Orbán Viktor múlt pénteki évértékelője nem lepte meg a közönséget, nagyjából Bokros Lajos „orbánértékelő” beszéde is a várt eredménnyel zárult, sőt Mesterházy Attila reakcióira is számíthatott a nagyérdemű. Mindenképp figyelemreméltó azonban a beszédek illetve év(tized)értékelők internetes elő- és utóélete, amelyek talán egy új vitakultúra alapjai is lehetnek – állapítja meg Antal Attila a Méltányosság Politikaelemző központ munkatársa.
A sajtóban és az elemzői oldalakon szinte azonnal ízekre szedték az orbáni évértékelőt, de Bokros Lajos beszédét is. Sokan utaltak rá, hogy a pártelnök kockázat-minimalizáló beszédet mondott, Bokros Lajos pedig egyfajta „orbánértékelő” beszéddel kívánta a kesztyűt odadobni a kormányzásra készülő Fidesz-elnök elé. A beszédek iránti nagy érdeklődés immár megszokott jelenség, és bizonyítja, hogy mind az állampolgároknak, mind pedig az elemzői közösségnek igénye van a kampányidőszakban (is) a politikusok közvetlen megnyilvánulására, légyen az monológ vagy dialógus. Mindez igazolja a Méltányosság Politikaelemző Központnak a miniszterelnök-jelölti vita intézményesítéséért folytatott „harcát”. A pártok ugyan egyre magabiztosabbak az on-line terek kezelésében és az ilyen típusú eszközök egymás ellen való alkalmazásában, azonban ez nem pótolhatja a vezetők személyes „összecsapását”.
A Pew Internet kutatásai szerint az amerikai fiatalok egyre kevesebbet blogolnak, sokkal népszerűek körükben azon web 2.0-s közösségi portálok (Facebook, Twitter), ahol blog létrehozása nélkül képések rövid üzenetekben tájékoztatni barátaikat éppen aktuális állapotukról. Az említett felmérés szerint Amerika jövőbeli reménységeinek 73 százaléka tagja valamilyen közösségi portálnak. Ezek közül is a Facebook a legnépszerűbb, valószínűleg azért, mert a közösségi oldal státuszüzenetiben mindig lehet „énblogolni”, s a barátok/rajongók vagy egyszerűen kifejezik tetszésüket, vagy pedig még kommentet is fűznek az állapothoz – nem beszélve arról, hogy az állapotsorba szinte minden médiatartalom (videó, cikk) elhelyezhető. Vagyis a Facebook egy valódi, élő, on-line virtuális napló. Az említett Pew-kutatással szemben a Forrester – Európára koncentráló – vizsgálódása szerint az európai fiataloknak csupán 41 százaléka használja heti rendszerességgel a közösségi portálokat. Hosszú távon azonban Európában is a közösségi oldalaknak, mindenek előtt a Facebooknak áll a zászló.
E-viták a láthatáron
A 2.0-s eszközök alkalmazása és sikerre vitele Barack Obama nevéhez köthető, aki mind a mai napig több millió rajongót tömörítő Facebook-oldalt üzemeltet. Az amerikai elnök kampánya során felkérte (több szakértő mellett) a Facebook egyik alapítóját is egy közösségi oldal, a my.barackobama.com megtervezése. Obama azóta sem hagyta cserben rajongóit: minden fontosabb politikai megmozdulása hozzáférhető az oldalon.
Magyarországon a webes eszközök politikai alkalmazása két irányba indult meg: egyrészt megjelent a blogot író politikus archetípusa (mindenek előtt Gyurcsány Ferenc), másrészt a radikális/szélsőséges erők kezdték el igazán profi módon kihasználni a web 2.0 áldásait, kialakítva sajátos net-szamizdat világukat és mozgósító rendszerüket. Ebben a helyzetben úgy látszott, hogy éppen a nagy (és közép) pártok mozdulnak lustán, megelégedve a hagyományos kommunikációs lehetőségekkel.
Orbán Viktor 2010-es évértékelőjének előkészítése és a rá adott szocialista válasz ebben a tekintetben fontos változást hozott. A Fidesz elnöke januárban létesített Facebook-oldalt, ahol bepillantást nyerhetünk az orbáni mindennapokba. A pártelnök itt indította el azt a kezdeményezést is, hogy a rajongók (Orbán Viktor kifejezésével „szurkolók”) ötleteket adhattak, hogy miről beszéljen a kormányzásra készülő pártelnök az évértékelőjében. Reakcióként Mesterházy Attila (aki magánszemélyként is regisztrált a közösségi oldalra, így ismerősként is csatlakozhatunk hozzá) javaslatot is tett a YouTube portálon arra, hogy milyen kérdésekkel foglalkozzon vetélytársa.
Orbán Viktor beszéde az elhangzást követő 2 órán belül fel is került a Facebookra, s a rajongók el is árasztották a pártelnököt az elismerő kommentekkel. Nem késett Mesterházy válasza sem, aki szintén a közösségi oldalon kezdte el az Orbán-beszéd kivesézését: már a beszédet követő napon arra volt kíváncsi, hogy mi maradt ki az évértékelőből. Bokros Lajos és csapata sem maradt alul a közösségi tér kihasználását illetően: Bokros rajongói oldalán is elhelyezték és bőven ellátták kommentekkel a vasárnapi programbeszédet.
Összességében leszűrhető, hogy politikusaink „haladnak a korral”, valamint, hogy a szélsőjobb által eddig igen jól kihasznált on-line eszközöket a továbbiakban a parlamenti pártok is hangsúlyosabban fogják alkalmazni. További következtetést lehet levonni a miniszterelnök-jelölti vita körül kialakult helyzetből. AQ szocialisták (jelesül Mesterházy Attila) folyamatosan színvallásra kívánják késztetni Orbán Viktort a Fidesz programját illetően. Ezt támasztja alá a már említett videó-üzenet, valamint a Fideszhez intézett felhívás szakpolitikai viták megtartására. Szintén a legnagyobb ellenzéki párt elnökével kíván (szakmai) vitába szállni Bokros Lajos, aki több ponton is az orbáni évértékelőhöz kapcsolta mondandóját. Egy ideig úgy tűnt, a Fidesz nem hajlandó vitázni („A Fidesznek 2007 decembere óta van programja; hazug, korrupt emberekkel pedig csak az vitatkozik, akinek elment a józan esze…”). Orbán a sokak által hiányolt konkrétumokat a köztévé reggeli műsorában végül is megosztotta a hallgatósággal. Sőt, utalt arra is, hogy majd márciusban a Fidesz elnöksége dönt, legyen, vagy ne legyen nyilvános vita Bokrossal illetve Mesterházyval.
Ugyanakkor sem a Fidesz, sem pedig Orbán Viktor egyelőre nem reagált a Mesterházy-féle Facebook- offenzívára, ahogyan a hagyományos csatornákon érkezett felhívásokról is hallgatnak.
Bár a 2.0-s eszközök és technikák korántsem pótolhatják a szavazatokért küzdő politikusok személyes vitáit, bizonyos mértékben új színt vihetnek a jövő politikai küzdelmeibe. Lehet, hogy a következő évtizedekben a jelölti viták valójában jól előkészített és megkoreografál e-viták (vitasorozatok) lesznek. Egy biztos: aligha engedheti meg magának egy politikus, hogy kitérjen a „kötelező” on-line és off-line viták elől.