Mielőtt kedvenc vicces és egyben fiatalos portálom, a 888.hu egy napon meg találná kérdezni, "kicsoda Pozsgay Imre?" (kitelik tőlük), hadd emlékeztessem mindannyiunkat arra, hogy Pozsgay Imre nagyon is valaki.

Bármit gondolunk is róla, a rendszerváltás előrehaladott folyamatában igenis megvolt a jelentősége annak, hogy 1989 elején – kihasználva Grósz Károly távollétét – bátran elment 1956 ügyében a fal feléig, és az addigi hivatalos "ellenforradalmat" "népfelkelésre" váltotta. Jó, ez még messze nem "forradalom", ráadásul ezt sem ő találta ki, hanem a párt Ormos Mária-féle történészbizottsága, ráadásul azt is azért mondta, "hogy ne kelljen forradalomnak hívni, mert az a másik oldal kifejezése", de legalább Grósz teljesen kiakadt, úgyhogy már megérte. Nem teljesen mindegy tehát, hogy Pozsgay Imre miket beszél.

Mint az a 444.hu beszámolójából kiderül, a volt államminiszter általános amnéziát hirdetett, és ma már úgy látja, anno lényegében egyedül menedzselte le a teljes rendszerváltást. Júniusban, amikor megtudtuk tőle, hogy még 1980-ban sem volt kommunista, arra a kérdésre, hogyan mutatná be magát egy fiatalnak, úgy válaszolt:

Azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted. Segítettem kiszabadítani a hazámat egy megszálló hatalom kebleiből és egy diktatórikus intézményrendszerből.

Ami még igaz is volt, hiszen benne volt a részben, árnyalni az árnyalandókat. Ennek mára annyi, neki köszönhetjük a "1989-90-es tárgyalásos forradalmat", az egész köztársaságosdit (majd húsz évre rá segített ki is iktatni, amikor bedolgozott Orbánék új alaptörvényébe), és ki más, ő jelentette be először, hogy le kell bontani a vasfüggönyt (nem ő jelentette be), és ő rúgta ki tudatosan 1956 "pillérét". Így jöhetett létre "az a tárgyalási alap, ami a rendszerváltáshoz vezetett." Jó.

Egy dolog azért hiányzik ebből a saját kezű mennybe menesztésből: az önkritika, vagy nevezzük bátran önreflexiónak. Hiába ismeri el, hogy "Sohasem hallgattam el, nagyon messziről érkeztem" az 1989-es nyilatkozatig, önkritika híján azt kell hinnünk, hogy máig nem érkezett el oda. Ideje lenne ugyanis az MSZMP-be 1956-ban (!) belépett Pozsgay Imrétől egy-két keresetlen, őszinte szót hallani egy 1957-es újságcikkéből:

Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek.(...) Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „Nemzeti Forradalom” olyan nevezetes renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban.

Nem elég rendszerváltónak lenni. Annak is kell látszani.