Avagy egy mondat a mamlaszságról.
Ti, bárgyú békemenetelők, akik szentül hiszitek, hogy a nemzet igaz ügyéhez biztosítjátok a tömeget; ti, kenetteljes igehirdetők, akik úgy gondoljátok, hogy prédikációitokban és azon kívül a lélek üdvét szolgáló és az elvilágiasodott korban a keresztény értékeket őrző államrend mellett álltok ki; ti, pátosszal teli professzorok, akik azt képzelitek, hogy a hivatalosságokkal közösen tartott előadásaitokkal és támogató tanulmányaitokkal a nemzeti kultúrát ápoljátok és gazdagítjátok; ti, ájtatos szentfazekak, akiket mélyen megnyugtat, ha a hatalom a melegek ellen ágál úgymond az erkölcsök és a természet rendjének védelmében; ti, karót nyelt kispolgárok, akik helyeslitek, ha az illem és az ízlés nevében megregulázzák a sajtót és a művészeteket; ti, önkéntes erénycsőszök, akik nem bánjátok, ha nevelés címén ideológiai átképzőtáborokat üzemeltetnek, és néhány szál jointért börtönbe zárják gyermekeinket; ti, elborult konteóhívők, akik megingathatatlanul biztosak vagytok abban, hogy kapzsi, nemzetközi pénzhatalmak akarják eltiporni a kemény dolgozó kisemberek érdekét képviselő kormányt; ti mindannyian, legyetek nyugodtak: erőfeszítéseiteket siker koronázza; Habony Árpád köszöni, hogy tevékenységetek egyetlen kézzelfogható eredményeként távoli, szabados és fékevesztett luxustivornyákon dőzsölhet , Nektek legyen hála.