette, hogy a költségvetést rövid távú pártpolitikai célok elérése motiválja. Nem mintha bárkinek, aki kicsit is ismerős hazánk közéletében, lett volna egy csipetnyi illúziója, hogy valóban kész a kormány magát ön-megtartóztatni, akár felvállalva a bukás kockázatát is. De mégiscsak más, ha az ellenkezőjét nyíltan deklarálom, és blondot csinálok miniszterelnökömből, aki legalább egyelőre nem esett ki szerepéből, és változatlanul azt hajtogatja, hogy nem készül választási költségvetés.

A különféle ajándékok: földosztás az agráriumban, nyugdíjkorrekció az időseknek, távfűtésdíjak kompenzálása a panellakóknak – világosan jelzik, fogadkozásai ellenére a kormányzat nem tudja átlépni a saját árnyékát (ahogy a rendszerváltozás óta eddig egyetlen hivatalt viselt kormány sem tudta), s Gyurcsány is vadul osztogat, legalábbis ígérget,  a választási év közeledtével. Úgy vélekedik – és talán nem is alaptalanul – hogy amennyiben sikerül kihúznia akár az állam további vészes eladósodásának árán is,  áprilisig-májusig, újabb négy évre bebiztosítva magát a hatalomba, akkor már hozzá lehet fogni a hiány lefaragásához. 

Nem is olyan régen, csak néhány hónapja, Veres János pénzügyminiszter-jelölt,  bizottsági meghallgatásán fogadkozott: a nagy ellátó rendszereket érintő reformok előkészületei megindulhatnak még ebben a kormányzati ciklusban. Igaz, akkor még úgy tűnt, a Gyurcsány kormány maga is elhiszi, ezúttal nincs kecmec, rendelkezik a költségvetési hiány lefaragásához szükséges elszántsággal és bátorsággal.

Mára nekünk csak a cinizmus és a szkeptikus vállrándítás maradt.

De mi lesz az euróval?  Az év végéig jeleznünk kell az EU-nak az euró bevezetésének kitűzött dátumát. A 2010 minden bizonnyal elúszott, bár Kuncze, és néhány gazdasági vezető még tett néhány kisérletet ennek az időpontnak a megmentésére. De nekik is be kell látniuk, hogy ehhez olyan drasztikus megszorítások lennének szükségesek, amelyeket sem a MSZP, sem a Fidesz – akármelyik is kerülne jövőre kormányzati pozícióba - nem lenne hajlandó bevállalni. Bokros Lajos talán igen, de értesüléseink szerint ő semmiképen sem elégedne meg a pénzügyminiszter hálátlan posztjával, ha már radikális intézkedések kellenek, nem adná miniszterelnökségnél alább.

Számos külföldi szakértő egyáltalán nem tartja olyan tragikusnak a néhány éves elcsúszást az euró bevezetésénél, arra hivatkoznak, hogy még mindig jobb a késlekedés, mint akkor hozzákötni a forintot az euróhoz, amikor a magyar gazdaság még csak törékeny egyensúllyal rendelkezik. Feladni az önálló monetáris politika eszközeit akkor, amikor még eleven az inflációs veszély, amikor még nem ment végbe a gazdaság szerkezeti átrendeződése, amikor még ásatag állami struktúrák nyelik a pénzt, végzetes hibának bizonyulhat. Ezért talán jobb várni az euróval 2010 utánig. Jó lenne, ha az előnyökről és hátrányokról végre őszintén beszélnének a politikusok mindkét oldalon, szakítva az üres, jelszavakban kimerüló fecsegéssel. Ez Orbánra éppúgy vonatkozik, mint Gyurcsányra.

Mindezek fényében kiváncsian várjuk, hogyan próbálja majd „megspinnelni”, azaz megmagyarázni Veres János miniszter őszinteségi rohamát az USÁ-ból hazatérő miniszterelnöknek.