Volt ebben a választásban jó is.
A választók döntése vagy a listaállítás szeszélye folytán többen távozni kényszerülnek az Országgyűlésből. Itt egy válogatás a bukólistáról.
„Talán ez a dolgunk a földön, hogy megalkossuk a szépet, ami a művészet, kifejezzük az emberit, ami a politika...”. Akkor ez most mit jelent? A többség csak találgat, de van, aki szerint ez a talányos mondat önmagában elég bizonyíték arra, hogy a világ megérett a pusztulásra. Eláruljuk a titkot, no, nem azt, hogy mi a kijelentés értelme, mert azt magunk sem tudjuk, hanem a forrást. Az idézet a Fidesz első számú családtervezője, a Családtudományi Társaság oszlopa, a házasság előtti szextilalom igehirdetője, Rónaszékiné Keresztes Mónika Facebook bemutatkozó szövege. Rónaszékiné közéleti munkásságának veleje az a megállapítás, hogy „egy család boldogságához négy dologra van szükség. Két igenre és két nemre.” Ehhez viszont nincs szükség egy képviselőre, gondolták Erzsébet- és Terézváros polgárai és kiszavazták, legszebb pillanatait viszont megőrzi ez az oldal.
„Nem nyalás a részemről, ott voltam, megtapasztaltam, le a kalappal azon intézkedések sorozata kapcsán, amiket ott megtett. Képviselő asszony, a miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára” – dörgött az ülésteremben a nyalásügyi államtitkár Szél Bernadett LMP-s képviselőnek. Hozzábiggyesztve ezt a tahóságot is: „attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos”. Elégtétel mindannyiunknak, hogy Szél ott lesz az új parlamentben, Illés Zoltán viszont nem. Négy éve még egyéni körzetből került a parlamentbe, most a listán is olyan hátulra pakolták, hogy nem szerezhetett mandátumot. Örvendjünk!
Vannak olyanok, akik listára sem kerültek, tehát már a választás előtt biztossá vált, hogy hiányozni fognak az új ciklusban a közéletből. A Fidesz nőjogi aktivistái közül a komondoros Balogh nem is a Fideszben fejezte be ezt a négy évet, de Varga István a frakcióban húzta ki emlékezetes fölszólalását követő időt. Emlékezetes, a képviselő így szólt hozzá a családon belüli erőszakról folytatott vitában: „talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé", elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy "ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak". Kifejtette azt is, hogy a nők az emancipáció és az önmegvalósítás mellett elfelejtettek szülni, és emiatt fogy a magyar. Szerinte ha minden nő megszülte a maga két-három gyerekét, akkor lehet önmegvalósítani. A hamar mémmé váló politikus vigasztalódhat a Családtudományi Társaságban, ha akar.
Szekeres Imre? Boldvai László? Baja Ferenc? Húsz év után szabadulunk meg tőlük, hirtelenjében nem is tudjuk, melyiket emeljük ki közülük. Végül azt választottuk, aki kifejezi mindannyiuk lényegét. Kommentár nélkül:
Szintén összefoglaló illusztrációt szántunk a gerincesség, az elvhűség, a politikai következetesség megtestesítőinek. Ki fejezi ki legjobban mindezt? Karácsony Gergely? Jávor Benedek? Scheiring Gábor? A többség szerencséjére a többség előtt ismeretlen Dorosz Dávid? Erős felhozatal, de egyik sem. Hanem ez: