Életbe lépett a Pedagógus Etikai Kódex. Akik elfogadták, moshatják a szennyesüket, de hiába.
Az erkölcsileg illegitim Nemzeti Pedagógus Kar küldöttei elfogadták a Pedagógus Etikai Kódexet. Ezzel a döntéssel – jogi köntösbe bújtatva – erőszakot tettek saját kollégáikon. Az etikátlanság diadalmaskodott az etika felett.
A kódex elfogadásával új korszak kezdődik: mostantól etikai vizsgálat indítható egy-egy gumiszabályra hivatkozva bármely állami iskolában dolgozó pedagógus ellen.
Hallgatni helytelen, ha szólni kéne. De a küldöttek cselekedtek. Elfogadták az elfogadhatatlant. Egyszer megkérdezik őket az unokáik: miért tetted?
Mondhatják: törvénytiszteletből; az előmenetelem érdekében, netán küldetéstudatból: hittem benne. Volt, amikor embertársaink kirekesztését, följelentését írták elő törvények. Ezekben a történelmi helyzetekben sokan hivatkoztak hasonló indokokra. Száz- és százezrek életébe került, milliókat nyomorított meg a buzgó vakhit vagy az a mentegetőzés, hogy „parancsra tettem.”
Nemrég tizenegy szervezet közösen tiltakozott a kódex ellen, volt civilszervezet, amely konstruktív kritikát fogalmazott meg, mindez süket fülekre talált. A Pedagógus Etikai Kódex szerzői csoportjának képviselője nem állt ki nyilvános szakmai vitára, nem érvelt az anyag mellett a szakmai szervezetek álláspontját képviselő pedagógus kollégáknak. Nem csupán a kormányzat, a Kar sem egyeztet.
5% esélyt adtam, hogy mégiscsak győz az etika, s nem lesz meg az etikai kódex elfogadásához szükséges minősített többség. Bejött a papírforma. Most még kevesen tudják, mit jelent a pedagógusok koporsójába vert újabb szög. Utólag mindenki érezni fogja ezt. Félő, akkor már késő lesz.
A szerző a Történelemtanárok Egylete elnöke.