A Chicago Tribune sportrovatában Philip Hersh ismerteti a Schmitt-ügyet azoknak az amerikai olvasóknak, akik esetleg még nem hallottak róla. Megkérdezte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szóvivőjét, mi a testület véleménye, mire azt a választ kapta, hogy „a NOB kikéri az esettel kapcsolatos jelentéseket, tanulmányozza őket, majd átgondolja, szükség van-e valamilyen intézkedésre”.

Az újságíró megemlíti az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága volt elnökének, Sandra Baldwinnak az ügyét. A történet a következő: az amerikai amatőr sport ügyében sikeresen lobbizó, 60 éves Baldwin asszonyt, civilben egy ingatlancég vezetőjét – első nőként – 2000-ben választották meg a testület élére. Addig alelnök és pénztáros volt. Önéletrajzában azt írta, hogy a Coloradói Egyetemen diplomázott 1962-ben, s 1967-ben az Arizona Állami Egyetemen doktorált amerikai irodalomból. Majd ezen az egyetemen tanított tizenegy éven át. 2002-ben, amikor a Coloradói Egyetem egy diákja cikket akart írni róla az egyetemi lapba, kiderült, hogy nem is ott végzett.

Sandra Baldwin néhány napig habozott, de sportvezető-kollégái figyelmeztették, hogy a manipulált önéletrajz nem egyeztethető  össze egy olyan mozgalommal, amelynek a becsületesség és az etika az alapelve. 2002. május 23-án, szerdán beismerte, hogy az önéletrajzában hazudott, az egyetemet csakugyan Coloradóban kezdte, de a magiszteri fokozatot az Arizona Állami Egyetemen szerezte meg, és nem doktorált sehol. A Ph. D.-dolgozat megírására nem volt ideje, mert szüleinek halála után neki kellett vezetnie a családi farmot, és eltartania két gyermekét. Másnap lemondott a nemzeti olimpiai bizottságban viselt tisztségéről, és így automatikusan a NOB-ból is kikerült.

Lemondásakor ezt mondta: „Teljes felelősséget vállalok a hibákért, amelyeket elkövettem.”

És nem hivatkozott becsületes női munkára.