Épp most írtuk meg, hogy az alkotmánybíráskodásnak annyi, hiszen az AB asszisztált a magányugdíj-vagyon ellopásához, és a több mint egy éve elfogadott médiatörvényhez sem volt eddig egy szavuk sem. Most azonban valami mégis történt, hiszen hétfői közleményük szerint három törvényt is alkotmányellenesnek tartanak. Ezek közül az egyik maga a médiatörvény, melynek több pontját is kifogásolja az Alkotmánybíróság. Emellett az AB alkotmányellenesnek találta a sokat kritizált büntetőeljárási törvény egyes rendelkezéseit, például az őrizetbe vett és ügyvédje közti kommunikáció megtiltását. Ezen kívül alkotmányellenesnek minősült az egyházügyi törvény is, Semjén Zsolt "kodifikációs remekműve", melyet múlt hét végén már visszavont a Fidesz-frakció.

Egyrészről most nyilván emeljük kalapunkat az AB előtt, hogy végre azt csinálta, amire elméletileg hivatott. Ugyanakkor az aggályokat mégsem oszlatja el ez a lépés. Hiszen ha az Alkotmánybíróságnak ennyi idő kellett rá, hogy rájöjjön ezeknek a törvényeknek az alkotmány- és jogsértő voltára, ráadásul az eltelt időben születtek még erősen alkotmányellenes-szagú törvények, melyekhez (egyelőre) a testületnek szava sem volt, akkor jogosan merülnek fel olyan kérdések, hogy mit csináltak eddig, és miért ezt a három törvényt meszelték el? És persze a klasszikus közép-kelet európai paranoid kérdés: kinek az érdeke? Ha viszont eleve abból a feltevésből indulunk ki, hogy az AB a Fidesz hatalmi gépezetének idomított segédcsapata, akkor viszont az a jogos kérdés, hogy miért fordultak mégis szembe a központi akarattal.